Szegedi Tudományegyetem Ahol tudás és szándék találkozik

Tudásportál  --  Tudásportál  --  Tudomány és Innováció
Szálló port mértek Devecserben

Nincs nagy mennyiségű, a vörösiszap kiszáradásából származó szálló por Devecser levegőjében. A Szegedi Tudományegyetem Fotoakusztikus Kutatócsoportja tavaly november elején, a katasztrófa után is méréseket végzett.

Fényelnyelés, hullámhossz. A klímakutatók szerint az egyik legizgalmasabb kérdés a légkörben jelenlévő, a napsugárzás elnyelésére képes szállópor- (aeroszol) részecskéknek a Föld sugárzási egyensúlyára, a globális felmelegedésre gyakorolt hatása. Különböző aeroszolok fényelnyelési képessége másként változik a hullámhossz függvényében. Míg a közlekedési eszközök által kibocsátott részecskék fényelnyelése alig változik a hullámhossz függvényében, addig például a fatüzelés során keletkező részecskék fényelnyelése a rövidebb hullámhosszok felé erőteljes növekedést mutat és az UV tartományban igen jelentőssé válik. Mivel e változások csak széles tartományban mérve vállnak jelentőssé, az egyes szállópor-összetevők beazonosításához, forrásuk meghatározásához széles hullámhossztartományon történő mérések szükségesek. Csak a fotoakusztikus módszer alkalmas a légköri aeroszolok hullámhosszfüggő fényelnyelésének közvetlen módon történő meghatározására.
0319_Devecser
A levegőt vizsgálták a szegedi tudósok Devecserben. Fotó: DM/DV

– A fotoakusztikus mérési elv lényege, hogy a levegőben lebegő szállópor- (más néven aeroszol) részecskék a lézeres gerjesztés során elnyelt energiát a környezetnek (a körülötte lévő levegőmolekuláknak) átadják, ami a részecskék közvetlen környezetében hőmérséklet- és nyomásnövekedést okoz. Ha a megvilágítás fénye szaggatott, akkor a nyomásnövekedés periodikus lesz. A periodikus nyomásnövekedés hangja pedig mikrofonnal észlelhető. A mikrofonjel nagysága arányos a szálló por fényelnyelő képességével – magyarázza Bozóki Zoltán, a Fizikus Tanszékcsoport MTA Lézerfizikai Tanszéki Kutatócsoport tudományos főmunkatársa.

– Kutatócsoportunkban kifejlesztettünk egy világviszonylatban is újdonságnak számító, széles hullámhossztartományban négy hullámhosszon (266, 355, 532 és 1064 nm) működő fotoakusztikus rendszert, amely képes a légköri aeroszolok összetételének és az összetételben bekövetkező változások azonosítására, illetve nyomon követésére – teszi hozzá Filep Ágnes a csoportban dolgozó PhD-hallgató.

– A kifejlesztett mérőműszerrel november 5–7. között tesztméréseket végeztünk a vörösiszap sújtotta területen, Devecserben. A mérésekkel a mért fényelnyelő képességén keresztül beazonosítottuk a napszakokra jellemző szálló por összetételt. A nappali időszakban a közlekedési aeroszolok, míg a délutáni és esti időszakban a fűtésből származó aeroszolok voltak jellemzőek. A területet lefedő vörösiszapból származó, erősen egészségkárosító szálló por csak nappal, szélcsendes időben és alacsony forgalom mellett volt kimutatható – folytatja Ajtai Tibor, az SZTE Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék tudományos ügyintézője. – Ebből arra következtettünk, hogy a mérés időtartama alatt a vörösiszap kiszáradása során a levegőbe került (felporzott) aeroszolok csak viszonylag kis mennyiségben voltak jelen a mintavételezett levegőben.

 


 

Újszászi Ilona

forrás: délmagyar.hu

 

 uszt_logo_rgb Infoblokk3_ESZA_egyes