Tudós nők – Az SZTE professzora, Pikó Bettina a kutatói világranglistán

– A legtöbbet idézett kutatók nemzetközi toplistáját 26 tudományterületre készítette el a research.com. Hogyan szembesült azzal, hogy a publikációit mások is olvassák és még az önmagát a legjelentősebb tudásportálnak nevező research.com is jegyzi?

– Az egyik budapesti egyetemen dolgozó kutató megosztotta a research.com 2022-es toplistáján elért eredményét a legnagyobb közösségi portálon. Erre felfigyelve én is megnéztem, milyenek az ottani eredmények.

A pszichológia tudományát művelők közül 18 magyar, köztük 1 szegedi egyetemi kutató került a research.com listájára. Ő a közösségi egészség kérdéseivel is foglalkozó Pikó Bettina, az SZTE Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar professzora. Fotó: Sahin-Tóth István

– Ez a sikerközpontúság, az eredmények terítése manapság eléggé általános formája az önmenedzselésnek. Ezen kívül miként hasznosíthatja toplistás helyezését egy tudós?

– A kutatói kiválóság mérésére sokféle rangsor létezik, a publikációkat is sokféle helyen jegyzik. A listák viszonyítási pontként jól használhatóak, adhatnak visszajelzést az eddigi munka eredményességéről, motiválhatják a további kutatást, segíthetnek a kapcsolatépítésben. Így alakult ki jó együttműködésem például Kevin M. Fitzpatrickkal az Arkansas Egyetemről, vagy Dianna T Kenny-vel a Sydney Egyetemről. Úgy vélem, hogy a nők e listákon példaképekre is lelhetnek. Viszont vitát vált ki, hogy a tudományos teljesítmény mennyire számszerűsíthető.

– „A tudományos teljesítmény mérése soha nem válhat olyan pontossá, mint a sportteljesítményé, de nem is annyira szubjektív, mint a művészeti alkotásoké. Nehézségei és elkerülhetetlen pontatlansága ellenére azonban a teljesítmény mérésére szükség van” – olvastam a Magyar Tudományban megjelent Haller József-tanulmányban. A nemzetközi kutatói rangsorok a tudomány nyelvévé lett angol szövegű publikációkat mérik. Mit jelent a research.com listán kiemelt, 175 angol nyelvű publikáció a magyarországi társadalomtudós számára?

– A magyar kutatók nagy dilemmája, hogy csak angolul publikáljanak, vagy magyarul is. Erről a kétnyelvűségről leszoknak a hazai kutatók, mert a magyar dolgozat olyan, mintha nem lenne, mert ezek nincsenek megfelelően nyilvántartva. Ha viszont nem publikálunk, akkor a szaknyelv sem fejlődik az anyanyelvünkön. Ráadásul olyan szaklapokat ítélünk halálra, mint a Magyar Addiktológia Társaság 1993-ban alapított és 2003-ban megszűnt lapja. Kopp Mária tanítványaként és egykori munkatársaként vallom, hogy tudományos szakterületen mind hazai, mind nemzetközi szinten fontos a megmérettetés, illetve angolul és magyarul egyaránt publikálni kell. Az általa és általam kutatott témákról így például a népegészséget érintő újdonságokról magyarul is írni kell, hogy az új eredményekről az egészségnevelők és a pedagógusok is értesülhessenek.

– A research.com áttekintése szerint „a pszichoszociális, a fejlődéslélektani, a klinikai pszichológia, a mentális egészség és a sérülésmegelőzés témaköreivel” egyaránt foglalkozik. Miként alakult ki ez a sokszínűség?

– Orvosként végeztem a Szegedi Tudományegyetemen. Aztán a Népegészségügyi Intézetben dolgoztam. Kutatásmódszertani érdeklődésem kiteljesítéseként szociológus diplomát is szereztem. Az itt tanultakból élek a mai napig. Kopp Mária munkatársaként fordultam az egészségpszichológiai témák irányába.

– Milyen tapasztalatai vannak a bölcsészeti- és az orvostudományi publikációs lehetőségekről?

– Élveztem a paradigmaváltást, nagy élmény volt számomra orvosként tanulni a szegedi egyetem szociológia szakán. Örömmel tapasztaltam meg, hogy míg a természettudományban az új felfedezés megsemmisíti a korábbi kutatási eredményt, addig a humántudományokban nem ez a helyzet. Például Platón gondolatainak érvényességét, vagy Durkheim eredményeit nem feltétlenül törli el az újabb gondolat vagy adat, e téren egymásra épülnek az eredmények. A rendszerváltozás után vált jellemzővé, hogy a bölcsészettudományok művelői is nemzetközi porondra léphettek. Ezt lehetőségként éltem meg. Orvosként megtapasztaltam, hogy a természettudományok művelői csoportban dolgoznak, a team együtt jegyzi a publikációkat. Engem viszont a humánterületek, például a pszichiátria vonzott. Ezért egészségpszichológusként örömmel éltem meg, hogy a társadalomtudomány művelői, jellemzően, egyedül is kutathatnak, s eredményeiket önállóan, szerzőtársak nélkül is megjelentethetik. Én szívesen dolgozom egyedül, de azt is élvezem, ahogy a tanítványaim egyenrangú kutatótársaimmá válnak.

– A természettudomány művelői általában „lenézik” a humántudományokat az eredményeik egzaktságát vitatva. A monográfiákat önállóan jegyző bölcsészek viszont „lenézik” a néhány oldalnyi terjedelmű, ráadásul sokszerzős folyóiratcikkeket „újdonságként” feltüntető természettudósokat. Mi erről a „kölcsönösségről” a véleménye a két tudományterület határán egyensúlyozó kutatónak?

– A természettudomány is statisztikai módszerrel dolgozik, vagyis eredményei a valószínűségen alapulnak. A természettudomány a nagy egészet nem látja, csak egy-egy részletet, mintha egy csövön át kukucskálna a valóságra. Amit így láthatunk, pontos, de a valóságnak csak egy részlete. Ezért is kell hozzátenniük minden új eredményhez, hogy „a tudomány jelenlegi állása szerint”. Azt is látni kell, hogy a társadalomtudományok módszerei nagyon sokat fejlődtek. Ha jól választjuk meg a mintát és megjelöljük a kutatás korlátait, akkor az így levonható következtetés vagy általánosítás megállja a helyét. A természettudós csak a „tényeket” nézi, míg e „tényeket” a bölcsész különböző szemszögből megvilágítva elemezi. Ezért aztán nem a természettudósokra, hanem a bölcsészekre jellemző inkább a kritikus gondolkodás.

– Milyen kutatási témák kötik le most a figyelmét?

– Érdekel az egyik doktoranduszom figyelemzavaros fiatalokkal kapcsolatos munkája, miközben a legújabb „Szeged-kutatás” szabadidő eltöltésével kapcsolatos eredményeit elemzem. Az online társas támogatás, a közösségimédia-függőség, a társas összehasonlítás a fő témáim. Kimutattuk, hogy a közösségi média nem egyértelműen jó vagy rossz. Igaz, hogy a közösségi média sok új lehetőséget nyitott az emberek számára, hiszen új tudást és segítséget kaphatunk az internetes világhálón nézelődve. A valós társas kapcsolatokat azonban rombolja a közösségimédia-beli túlzott jelenlét. Az online felületeken kialakult kapcsolatháló tünetileg kezeli, de nem oldja meg például a magányosság problematikáját. Az új és sokak által ünnepelt technika okozta csapdahelyzetekre a természettudomány nem, csak a társadalomtudományi kutatás tud rávilágítani.

– A világ legjobb női tudósai közé, az ezer kutató adatát elemző rangsorba senki sem került be Magyarországról. Az ennél nagyobb merítésű, 26 tudományterületre irányuló vizsgálódás eredményeként négy szegedi kutatónő szerepel a nemzetközi toplistán és tartozik a hazai élbolyba. Közülük a legfiatalabb, vagyis Pikó Bettina szerint mitől függ a ranglistán elfoglalt helyezés?

– E listákra külföldön jobban figyelnek. Kurrens, vagyis „eladható” témákkal foglalkozik-e a kutatónő? A választól is függ a toplistákon való szereplés, legalábbis a társadalomtudományok területén. Ugyanakkor engem nem befolyásolnak a listák és a rangok. Mindig azokkal a témákkal foglalkozhattam eddig, amelyek az érdeklődési körömbe estek.

– „Keményen dolgozik” – hallottam ismerőseitől. Mi jellemzi munkamódszerét, aminek eredményeként 175 publikációval, 6.900-as idézettséggel pszichológiából a világ 7069., a magyarok közt a 16. helyen jegyzett kutató?

– Úgy dolgozom, mint amit Amerikában láttam a kutatótársaimtól. Egy-egy téma feldolgozásához általában az online kérdőívezés módszerét választom. Jó szervezéssel így érhetőek el a más megközelítéssel rejtve maradó csoportok. Például a figyelemzavaros fiatalokról e módszerrel vizsgálódtunk. A minta jó megválasztása és a megfelelően összeállított kérdéssorra érkezett válaszok feldolgozása, az adatelemzés adja meg az összegzés, vagyis a mielőbbi publikáció ívét. Ugyanakkor bekapcsolódom az ismeretterjesztésbe is: néha Facebook-posztokkal, gyakrabban előadásokkal.

– Úgy is kérdezhetem: éjjeli „bagoly” vagy hajnalban kezdő „pacsirta”?

– Reggel 8-kor már az épp aktuális témámmal foglalkozom. Déltájt vagy kora délután megtartom az egyetemi óráimat. A „Bevezetés az orvostudományba” mellett a kurrens orvosantropológia tantárgyfelelőseként is találkozom a hallgatókkal, miközben a szenvedélybetegségekkel foglalkozó kurzusomra várom az érdeklődőket. Modern módszertannal, például projektmunkával dolgozunk az SZTE Magatartástudományi Intézetben… Késő délutántól ismét a kutatómunkára koncentrálhatok. A napirendem alapján nem tudom, „bagoly” vagyok-e vagy „pacsirta”, de késő este már inkább pihenek.

– Mennyi idő jut „másra”, például hobbira?

– A kutatómunka teljes embert kíván. Nem lehet félvállról csinálni. Úgy is mondhatom, hogy nekem a kutatás a hobbim is. Feltöltődésként szeretek a természetben járni. Az újszegedi Holt-Maros és a Tisza-parti töltés környékét nagyon szeretem. Három macskánk miatt is szeretném, ha nem lennének kóbor állatok, ha biztonságban élhetne minden élőlény. Fontos, hogy az ember, ahogy a testét, úgy a tudatát is tisztán tartsa relaxálással, vagy az önhipnózis módszerével.

Újszászi Ilona

Fotók: Sahin-Tóth István