Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A hazai felsőoktatás egészéhez hasonlóan a politológusképzés is tömegessé vált az elmúlt években, ez felveti, milyen elhelyezkedési lehetőségek, karrierutak állnak a mai hallgatók előtt. Ráadásul a hazai közbeszédben újra és újra föltámad a vita arról, kit is tekinthetünk politológusnak – mondta Török Gábor, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa, a Vision Consulting igazgatója a jogi karon tartott előadásán, melyet a Szegedi Politológushallgatók Egyesülete meghívására tartott április 17-én.

Korábban általában egyes csoportokat kirekesztő álláspontok jelentek meg a politológusokkal kapcsolatban, főként azt határozták meg, ki nem a szakma művelője. Ezzel szemben Török Gábor két kollégájával – Körösényi Andrással és Tóth Csabával – kidolgozott rendszere szerint kiterjesztően kellene értelmezni a politológus fogalmát, szétválasztva a végzettséget és a tevékenységet. A rendszer a célok, a szükséges tudás jellege, a siker kritériuma és más szempontok alapján négy szerepet határoz meg: az alapvető tudományos összefüggéseket kereső tudósét, a nyilvánossághoz is szóló elemzőét, a politikusok munkáját segítő tanácsadóét, illetve a saját értékrendje szerint a közvéleményt formálni igyekvő publicistáét. A magát leginkább az elemzők közé soroló Török Gábor szerint ma Magyarországon jellemzők a többes szerepkörök, ennek során azonban nagyon fontos a transzparencia megőrzése, valamint az összeférhetetlenségi szabályok betartása. A szakember szerint világosnak kell lennie, hogy ki mikor milyen minőségében szólal meg akár a nyilvánosság előtt. Ugyanakkor a szerepek váltakozását normális jelenségnek tartja, példaként Bihari Mihályt említette, aki politikatudósból lett politikus, s ebbéli minőségében terjesztette be az összeférhetetlenségi törvényt, majd országgyűlési képviselői mandátumának lejártát követően választották az Alkotmánybíróság tagjává, majd a testület elnökévé.