2021. november 30., kedd English version
Archívum  --  2007  --  3. szám - 2007. február 19.  --  Fókusz
Tizenkettő nem egy tucat
Ami az elmúlt hónapokban már többé-kevésbé biztos volt, 2007. január 1-jén hivatalossá is vált: a Szegedi Tudományegyetem tizenkettedik karaként megalakult a Fogorvostudományi Kar. A karalapítás folyamatáról, okairól és a még megoldandó feladatokról kérdeztük az intézményt megbízott dékánként irányító Nagy Katalint.
– Hogyan jutott el a szegedi fogorvosképző iskola a karalapításig?
– Budapest után először Szegeden indult meg a szakosított fogorvosképzés, mégpedig 1960-ban. A fővárositól eltérően azonban a szegedi iskola nem önálló karként, hanem az orvoskar (illetve orvosegyetem) speciális oktatóegységeként kezdte meg működését Tóth Károly professzor szervezőmunkájának eredményeként. Az eltelt több mint negyven esztendőben közel ezer fogorvos szerzett itt diplomát.
Tóth Károly iskolateremtő tevékenysége nyomán, a szegedi iskola növendékeinek aktív részvételével jött létre később a debreceni és a pécsi szakosított fogorvosképző iskola, melyek közül a debreceni a szegedit megelőzve alakult karrá. Nálunk 2001-ben történt meg a fogászati klinika fogorvos-tudományi szakká alakítása az orvoskaron belül, mely folyamat kimunkálásában elődöm,  Fazekas András professzor elévülhetetlen érdemeket szerezett. Az elmúlt években azután kidolgoztuk a karrá válás koncepcióját, ami most végre meg is valósulhatott.
– Milyen körülmények indokolták, hogy a szakosított fogorvosképzés az Általános Orvostudományi Kartól különválva, önálló kari keretek között történjen?
– Először is az, hogy a fogorvostudomány robbanásszerű fejlődésen ment keresztül az elmúlt három-négy évtizedben. Betegellátásunk is lényegesen különbözik az orvoskarétól (mi elsősorban a járóbeteg-ellátásra koncentrálunk, melynek a finanszírozása az OEP külön fogászati kasszájából történik), de komoly eltérések mutatkoznak a graduális és a posztgraduális oktatás területén is, nem utolsósorban  pedig az általános orvosképzéssel szemben – ahol a hatéves képzést a hosszú évekig tartó szakorvosképzés követi – a fogorvosok a diploma megszerzését követő napon teljes körű fogászati ellátásra képesek és jogosultak.
 
 
Nagy Katalin reményei szerint a Biopolisz program keretében új épületbe költözhet a fogorvoskar.
Fotó:  S. Cs.
 
Ami az oktatást illeti, az 1980-as évekig az általános orvos- és a fogorvostan-hallgatók az első két évben ugyanazt az anyagot sajátíthatták el, később világossá vált, hogy a fogorvosképzés az alapozó tárgyak elsajátítása mellett speciális kurrikulum keretében folyhat a leghatékonyabban. Ez az oka annak, hogy – a racionális átoktatás feltételrendszerét megtartva – egyazon egyetemen belül szervezetileg elkülönülnek egymástól az általános orvost és a fogorvost képző iskolák.
– Melyek a legnagyobb különbségek a két képzés között?
– A mi alapképzésünk abszolút gyakorlatorientált: a fogorvostan-hallgatók jóval több gyakorlaton vesznek részt a szakmájuk területéről, mint orvoskari társaik. A gyakorlati oktatás jellege is jelentősen különbözik: a fogorvostan-hallgatók az első két év alapozó tárgyait követően a harmadik esztendőben már olyan gyakorlatokat végeznek a betegellátás szituációját szimuláló fantomokon, melyeket a negyedik évtől kezdve – még felügyelet mellett – már valódi betegeken hajtanak végre.
Tudni kell azt is, hogy az alapképzésünk mintegy ötven százalékát teszik ki az általános orvostudományi tárgyak. A Fogorvostudományi Karon megalakult kurrikulumbizottságunk tárgyalásokat folytat az ÁOK tanszékvezető professzoraival arról, miként tehetjük hasznosabbá a fogorvostan-hallgatók számára ezeket az elméleti alapozó kurzusokat úgy, hogy minél több, a későbbi szakterületükhöz kapcsolódó ismeretre tegyenek szert, de az általános orvostudományi ismereteket se devalváljuk. Továbbra is hangsúlyozottan oktatni fogjuk a hallgatóknak, hogy mindig az egész embert tekintsék, s az egyes betegségek fogászati vonatkozásait, illetve a fogászati betegségeknek az egész szervezetre gyakorolt hatását tartsák szem előtt.
– Hogyan képes a kar a jelenlegi oktatói létszámával megfelelni a gyakorlatorientált képzés követelményeinek?
– Jelenleg huszonnégy oktatót és két kutatót foglalkoztatunk főállásban, de mindenképpen indokoltnak tartjuk a gyakorlatvezetők és ezáltal a karon dolgozó munkatársak létszámának növelését, hiszen míg egy általános orvosi gyakorlatnál az egész csoport körbeállhatja a beteget, addig nálunk négy-öt hallgatóra kellene egy gyakorlatvezető, mert szinte ténylegesen mindenkinek a kezét fogva kell megmutatni, hogyan kell a beteget a gyakorlatban, a fogorvosi székben kezelni. Másrészt az ÁOK egyes tanszékeivel (például bőrgyógyászat, belgyógyászat) szemben, melyek csupán egy-két tárgyat oktatnak, a mi karunknak minimálisan tizennyolc-húsz fogászati tárggyal kell megbirkóznia. Sajnos ezt a tervezett létszámemelést a jelenlegi egészségügyi átalakítás éppen ellenkező törekvésével szemben kellene megvalósítanunk.
 
Nagy Katalin

(1958) 1982-ben
szerzett fogorvosdoktori diplomát a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. 1984-ben tett fog- és szájbetegségek szakvizsgát, PhD-értekezését pedig 1999-ben „summa cum laude” védte meg, s nyerte el az orvostudományok habilitált doktora címet. 2001-ben dento-alveoláris sebészetből, 2004-ben konzerváló fogászat és fogpótlástanból szakvizsgázott. 1982 óta dolgozik a szegedi fogklinikán, 2001-től egyetemi docens, 2004 óta vezeti a Szájsebészeti Tanszéket. 2006-ban szakvezetőnek és klinikaigazgatónak, 2007-ben megbízott dékánnak nevezték ki. Speciális szakmai érdeklődési területe: a fej-nyak daganatos betegek rehabilitációja, a daganatműtétek által képződött defektusok pótlása.

Fotó: S. Cs.
 
– Mi lehet akkor a megoldás?
– Mindenképpen meg szeretnénk tartani az itt végzett és rezidensként dolgozó, az elmúlt években megfelelő orvosi magatartást és kiemelkedő szakmai felkészültséget tanúsító kollégákat, akik feladatuknak érzik az oktatást és a speciális szakellátást. Tennénk ezt akár úgy is, hogy egy állást ketté- vagy akár négy részre osztva, részállásban foglalkoztatjuk őket, s mellette magánrendelői praxisban egészíthetnék ki a jövedelmüket. Emellett az önállóvá vált karnak meg kell teremtenie azt a lehetőséget, hogy a bevételi forrásokkal valamilyen értelemben önállóan gazdálkodjon. Ahhoz, hogy pénzügyi szempontból a saját lábunkra állhassunk, mindenképpen növelnünk kell az oktatásból, főként az idegen nyelvű képzésből származó bevételeinket, több hallgatót kell tehát fogadnunk. Nincs más út, hiszen a legújabb törvénymódosítások a szakellátási praxisok finanszírozását hátrányosan befolyásolják, azaz várhatóan jelentősen csökkenni fognak a járóbeteg-ellátásból származó bevételeink.
– A kar jelenlegi épülete alkalmas lenne a megnövelt hallgatói létszám fogadására?
– A lehetőségeinkhez képest igyekszünk fejleszteni: az orvoskar és a szegedi önkormányzat segítségével a kor követelményeinek megfelelő porta- és recepciószolgálatot, illetve várótermet alakítottunk ki, s egy új tárgyaló is elkészült, a fekvőbeteg-ellátásunk bizonyos átszervezésével pedig olyan belső területnövekedést érhetünk el, ami átmenetileg kisegít bennünket. Ugyanakkor mindenképpen hosszú távú megoldást kell találnunk, amire szerencsére két ígéretünk is van. Az egyik a Biopolisz programban való részvétel – hiszen Mikó Tivadar centrumelnök úr programbeszédében elhangozott, hogy a tervezett egységes „nagyprojekt" része lesz az új fogorvoskari épület is, s mi erre nagyon számítunk –, a másik pedig a Honvéd téri telek beépítési lehetősége PPP-konstrukcióban. Mindkét lehetőséget gazdasági szakemberekkel közösen vizsgáljuk; természetesen a Biopolisz lenne számunkra a kedvezőbb, ezért az ezzel kapcsolatos végső döntéséig nem lépünk a másik ügyben.
– Hogyan érinti a dolgozókat és a hallgatókat, hogy január 1-je óta nem az orvoskarhoz, hanem a fogorvoskarhoz tartoznak?
– A karalapítás és a működtetés rengeteg pluszfeladattal jár: hogy őszinte legyek, több és nehezebb a ránk váró feladat, mint amire számítottam, de nagy energiával, munkakedvvel és pozitív szemlélettel vetettük magunkat a munkába. Az első időszakban az orvoskar igyekszik segíteni bennünket. Rengeteg segítséget kapunk mind a tanulmányi osztálytól, mind pedig Benedek György dékán úrtól és Lednitzky András hivatalvezető úrtól. Bár a válások általában viharokkal járnak, a mi önállósodásunk racionális érvek alapján, konszolidált módon történt, amiért csak köszönet illeti az ÁOK-t.
Nagyon ügyeltünk arra, hogy a megalakult kari tanácsban a tanszékek teljes képviselete mellett a hallgatók is megfelelő módon legyenek jelen. Mint új vezetőnek egyik fő célom, hogy felkészült, jó oktatógárdával, hallgatóbarát környezetet teremtve vegyük figyelembe oktatóink és diákjaink szempontjait és érdekeit.
Pintér M. Lajos

hegedus_230x154.png

Címkék

Hírek, aktualitások *

Rendezvénynaptár *

  • Szorgalmi időszak 2021/22 I. félév
    szeptember 06. - december 11.
  • Szorgalmi időszak
    szeptember 06. - december 11.
  • 2021/22-es tanév szorgalmi időszak
    szeptember 09. - december 13.
  • Kolozsvárról Szegedre – dokumentumtárlat a szegedi egyetem történetéről
    október 07. - december 01.
  • Máthé András fotóművész: Egy kis életmű című kiállítása
    november 25. - december 12.

Gyorslinkek

Bezár