2021. július 31., szombat English version
Archívum  --  2007  --  3. szám - 2007. február 19.  --  Irodalom
Címnélküli vers Kassák Lajosnak
 
A sebzett égen
Felhőket foltoznak
A madarak
Majd néhányat
A bárányok közül
Kifeszítenek
Hogy vitorlázhassanak
A tenger-réteken
Át
A ló megdöglött
Ne beszélj hozzá
 
 
Távolság
 
Kis Balázs eltörte
Az üveggolyót
És most messze van
Nagyon messze…
 
 
Csendbe zártan
 
Ó, hogy is szólhatnék
 
Számon a zár
Csöndbe bezár
Alaktalan lakat
Csukja szavaimat
 
Néma cellába el
Hangom akár
Ócska bazár
Csendje hallgat
Engem elaltat
 
Suttog fülembe
üvöltve
S én alszom már
 
 
Dal télen
 
pici porszem
förgetegben
 
sodor a szél
 
nefelejcsem
havas kertben
 
belep a tél
 
földön alszol
nem haragszol
 
nagyra nőttél
 
kibújhatol
a hó alól
 
a nap fölkél
 
 
Az est
 
Be szép az este
Égre van festve
Oda mázolta
Vágyból kigyúrta
Álmunk anyagát
Holdnak sugarát
Dolgozta össze
Kezének össze-
Szorított űrje
Melyen átszűrte
Magát
 
És most csak pingál
 
Csak pingál
 
Bezár