Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Dó­ra már má­sod­éves ko­rá­ban ku­ta­tás­ra ad­ta a fe­jét, és egy­szer­re há­rom te­rü­let­be is be­le­vá­gott. Az MTA Sze­ge­di Bi­o­ló­gi­ai Köz­pont­ban a tej­cu­kor-ér­zé­keny­ség­gel kap­cso­lat­ban foly­tat ku­ta­tá­so­kat, egy ide­je a ma­gyar po­pu­lá­ció mel­lett hon­fog­la­lás ko­ri cson­to­kat is vizs­gál. „Raskó Ist­ván pro­fes­­szor úr irá­nyí­tá­sa alatt TDK-zom, aki­nek na­gyon sok min­dent kö­szön­he­tek; a le­he­tő­sé­get, a tá­mo­ga­tá­sát. A sze­mé­lyé­ben egy sok­ré­tű, nagy tu­dá­sú ku­ta­tót is­mer­tem meg, aki pél­da­ké­pül szol­gál szá­mom­ra. Le­he­tő­sé­gem nyílt kü­lön­fé­le ge­ne­ti­kai mód­sze­rek meg­ta­nu­lá­sá­ra, az ef­fek­tív ku­ta­tás meg­is­me­ré­sé­re, és gyak­ran a ki­vi­te­le­zés ne­héz­sé­ge­i­vel is szem­be ta­lál­tam ma­gam. Ilyen­kor min­dig szá­mít­hat­tam a pro­fes­­szor úr­ra, mun­ka­tár­sak­ra és as­­szisz­ten­sek­re. Ba­rát­sá­gos és se­gí­tő­kész lég­kör vett kö­rül.”

Nagy Dó­ra 2004-ben érett­sé­gi­zett a sze­ge­di Rad­nó­ti Mik­lós Kí­sér­le­ti Gim­ná­zi­um­ban bi­o­ló­gia ta­go­za­ton. Je­len­leg ha­tod­éves az SZTE Ál­ta­lá­nos Or­vos­tu­do­má­nyi Ka­rán. 2006-ban má­so­dik he­lye­zést ért el a he­lyi TDK-versenyen, 2007-ben pe­dig har­ma­dik lett az OTDK-n. 2008-ban el­nyer­te a Szent-Györ­gyi Al­bert-ösz­tön­dí­jat, 2009-ben pe­dig a Sófi Jó­zsef-ösz­tön­díj­ban ré­sze­sült. Har­ma­dik évét vég­zi az egye­tem an­gol or­vo­si szak­for­dí­tói és tol­mácskép­zé­sén. Fo­tó: Segesvári Csaba

 

Si­ke­rek

 

Emel­lett a gye­rek­kli­ni­kán a mag­né­zi­um aszt­más gye­re­kek be­teg­sé­gé­ben be­töl­tött sze­re­pét, va­la­mint egy féregfer­tőzést ku­tat, ami gyak­ran elő­for­dul a kró­ni­kus kö­hö­gés­ben szen­ve­dő gyer­me­kek­nél. „Jöt­tek egy­más után a le­he­tő­sé­gek, és meg­ra­gad­tam az al­kal­mat. Mi­vel tet­szet­tek a té­mák szí­ve­sen is fog­lal­koz­tam ve­lük. Az SZBK-ban in­kább a ku­ta­tás­sal is­mer­ked­het­tem meg, a kli­ni­kán pe­dig mind­ezt kli­ni­kai as­pek­tus­ból lát­hat­tam.” A si­ker sem ma­radt el, hi­szen a 2007-es OTDK-n el­ért har­ma­dik he­lye­zé­se mel­lett már egy el­ső szer­zős cik­kel is di­cse­ked­het, ami egy el­is­mert nem­zet­kö­zi szak­lap­ban je­lent meg ta­vas­­szal. Ezen­kí­vül ered­mé­nye­it ha­zai és kül­föl­di kon­fe­ren­ci­á­kon is si­ker­rel be­mu­tat­ta. Ta­valy a Szent-Györ­gyi Al­bert-ösz­tön­díj­ban, idén ta­vas­­szal pe­dig újabb el­is­me­rés­ben, a Sófi Jó­zsef-ösz­tön­díj­ban ré­sze­sült. Az ösz­tön­dí­jak pénz­ju­ta­lom mel­lett nagy er­köl­csi el­is­me­rést is je­len­te­nek, de szak­mai szem­pont­ból is igen hasz­nos­nak bi­zo­nyul­tak. Hi­szen mint azt Dó­ra el­mond­ta, Sófi Jó­zsef pél­dá­ul az­óta is tart­ja a dí­ja­zot­tak­kal a kap­cso­la­tot, és igyek­szik egyen­get­ni pá­lyá­ju­kat.

 

Tö­re­ked­ni

 

Bár a me­di­kus lány büsz­ke az ered­mé­nye­i­re, még­sem csak az el­is­me­ré­sek mi­att tart­ja fon­tos­nak a hall­ga­tó­ként vég­zett ku­ta­tói te­vé­keny­sé­get. „A tu­do­má­nyos di­ák­kö­ri mun­ka so­rán az em­ber nem­csak a szak­má­nak azt a kis sze­le­tét is­me­ri meg job­ban, ami­vel fog­lal­ko­zik, ha­nem na­gyon sok hasz­nos ta­pasz­ta­lat­ra is szert tesz, amit az éle­te fo­lya­mán ké­sőbb is tud majd hasz­no­sí­ta­ni. On­nan kezd­ve, hogy ho­gyan kell kom­mu­ni­kál­ni, ada­to­kat gyűj­te­ni, fel­dol­goz­ni, egé­szen ad­dig, hogy ho­gyan kell az iro­dal­mat bön­gész­ni, és az ered­mé­nye­ket be­mu­tat­ni, na­gyon sok­ré­tű ta­pasz­ta­la­tok­ra le­het szert ten­ni. Úgy­hogy min­den­ki­nek csak aján­la­ni tu­dom a TDK-zást.” Vé­le­mé­nye sze­rint a ku­ta­tói si­ke­rek­hez két do­log­ra van szük­ség. „Sze­ren­cse is kell a si­ker­hez, anél­kül nem megy, de tö­re­ked­ni is kell. Ha érdek­lőd­sz, igyek­szel és ki­tar­tó vagy, an­nak meg­lesz az ered­mé­nye előb­b-utób­b.”

 

Itt­hon ma­rad­ni

 

Dó­ra egye­te­mi pá­lya­fu­tá­sa kez­de­te óta igyek­szik egy­szer­re több do­log­gal is fog­lal­koz­ni, és ezek­ben lehető­leg ki­emel­ke­dő tel­je­sít­ményt nyúj­ta­ni. Mint mond­ja, mind­ez ter­mé­sze­te­sen sok mun­kát és ke­ve­sebb szaba­didőt je­lent, ez azon­ban nem okoz ne­ki ne­héz­sé­get, egy­sze­rű­en azért, mert sze­re­ti, amit csi­nál. Va­ló­szí­nű­leg en­nek köszön­hetően ma­radt ener­gi­á­ja ar­ra is, hogy ne­gyed­éves­ként be­le­vág­jon az an­gol szak­for­dí­tói és tol­mácskép­zés­be, ahol most szin­tén vég­zős, így jö­vő nyá­ron tu­laj­don­kép­pen egy­szer­re két dip­lo­mát kap majd kéz­hez. Mi­vel azon­ban fon­tos­nak tart­ja, hogy több nyel­vet is jól be­szél­jen, az egye­tem ál­tal kö­te­le­ző­en elő­írt nyá­ri gya­kor­la­ta­it Né­met­or­szág­ban és Auszt­ri­á­ban töl­töt­te.
Ha­bár sok fi­a­tal ma­gyar or­vos szí­ve­seb­ben megy kül­föld­re dol­goz­ni, Dó­ra azt mond­ja, a kint szer­zett ta­pasz­ta­la­tok sem vet­ték el a ked­vét at­tól, hogy itt­hon gya­ko­rol­ja le­en­dő hi­va­tá­sát. „Itt­hon is ugyan­olyan be­teg­sé­gek van­nak, és ha az em­ber nyo­mon kö­ve­ti a szak­iro­dal­mat, fej­lő­dést, ak­kor szin­ten tud­ja tar­ta­ni ma­gát, nem lesz le­ma­rad­va szak­ma­i­lag Na­gyon hasz­nos­nak ta­lál­tam ugyan­ak­kor a kül­föl­di gya­kor­la­ta­i­mat, na­gyon él­vez­tem. Job­bak vol­tak a kö­rül­mé­nyek, na­gyobb te­rü­le­ten mo­zog­ha­tott az em­ber, mint itt­hon, az esz­kö­zök­ben az után­pót­lás szin­te vég­te­len volt. Azt le­het mon­da­ni, nem is an­­nyi­ra az esz­kö­zök mo­dern­sé­gé­ben van a kü­lönb­ség, in­kább a men­­nyi­ség­ben. Jó­nak tar­tom azt a le­he­tő­sé­get, ha va­la­ki ki tud men­ni kül­föld­re egy-két év­re a tu­dá­sát gya­ra­pí­ta­ni, lá­tó­kör­ét szé­le­sí­te­ni az ot­ta­ni ta­pasz­ta­la­tok­kal, de vég­leg nem men­nék kül­föld­re.”

 

Pél­da­kép

 

El­néz­ve Dó­ra cél­tu­da­tos­sá­gát nem lep­ődöm meg, ami­kor ki­de­rül, már egé­szen fi­a­ta­lon el­dön­töt­te, or­vo­si pá­lyá­ra lép, ami va­ló­szí­nű­leg rész­ben an­nak is köszön­hető, hogy jó pél­dát lá­tott ma­ga előt­t. „A gim­ná­zi­um­ban ki­vá­ló ta­ná­ra­im vol­tak, akik sze­re­pet ját­szot­tak ab­ban, hogy meg­sze­res­sem a bi­o­ló­gi­át, kém­iát és ab­ban, hogy az or­vo­si pá­lyán in­dul­tam el. Édes­anyám is or­vos, gyer­mek­gyógy­ász. So­ka­kat in­kább el­tán­to­rít, ha or­vo­sok a szü­lei, de en­gem nem. Min­dig azt lát­tam édes­anyám mun­ká­ján ke­resz­tül, hogy ez egy na­gyon szép pá­lya. Na­gyon so­kat ta­nul­tam tő­le, az ener­gi­á­já­ból, a hoz­zá­ál­lá­sá­ból. Le­het mon­da­ni, hogy szak­mai pél­da­ké­pet je­lent szá­mom­ra.”

SZEGED

Sok le­en­dő egye­te­mis­tá­val szem­ben Dó­rá­ban fel sem me­rült iga­zán an­nak ide­jén, hogy el­köl­töz­zön szü­lő­vá­ro­sá­ból, sőt a dip­lo­ma meg­szer­zé­se után is itt sze­ret­ne él­ni. „Itt van a csa­lá­dom, a ba­rá­ti kö­röm, úgy­hogy na­gyon kö­tő­döm Sze­ged­hez. An­no az egye­te­mi fel­vé­te­li­nél is ezt je­löl­tem meg el­ső­nek, nem akar­tam más­ho­va men­ni ta­nul­ni. Sze­ren­csés vol­tam, hogy fel is vet­tek. Sze­rin­tem egyéb­ként is ez a leg­jobb or­vo­si egye­tem, el­mé­le­ti hát­te­ret itt le­het leg­job­ban meg­sze­rez­ni. Most is a csa­lá­dom­mal la­kom, sze­re­tek ve­lük len­ni, és így anya­gi­lag is kön­­nyebb. Úgy­hogy én in­kább előny­nek tar­tom, hogy sze­ge­di egye­te­mis­ta let­tem, és dol­goz­ni is itt sze­ret­nék majd.”

Vá­lasz­tá­sa nem bi­zo­nyult rossz­nak, amit nem csak ki­emel­ke­dő si­ke­rei bi­zo­nyí­ta­nak, ha­nem szak­má­já­hoz va­ló igen ki­egyen­sú­lyo­zott hoz­zá­ál­lá­sa is. „Ta­lán sze­ren­csés is va­gyok, de so­ha nem me­rült fel ben­nem, hogy nem ezt kel­le­ne csi­nál­nom. Per­sze pél­dá­ul a ku­ta­tói mun­kák so­rán is min­dig fel­me­rül­nek gon­dok, prob­lé­mák, de úgy gon­do­lom, ezek azért van­nak, hogy még na­gyobb ki­tar­tás­ra ta­nít­sa­nak, meg­ta­nul­ja az em­ber, hogy ho­gyan kell le­győz­ni az aka­dá­lyo­kat. A holt­pont­ok­nál a leg­jobb meg­ol­dás, ha más irány­ból kö­ze­lí­ti meg az em­ber a prob­lé­mát, il­let­ve se­gít­sé­get kér.”

 

Meg­fe­le­lő hát­tér

 

Per­sze Dó­ra is tisz­tá­ban van ve­le, hogy nem kön­­nyű hi­va­tást vá­lasz­tott, azon­ban op­ti­miz­mu­sa ak­kor sem hagy­ja el, ha a pá­lya ne­héz­sé­gei ke­rül­nek szó­ba. „Nem egy stressz­men­tes pá­lya az or­vo­si, az biz­tos. Sok­szor nem kön­­nyű lel­ki­leg, hi­szen az em­ber lát tra­gé­di­á­kat, szo­mo­rú ese­te­ket is. Eze­ket fel kell tud­ni dol­goz­ni, eh­hez sze­rin­tem meg­ér­tő csa­lád, jó ba­rá­tok, jó mun­ka­kap­cso­la­tok kel­le­nek, hogy a meg­fe­le­lő hát­tér meg­le­gyen. Per­sze az is fel­me­rül ben­nünk, hogy em­ber­éle­tek múl­hat­nak majd a mun­kán­kon, ezért is kell en­­nyit ta­nul­ni és dol­goz­ni, hogy a tu­dás­ra, ta­pasz­ta­lat­ra tá­masz­kod­va eze­ket a hely­ze­te­ket si­ke­re­sen le­hes­sen meg­ol­da­ni. Az egész kép­zé­sünk a fo­ko­za­tos­ság­ra épül, ez is na­gyon fon­tos.”
És hogy mi­lyen egy jó or­vos? Dó­rá­nak er­ről is ki­for­rott el­kép­ze­lé­sei van­nak. „Le­he­tő­leg azért ne olyan le­gyen, mint Dok­tor House. Fon­tos, hogy ne le­gyen rest ta­nul­ni, le­gyen tu­dá­sa, hát­te­re, ta­pasz­ta­la­ta. De az is na­gyon lé­nye­ges, hogy kel­lőkép­pen em­pa­ti­kus le­gyen a be­te­gek­kel szem­ben. Olyan kap­cso­la­tot tud­jon ki­ala­kí­ta­ni a be­teg­gel, hogy a bi­za­lom lét­re­jöj­jön köz­tük. Egy ilyen együtt­mű­kö­dés a be­teg és az or­vos kö­zött már fél gyógy­ulás.”

Ke­resz­tes Ju­dit