Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Üres vagyok,
csak kóválygok
egymagam.

Erőtlenül,
egyedül ül-
ve várok.

Félek, fázom,
arcod látom
szüntelen.

Magam előtt
tükrömbe szőtt
szemeid

néznek reám,
testem, ruhám
szétfoszlik.

Maradok én,
ostoba lény,
előtted.

Mondd! Alszol már?
Vagy álmod vár
még engem?

Nem tudhatom,
csak remélem,
vagy nekem.

Virrasztok…

Semmi vagyok

nélküled.