2022. január 29., szombat English version
Archívum  --  2007  --  15. szám - 2007. november 12.  --  Irodalom
bűntudat ízű szájjal ébredek,
nyelvemre tohonyán tapad
a bornak ecetje, s a korom.
hetvenszerhétszer?
nem. tudom, hogy nincs bocsánat.
 
mert 'ki a bűnnek bánatát
egy pohár feledésbe meríti,
vagy kutat ás a sárga földig,
s a vigaszt hekto-számra méri,
annak nincsen bocsánat.
 
ködszürke a másnap,
emlékeket kapirgálok, hogy lássak.
vannak itt felhergelt indulatok,
s mélyen szántó gondolatok
magas röptű istennyilai,
s kergetnek, míg le nem ülök a
tükörnek vallani.
 
tegnap magam ellen tettem,
s kár étre vezekelnem
hisz magával az ember mindig oly' kegyetlen.
a lélek is kánonban kántál:
tudod, hogy nincs bocsánat!
 
ráncba szedett homlokkal kérdem:
most mégis mit csináljak?
itt van jobbomon az út, mit a tudattalan járhat,
balomon a sírig tartó bánat.
a középút? ember! már nem ismerem a hármat!
(2007. 09. 02.)
Bezár