Katona Tamás 1948-ban született, és matematikát, majd közgazdászatot tanult. Statisztikus, demográfus, aki Pénzügyminisztériumban több alkalommal töltött be államtitkári pozíciót, valamint a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, illetve 2006 és 2009 között a Magyar Államkincstár elnöke is volt. Jelenleg egyetemi tanárként oktat az SZTE ÁJTK-GTK Statisztikai és Demográfiai Tanszékén.

„A statisztika nem tud gyógyítani, de segíthet az orvosnak a diagnózisban” – így definiálta az előadó a témáját. Mielőtt azonban rátért volna gazdasági és társadalmi folyamatok mérhetőségének bemutatására, egy kis alapvetést tartott arról, hogy mi is a statisztika. A statisztika tudományos módszertan vagy gyakorlati tevékenység, ami a valóság tényeinek valamely adott körét tömören, a számok nyelvén rendszerezi. Ennek lehet elemi, átlagos és haladó szintje, attól függően, hogy mennyi ismerettel rendelkezünk ezen a téren, és mennyire tudjuk azt alkalmazni.

A statisztikai tevékenység népesedésstatisztikából, gazdaságstatisztikából, társadalomstatisztikából és környezetstatisztikából áll. Ezek kapcsán az előadó különböző témájú ábrákat, grafikonokat mutatott be. Mint elmondta: „A statisztika tárgya mindig a sokaság.” Ebből kifolyólag a statisztikai eszköztár rengeteg adatot és információt igényel. Katona Tamás elmondása szerint a statisztika közszolgálati tevékenységnek minősül, lévén egy ország kormányzata számára nélkülözhetetlen a gazdasági és társadalmi vonatkozású információ. Ezekből a területekből manuálisan információt kinyerni igen költséges, továbbá felmerül az adatvédelem problémája is. Ezért van szükség a Központi Statisztikai Hivatalra.

Az előadás második felében a professzor rátért a címben említett téma konkrét bemutatására. A gazdasági statisztika úgy készül, hogy a közgazdasági fogalmakat lefordítják mérhető fogalmakra, melyekhez aztán kidolgozzák a statisztikai eszközöket, elemzési módszereket. Ezt követően megtervezik az adatgyűjtést, a feldolgozást, a táblázatokat, és elemzést készítenek. A szakember azonban hangsúlyozta, hogy egy statisztikus egyvalamit nem csinál: nem véleményezi az eredményt. A statisztika másik csoportját a társadalmi jelzőszámok képezik, amelyek a jólétet, az életkort és azok változásait mérik a társadalom különböző csoportjaiban. Ennek feltétele, hogy a jólét minden lényeges területére terjedjen ki, amit aztán a jelzőszám a lehető legkevesebb, de legjellemzőbb mutatójával írjon le. A jelzőszámok legyenek érzékenyek, és rendelkezzenek hosszú idősorral.

SZTEinfo