Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Meg­szo­kott ar­cok, mint­ha ugyan­az a né­hány em­ber jár­na Sze­ge­den kon­cert­ről kon­cert­re. Es­te ti­zen­egy­kor ta­lán szá­zan lé­zeng­tek a Ko­rai Öröm 2010 című le­mezének ­be­mu­ta­tó kon­certjé­re vár­va, s ez a né­ző­szám haj­nak fél egy­re is csak meg­dup­lá­zó­dott. „Ambient, vá­ro­si nép­ze­ne, pszichede­likus eth­no, a ki­lenc­ve­nes évek fo­lya­mat­ze­né­je, ak­ció-ze­ne. A Ko­rai Öröm sok nép és sok ga­la­xis hang­ja­it öt­vö­zi ösz­­sze ze­né­jé­ben, le­ír­ha­tat­lan bő­sé­gű, de ga­ran­tált emészt­he­tő ze­ne.” A saj­tó ezek­kel a sza­vak­kal aján­lot­ta az új al­bu­mot, ám én öt-hat szám után sem érez­tem még sem­mi újat, sem­mi kü­lö­nö­set. Hogy fo­lya­mat­ze­ne, az igaz, és a ga­ran­tált emészt­he­tő­ség is meg­áll­ta a he­lyét. De sem­mi­vel sem több, sem­mi­vel sem em­lé­ke­ze­te­sebb. Majd ha már so­kad­szor hal­lom. De egy­elő­re a kon­cert má­so­dik fe­le a ré­gi szá­mok­kal min­den­kép­pen ütősebb volt. Vécsi Ti­bor „fá­radt­sá­ga” az idő mú­lá­sá­val rá­nyom­ta bé­lye­gét a bu­li­ra, a rá­adás kez­dé­se­ként mint­egy há­rom perc­ben elő­ad­ta csak a ló­vé szö­ve­gű ma­gán­szá­mát. Et­től kezd­ve ta­lán mind­egy is lett vol­na, mit ját­szik a ze­ne­kar, és mit éne­kel a front­em­ber, min­den­re ve­vő volt a kö­zön­ség. Én an­nál ke­vés­bé. Nem ez volt a leg­jobb Ko­rai-kon­cert, lesz ez en­nél sok­kal jobb. Per­sze, hogy én ott le­szek a kö­vet­ke­zőn is.
Ko­rai Öröm le­mez­be­mu­ta­tó kon­cert – JATE Klub – 200 né­ző

Petró Já­nos

* Ho­bó: Blu­es Jim Mor­rison­nak