Szegedi Tudományegyetem Ahol tudás és szándék találkozik

Tudásportál  --  Tudásportál  --  Tudomány és Innováció
Biotechnológia: a vörösiszapot is meg lehet „etetni”bacilusokkal

Munkára fogják a bacikat

Biológiai úton hidrogént és biogázt is termeltethet az ember mikrobákat „dolgoztatva". De a biotechnológiával foglalkozó kutató olyan gyakorlati problémák megoldására is „ráveheti" a „bacikat", mint a bioremedáció, vagyis káros és veszélyes hulladékok eltakarítása.

– Mi a biotechnológiai kutató feladata? Például az, hogy az adott munkára „megtanítható” mikrobákat válasszon ki és trenírozzon, alakítson ki közöttük egyfajta társulást – mondja Kovács Kornél. A Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Biológus Tanszékcsoportját és Biotechnológiai Tanszékét vezető professzor irányításával a biogázgyártást, az abban munkát végző mikrobaközösséget vizsgálják. A mikroszkopikus apróságok sokan vannak: egy deciliternyi, sertéstrágyából származó biogáztermelő közösségben tízmilliárdnyi „baci” szorgoskodik. A társaságot alkotó mikrobák között akad, amelyik számára mindössze 20 perc az élet, mások élettartama viszont több nap is lehet.

1022_Kovacs_KornelA napenergia átalakítása hidrogénné – ez az egyik legizgalmasabb kutatási témája az SZTE Biotechnológiai Tanszékén dolgozóknak. A másik irány: megvárják, míg a napenergiából biomassza válik, majd ezt az anyagot az arra alkalmas mikrobákkal átalakítják hidrogénné. A sokféle mikroba között a szegedi kutatók találtak olyanokat, amelyek képesek rendkívül stabil szerkezetű alapanyagok, például a tollat és körmöt alkotó keratin „rágcsálására”. Míg másik „kedvencük” a cellulóz lebontására képes – miközben hidrogént termel. A szegedi biológusok munkájukkal két európai uniós – 16 és 12 ország tudósait mozgósító – kutatóhálózatba is bekapcsolódtak.

 Méregfalók
– Mérgező anyagot, akár a nehézfémekkel szennyezett vörösiszapot, vagy a talajvízbe kerülve észrevétlenül rákot okozó klórozott szénhidrogéneket is meg lehet etetni mikrobákkal – közli Kovács Kornél professzor. De gyorsan hozzáteszi: ezek a bacik is csak 13 pH-érték alatti közegben képesek létezni. Ezért a Veszprém megyei katasztrófát okozó vörösiszap „eltakarításába” egyelőre nem tudnák bevetni „dolgos mikrobáikat”. A lúgos kémhatás megszüntetése után pedig a mennyiség jelentene nehézséget: biotechnológiai módszerrel a sérült tározóból kiömlött vörösiszap ártalmatlanítása hosszú évekig tartana, de a szintén az SZTE-n vizsgált fitoremediációs növényekkel összefogva sikeresebbek lehetnek a baktériumok.

– Miként „okosítjuk” a bacijainkat? Egyrészt körülményeik megváltoztatásával rábírjuk őket, hogy minél hatékonyabban dolgozzanak. Például a számukra sem „ínycsiklandozó” étket is megeszik, ha fokozatosan csak ilyen anyagot adunk nekik – így rászoknak, s végül elfogyasztják. A másik lehetőség, hogy tudatosan úgy változtatjuk meg a mikroba genetikai állományát, hogy azt csinálja, ami az ember számára hasznos – avat be módszereikbe a professzor. Például vannak bacik, amelyek hidrogént termelnek akkor, ha „túlzabálják” magukat: mivel nem ismerik a fogyókúrát, számukra kedvező tápanyagot találva esznek, esznek, és esznek. Ha azokat az anyagcsere-folyamataikat gátolják, amelyek eredményeként a sok energiával kis mikrobákat gyártanának, akkor a fölös energiától hidrogén formájában szabadulnak meg. E hidrogén összegyűjthető és fölhasználható – köszönhetően a biotechnológiai kutatóknak. Ennek jelentőségét érzékelteti a tény: a hidrogén vízzé ég el, s ez a legtisztább égéstermék. Ezért hangsúlyozzák, hogy a hidrogén a jövő energiahordozója.


Újszászi Ilona

forrás: Délmagyar.hu

 

 

 uszt_logo_rgb Infoblokk3_ESZA_egyes