2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2005  --  21. szám - 2005. november 28.  --  Egyetemi élet
Elhunyt Dr. Zalányi Sámuel emeritus professzor
Szomorúsággal tudatjuk, hogy korábbi tanszékvezető egyetemi tanárunk, Dr. Zalányi Sámuel emeritus professzor életének 83. évében, 2005. november 11-én elhunyt.
Orvosi diplomát a Szegedi Egyetemen szerzett, az Anatómiai Intézetben, valamint a Kórbonctani Intézetben volt externista, majd díjtalan gyakornok, ahol a tudományos kutatómunkához az indítékot, az alapvető módszerek ismeretét szerezte meg. Ezt követően közel 10 évig Pusztamérgesen működött körzeti orvosként, majd 1961 júliusától a SZOTE Egészségügyi Szervezéstani Intézetében, majd új nevén Társadalomorvostani Intézetében dolgozott, amelynek 1965-től megbízott tanszékvezetője. 1953-ban sportorvosi, 1964-ben egészségügyi szervezéstani szakvizsgát tett. A Tudományos Minősítő Bizottság 1969-ben nyilvánította az orvostudomány kandidátusává.
1973. július 1-én nevezték ki egyetemi tanárrá és az Intézet igazgatójává. 1961-től nyugállományba vonulásáig nagy lelkesedéssel és munkabírással oktatta az általános orvos-, fogorvos- és gyógyszerészhallgatókat. Kidolgozta, majd a számtalan oktatási és egészségügyi reform során átdolgozta oktatott tantárgya programját és tematikáját. Az orvos- és gyógyszerész-továbbképzés terén kifejtett munkássága elismerését jól jelezte, hogy az Orvostovábbképző Egyetem számos orvost, illetve gyógyszerészt irányított egyéni továbbképzésre az intézetbe. Vezetésével számtalan gyógyszerészdoktori disszertációt készítettek és védtek meg. Részt vett abban a munkaközösségben, amely hazánkban először indított el epidemiológiai szemléletű morbiditási vizsgálatokat. Az 1963. évi balassagyarmati morbiditási vizsgálat eredményeit használta fel az Egészségügyi Minisztérium a fekvőbeteg-ellátás akkori tervezéséhez. A felmérést 15 év múlva, 1978-ban megismételték. A szakorvosi komplex szűrővizsgálatok elemzése területén végzett tevékenységét az Egészségügyi Tudományos Tanács szakmai elismerésben részesítette, az új típusú orvos dokumentációról társszerzőkkel írt pályamunkáját a Magyar Tudományos Akadémia kutatási pályadíjával jutalmazta. Közleményeiből több foglalkozott a balesetek ok-okozati összefüggéseivel, munkavédelmi témákkal. Mint egykori falusi körzeti orvos, a parasztság egészsége iránt érzett felelőssége tudatában választotta kandidátusi disszertációja témájául a mezőgazdasági munkabalesetek vizsgálatát, megelőzési lehetőségeinek kutatását.
Tudományos tevékenységének eredményeiről 280 közleményben számolt be, 11 könyvnek, könyvrészletnek volt szerzője, 11 egyetemi jegyzetet írt. Előadásainak száma meghaladja a 300-at, köztük 30 nemzetközi, 87 országos fórumon. Intézetvezetői nevelő munkáját tükrözi, hogy tanszékvezetői tevékenysége során 4 munkatársa szerzett tudományos minősítést. Több hónapot töltött élete során WHO- és egyéb ösztöndíjjal külföldön. Országos és hazai, területi bizottságoknak volt tagja, vezető tisztségviselője.
Hat éven keresztül volt tagja a Magyar Vöröskereszt országos, három éven keresztül a Természettudományi Ismeretterjesztő Társaság elnökségének. Felvilágosító munkássága elismeréseként megkapta „Az Egészségügy Kiváló Dolgozója” kitüntetést, és más szakmai egyesülettől azok emlékplakettjét. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság „Societas Pharmaceutica Hungarica” emlékérmet adományozott számára. Az orvostudomány oktatása és nemzetközi szakmai tevékenysége elismeréseként az NDK Általános Higiénikus Társasága és a Szlovák Orvosok Társasága emlékérmét is átvehette.
Zalányi professzor 1992 júniusában vonult nyugállományba, 1998. április 1-től a SZOTE, majd a jogutód egyetem, az SZTE emeritus professzora. Elhunytáig mindvégig tartotta a kapcsolatot az Öregdiák Szövetséggel, az SZTE Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum Baráti Körével, az Emeritusok Klubjával, eljárt az Általános Orvostudományi Kar tanári testületi üléseire, élénk érdeklődést tanúsítva az orvosképzés, szakképzés, folyamatos továbbképzés megújulása iránt. Dr. Zalányi Sámuel professzor azon egyetemi tanárok közé tartozott, akik Egyetemünkön folytattak tanulmányokat, tudományos iskolát az Alma Matertől sajátította el, megismerte több mint egy évtizedes munkássága során az alapellátási feladatokat ellátó falusi orvos mindennapi küzdelmét, s később felsőoktatási dolgozóként, oktatóként, professzorként taníthatta leendő orvosok generációit a szakmára, a hivatástudatra.
Az Általános Orvostudományi Kar munkatársai, tanítványai emlékét megőrzik, szeretett Feleségével, Családjával gyászukban együtt vannak.
Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Tanácsa
Bezár