Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

- A modellezés a számításos kémiában olyasmi, mintha kísérleteznénk. Egy matematikai modellel írjuk le bizonyos rendszerek viselkedését. A módszer fél évszázados, fejlődése a számítógépek terjedésével felgyorsult. Így egyre jobban meg tudjuk ismerni például a molekulák szerkezetét, viselkedését, egymásba való átalakulását – kezdi a beavatást Fejér Szilárd. A Kézdivásárhelyről érkezett, a Szegedi Tudományegyetem vegyész szakán diplomázó fiatalember 5 évig Cambridge-ben kutatta a vírusok fehérjeburkának titkait. Az ott megismert módszert most – mint Magyari Zoltán posztdoktori ösztöndíjas – a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Kémiai Informatikai Tanszéke laborjában dolgozva fejleszti tovább, Viskolcz Béla irányításával.

A legstabilabb szerkezeteket keresi a bonyolult térben a modellező tudós, illetve különböző struktúrák egymásba alakulásának dinamikáját is kutatja. A minden fizikai-kémiai átalakulás vizsgálatára alkalmas módszer egyik úttörője Cambridge egyetemén David Wales. Irányításával doktorált Fejér Szilárd, aki két év alatt jutott el addig, hogy képessé vált egy új vírusmodellt alkotni. Azért éppen ez a terület érdekli, mert bár sok kutatócsoport foglalkozik a vírusokkal, még mindig nem tudni: miért néznek ki a vírusok úgy, ahogy.

– Egyszerű, közelítő modellem igazolja: nagyon fontos, milyen a vírusburkot alkotó fehérje mint építőkő alakja, és milyen a kölcsönhatás erőssége két különböző fehérje között. E két összetevővel meg lehet magyarázni mindenféle morfológiát – folytatja a magyarázatot az ifjú kutató. – Nagyon különböző vírusok nagyon hasonló megjelenésűek lehetnek, míg az egymáshoz közeliek küllemükben nagyon is különbözhetnek. Egyszerű matematikai alakzatokkal is leírhatók, mégis bonyolultak a vírusok, mert kérdés: miként képesek ilyen magas szimmetriájú alakzatot fölvenni viszonylag egyszerű építőkövekből, viszonylag spontán módon. A Cambridge-ben kifejlesztett modellem képes megmagyarázni egyszerű paraméterek változtatásával olyan szerkezeteket, amelyeket az eddigi modellekkel nem sikerült. Például a HIV-vírus burokfehérjéi kísérleti körülmények között vagy zárt héjat alkotnak, vagy csöveket, vagy éppen kúpalakú szerkezeteket – mutat a számítógép képernyőjén látható rajzra. – Az én modellemmel találtam olyan paraméterezést, amikor építőköveim pontosan ilyen csövekbe vagy zárt héjba rendeződnek.

Egy új vírusmodell az orvoslásban óriási jelentőségű, amit bizonyít, hogy az ifjú kutatónak az ACS Nano folyóiratban megjelent publikációja – szakmai körökben – nagy visszhangot keltett. A modell továbbfejlesztésével például vírusok burokfehérjéihez tapadni képes gyógyszermolekulákat lehet tervezni.

Újszászi Ilona

Forrás: Délmagyar.hu