2019. szeptember 15., vasárnap English version
Archívum  --  2010  --  6. szám - 2010. április 19.  --  Irodalom
Vanyúr Ka­ta­lin
Egy­kor és most
Címkék: Irodalom
Hi­deg, je­ges, csap­ko­dó fa­ágak
Ar­cod­ba kap­nak; vé­res­re csíp­nek.
A szél fe­szí­ti, szét­té­pi se­bed. –
For­ró könny bug­­gyan és ar­cod­ra fagy.
 
Ka­pasz­kodsz sa­ját bun­dád­ba.
A ha­vas föld ar­cod­ba köp. –
Élő het­ven­öt fo­kos szög. –
A szür­ke pont las­san ha­lad.
 
Be­hú­zod nya­kad. – Meg­hú­zod ma­gad
És most már nem lépsz ki a hi­deg­be,
Már csak em­lék­szel az ér­zés­re:
Volt egysz­er… az egy­ko­ri ön­ma­gad.
Bezár