Gyémánt Richárd az előadása elején két személyes történtet osztott meg a hallgatósággal, melyekkel szemléltette, hogy a határon túli magyarság problémája nehezen érthető egy EU-s polgár számára. Elmondta, hogy az előadása célja a határon túli magyarok helyzetének közelebb hozása, emberközelibb módon való bemutatása.

A továbbiakban Gyémánt Richárd meghatározta a határon túli magyarságot. Ez a közösség a magukat magyarnak valló személyeket jelenti a határon túl, de a Kárpát-medencén belül; hét Magyarországgal szomszédos országban élnek: 58%-uk Erdélyben, 21,9% Szlovákiában, 12% Szerbiában, 6,7% Ukrajnában, 0,7% Horvátországban, 0,5% Ausztriában, 0,2% Szlovéniában.

Az előadás további részében 1910-től 2002-ig áttekintettük a magyarságra jellemző demográfiai adatokat a különböző helyszíneken. Valamint a legutolsó népszámlálási adatokat is bemutatta Gyémánt Richárd a hallgatóságnak.

Összességében minden területen a népességfogyás a jellemző. Ott különösen, ahol a magyarság nem tömbben, hanem szórványban él. A népességfogyás legjellemzőbb oka a migráció, mely általában Magyarország felé irányul, de a nyugati oldalon lévő szomszédos országokban (Ausztria, Szlovénia) a migráció iránya ritkán az anyaország, jellemzőbb, hogy az adott ország nagyvárosai lesznek a célállomások. Továbbá jellemző ok a természetes fogyás, mely azt mutatja, hogy a halálozások száma magasabb, mint a születéseké. Emellett fontos tényező az asszimilációs veszteség, mely főleg a szórtan lakott területeken jellemző.

Általában a fent említett tényezők a felelősek a népesség fogyásáért, de persze minden területnek megvannak a specifikusabb jellemzői, melyeket az előadó kellő részletességgel elemzett, és népszámlálási adatokkal támasztott alá.

Összességében elmondható, hogy sajnos nemcsak Magyarország népessége csökkent az utóbbi időszakban, hanem a határon túli magyarok száma is.

Czakó Balázs