A tanszék már az egyetem Szegedre kerülésekor is működött, és azóta is - ha eltérő elnevezésekkel néha - karunk szerves része. A két világháború között Közigazgatási és Pénzügyi Jogi Tanszék volt a neve. Az elnevezés az I. tanácstörvényt követően az 1950/51-es tanévtől változott Államigazgatási és Pénzügyi Jogi Tanszékre.

Változást csak egy újabb törvény hozott, mégpedig az 1957. évi IV., mely az államigazgatási eljárást szabályozta. Ekkor az addig egységes tanszék két részre szakadt. Az Államigazgatási Jogi Tanszék mellett létrejött a Pénzügyi Jogi Tanszék, mely mindössze három és fél évig létezett külön. 1960. decemberétől újra a régi néven szerepelt a tanszék. A rendszerváltással, a tanácsrendszer önkormányzativá válását követően átértékelődött az államigazgatás szerepe. Megjelent mellette az önkormányzati közigazgatás, és ez mind a kutatások mind az oktatás irányát megváltoztatta. Az új tanszéki elnevezés 1991/92-től a mai napig Közigazgatási Jogi és Pénzügyi Jogi Tanszék.

Az első tanszékvezető id. Boér Elek (1872-1952) volt. Ö még Kolozsvárott lett egyetemi tanár és Szegedről ment nyugdíjba 1922. augusztus 25-én, azonban már az ezt megelőző félévben is helyettesítették. Utóbb a washingtoni hármas vegyes döntőbíróságnál képviselte hazánkat 1926-31. között. Fő publikációi még a szegedi éveket megelőzően születtek a közigazgatási bíráskodás körében. Nevéhez fűződik a “Magyar közigazgatási és pénzügyi jog” című könyv első kötete is, mely 1912-ben jelent meg és sajnos nem követte második. Fia, ifj. Boér Elek szintén karunkon dolgozott, többek között a Közgazdaságtani Tanszék vezetője is volt.

Id. Boér Eleket a tanszékvezetői poszton a két világháború közötti időszak ismert szegedi közigazgatási jogásza, Ereky István (1876-1943) követte, aki 1940. október 19-ig állt a tanszék élén, igaz az 1924/25. tanév első félévéig megbízott tanszékvezetőként. Három tanévben volt karunk dékánja (1923/24, 1930/31 és 1932/33). Sőt, a Közigazgatási és Pénzügyi Jogi Tanszék oktatói közül mindmáig egyedüliként 1938/39-ben a rektori posztot is betöltötte.

“A magyar helyhatósági önkormányzat” című 1908-ban megjelent kétkötetes műve címével is jól érzékelteti fő kutatási területét. Az ezt követő évben egy éves tanulmányutat tett e kérdéskör angliai megoldásait kutatandó. Az angolszász self-governmentek amerikai szabályozását is vizsgálta és eredményeit 1934-ben “Önkormányzat az Észak-amerikai Egyesült Államokban” címmel publikálta. A jogtörténet sem állt tőle távol, ezt példázza 1917-es “Jogtörténelmi és közigazgatási jogi tanulmányok” című kétkötetes munkája, mely Eperjesen jelent meg, hiszen Ereky István 1914-ben még a pozsonyi egyetemen lett egyetemi tanár. Szegeden az induló kar tanárai közt találjuk már 1921. szeptember 22-től. Számos tudományos és társadalmi tisztséget töltött be, többek között a Magyar Jogászegylet Közigazgatási Szakosztályának alelnöke és az MTA Jogtudományi Bizottságának tagja is volt. Halála után munkásságáról Polner Ödön írt méltató tanulmányt 1944-ben a Közigazgatástudomány c. folyóirat hasábjain.

A második világháborút követően id. Martonyi János (1910-1981) 1945 és 1980 között, harmincöt éven át vezette a tanszéket. Ez idő alatt többször kivette részét az egyetem és a kar irányításából is. 1952 és 1955 között rektorhelyettes, 1947-48-bban, továbbá az 1958/59-es és az 1959/60-as tanévekben dékán, míg 1948/49-ben prodékán volt.

Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Tudományos munkásságára ösztönzően hatott, hogy tanárai között tudhatta Magyary Zoltánt, és ennek köszönhetően a szűkebb értelemben vett Magyary-kör tagjaként kezdhette pályáját, melyre nagy hatást gyakoroltak a párizsi Sorbonne Egyetemen ösztöndíjasként eltöltött évek is.

A szakma hamar elismerte a Magyary-iskola tehetséges tanítványát, aki alig 30 évesen, 1940-ben Kolozsvárott egyetemi nyilvános rendkívüli tanár lett, utána Szegedre kerülvén pedig a rendes tanári kinevezést is megkapta. Az állam- és jogtudományok kandidátusi fokozatát 1952-ben, a doktorit 1966-ban érte el. A hatvanas években többször járt Franciaországban, mint vendégelőadó, és külföldön is nagy megbecsülést szerzett: tagja lett a Nemzetközi Közigazgatástudományi Intézet Végrehajtó Bizottságának. E funkciójának volt köszönhető, hogy 1975-ben Szeged városa adott otthont a nemzetközi közigazgatástudományi konferenciának.

Martonyi János tudományos érdeklődése és felkészültsége a szorosan vett közigazgatástudományon messze túlterjedt: pályafutása során adott elő magyar jogtörténetet, közjogot, nemzetközi jogot és pénzügyi jogot is. Ez utóbbi jogágnak az államigazgatási joghoz való viszonyát számos tanulmányban, így “A lakosságadóztatási eljárás szabályozása” (1957) című írásában is vizsgálat tárgyává tette. A hatvanas években jelent meg az államigazgatás jogot kutató legkiválóbb hazai szakemberek tollából az e jogterületet feldolgozó kétkötetes tankönyv. Az 1963-ban megjelent Általános részből Martonyi János az eljárási jog; az ellenőrzés; a bíróságokkal, ügyészségekkel és a mellérendelt államigazgatási szervekkel való együttműködés; illetőleg az államigazgatási ügyvitelről szóló fejezeteket írta. A Különös rész tankönyvnek (1969) a harmadát, az egész 3. fejezetet ő írta “A kulturális, egészségügyi és szociális igazgatás” címmel.

Munkásságának középpontjában azonban elsősorban a közigazgatási bíráskodás állt, melynek hazai gyakorlata Martonyi János munkásságának közel ötven éve alatt három esetben is jócskán megváltozott. A harmincas években megjelent művei az akkori rendszer reformját szorgalmazták. A címek önmagukban is tükrözik, miként mélyedt el a fiatal kutató a témában: “A közigazgatási bíráskodás és legújabbkori fejlődése” (1932), “A közigazgatási bíráskodás mai rendszere Franciaországban” (1934 ), “A közigazgatás jogszerűsége a mai államban” (1939), “Közigazgatási bíráskodásunk továbbfejlesztése” (1944).

A Martonyi János által is támogatott javaslat, a közigazgatási bíráskodás kétfokúvá tétele nem valósult meg, sőt a Közigazgatási Bíróságot 1949-ben felszámolták. Másfél évtized kutatómunkája mégsem veszett kárba, mert az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata később intézményesült és legjelentősebb monográfiája is e körben fogant: “Az államigazgatási határozatok bírói felülvizsgálata” (1960).

A tiszavirág életű Pénzügyi Jogi Tanszék vezetői Szabó József (1909-1992) és Ágai Dezső (1900-1980) voltak. Az újraegyesítés után a pénzügyi jogot is Martonyi János oktatta 1965-ig.

Ekkor került egyetemünkre Meznerics Iván (1907-1988), aki a pénzügyi jog kutatásával e korszakban foglalkozott. Meznerics Iván csak másodállásban volt karunk oktatója, főállásban az MNB Jogi Főosztályát vezette 1978-ig, ám egyetemi oktatóként még 80 éves korában is hirdetett speciális kollégiumot.

Szegedre kerülése előtt, 1960-ban már elnyerte az állam- és jogtudományok kandidátusa címet, melyet az akadémiai doktori titulus 1970-ben követett. Nemzetközi elismertségét jelzi, hogy az International Law Association tagjai közé választotta és az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának munkájában is részt vett.

Fő kutatási területe a nemzetközi fizetések joga, mely a devizajog és a nemzetközi magánjog mezsgyéjén található; ez derül ki kandidátusi értekezéséből is, mely “A deviza- jog nemzetközi magánjogi vonatkozásai” (1960) címet viselte. A nemzetközi fizetések jogának időszerű kérdéseiről értekezett a “Law of banking in east-west trade” (1973) című kötetében is.

Legátfogóbb műve - melyben a pénzügyi jog minden fontos kérdését igyekszik megválaszolni - doktori értekezése, amely “Pénzügyi jog a szocialista gazdálkodás új rendszerében” (1968) címen jelent meg. A mű tíz fejezete tárgyalja a pénzügyi jog területeit, a költségvetési jogot, az adójogot szintúgy, mint a bank- és hitelrendszer szabályozását, tekintettel annak történetiségére is.

Az államigazgatási eljárást módosító 1981. évi I. törvény a tanszék élén Szűcs Istvánt (1926-1986) találta, aki 1957 óta dolgozott a karon. Ö éppen eljárásjogi kérdésekkel foglalkozott, mind gyakorlati mind elméleti szempontból. 1968-ban társszerzőkkel “Államigazgatási jogeset- és iratmintatár” című kötetet adott közre, míg 1976-ban monográfiát szentelt “Az államigazgatási hatósági eljárás főbb elméleti kérdései”-nek. Az új törvény rendelkezései alapján született meg az 1982-es tansegédlete is. Magát a közigazgatást komplexitásában is vizsgálta, a tanácsi igazgatásbeli hatáskörök rendezésének aktuális kérdéseit vetette fel 1961-ben. 1986-ban tanszékvezetőként távozott az élők sorából. Halálát követően bizonyos fokú “interregnum” következett a tanszék élén.

Előbb tanszékvezető helyettesként Dáni Sándor (1925-2006) látott el ilyen feladatokat 1986/87-ben. Ő 1962 óta volt tanszéki alkalmazott, 1979-től docens. A 80-as években önállóan és társszerzőkkel is bocsátott ki pénzügyi jogi jegyzeteket.

Az 1987/88-as tanévben Kovács István, majd 1988/89-ben Szentpéteri István jött át a másik közjogi tanszékről, hogy az Államigazgatási és Pénzügyi Jogi Tanszéket irányítsa. Korábban természetesen mindketten foglakoztak már az államigazgatás problémakörével is.

A tanszékvezetés kérdését 1989-ben is egy másik tanszékről, nevezetesen a Jogelméletről sikerült megoldani. Tamás András (1941- ) ugyanis itt oktatott, mielőtt átkerült volna az Államigazgatási és Pénzügyi Jogi Tanszékre. Az ő tanszékvezetősége alatt nyerte el a tanszék mai elnevezését, és szegedi tevékenysége idején lett (1992) habilitált egyetemi tanár. Munkássága elsősorban jogelméleti érdeklődést mutat.

A Pénzügyi jog oktatásának irányítását 1990 és 2003 között Várnay Ernő (1951-) látta el. Ő korábban a Politikai Gazdaságtan tanszék munkatársa volt; az 1976-ban megszerzett jogi végzettsége mellett 1979-ben elvégezte a budapesti közgazdaságtudományi egyetemet is, és e területen szerzett 1988-ban kandidátusi fokozatot. Kutatási területe a monetáris és költségvetési jogtól egyre inkább az Európai Unió joga felé tolódott. A '90-es évek második felében a Karon működő Európa Jogi Intézet vezetője volt és 2001-ben pénzügyi jogból habilitált.

1993-tól 2012-ig a tanszék vezetője Kaltenbach Jenő (1947- ) volt.

Kaltenbach Jenő