„Középiskolában kémia-biológia szakon tanultam, egészen a felvételi évéig eszembe sem jutott, hogy magyar szakos hallgató legyek” – meséli a mindszenti származású lány. „Akkor azonban elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy sokkal inkább nekem való egy olvasós, elmélkedős munka, mintsem a laboratóriumi kísérletezés.”
Döntését azóta sem bánta meg, mosolyogva mondja, hogy a természettudományoktól a bölcsész szakma felé vágyódás családi vonás: utólag gyógyszerész édesanyja is úgy érzi, ha még egyszer választhatna, a lányához hasonlóan ő is az SZTE BTK-n kötne ki. „Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hiszen annak ellenére, hogy tudták, nem egy felkapott szakra jelentkezem, és tulajdonképpen nem lesz előttem biztos jövő, mégis támogattak, hogy azt tanuljam, amihez igazán kedvem van” – mondja Andrea.
Kérdésemre, hogy volt-e olyan pont tanulmányai alatt, amikor úgy érezte, mégis valami egészen mással kellene foglalkoznia, egyértelmű nem a válasza. „Nem bizonytalanodtam el az egyetemi évek alatt, de az igaz, hogy amikor idén nyáron kiderült, költségtérítéses képzésben kezdhetem csak el a PhD-tanulmányaimat, eléggé magam alatt voltam” – ismeri be. Andrea nem került be az államilag finanszírozott keretbe, így amellett, hogy az Irodalomtudományi Doktori Iskola hallgatója, egy TÁMOP-ösztöndíj-pályázatra is jelentkezett, és nyerteseként egy négy hónapos kutatásban vesz részt a karon. „Rossz érzés volt, hogy nem tudom teljesen tehermentesíteni a szüleimet, ezért mindenképpen megpróbáltam találni egy olyan munkát, amit a tanulmányaim mellett is végezhetek, így lettem két tündéri kínai óvodás bébiszittere” – meséli mosolyogva. Igaz, nem ez álmai munkája, de az álláskeresés folyamán megtapasztalta azt, amit sok sorstársa: bölcsészdiplomával nem egyszerű az elhelyezkedés. Évfolyamtársai sokan átmeneti munkákban gondolkodnak, amelyet addig végeznek, amíg el nem tudnak helyezkedni szakterületükön. Andrea párja az élő példa a kényszerű pályaváltásra: bár színháztörténetet és drámapedagógiát végzett, ma mentőápolóként dolgozik.
Azért a fiatal doktorandusz lány sincs könnyű helyzetben: kutatási területe a régi magyar irodalom, ami a munkaerőpiacon nem egy felkapott szakma. Andrea maga is úgy érzi, el sem tudja képzelni, mihez kezd majd, ha az intézményből kikerül. Nagyon szeretne az SZTE berkein belül maradni, de ha erre nem lesz lehetőség, akkor egy otthonról végezhető, kiadói, lektorálási munkában gondolkodik. „Tanítani sosem szerettem volna, de mióta Laklia Márta szakvezetése alatt elvégeztem a tanítási gyakorlatomat a Ságvári-gimnáziumban, úgy érzem, talán mégsem áll annyira távol tőlem ez a csodálatos szakma, mint korábban gondoltam” – árulja el. Azért szerzett már tapasztalatot ezen a téren: az elmúlt évek alatt tanárai vezetésével Andrea is tartott már előadásokat a Pécsi Tudományegyetem régi magyar irodalom tanszékén.
A két egyetem közötti jó kapcsolatnak és az oktatók segítőkész és nyitott hozzáállásának köszönhetően a hallgatókat igen korán bevonják a közös tudományos munkába. „Hihetetlen bizalomról tesznek tanúbizonyságot, és nyitottak arra, ha valaki szeretne részt venni egy-egy kutatásban” – meséli lelkesen Andi. „A tanszékünkön tényleg szoros barátságok alakulnak ki nemcsak a diákok, hanem köztünk és az oktatók között is, nagyon jó a közösség, és ez annak köszönhető, hogy akik itt dolgoznak, azok – nem tudok rá jobb kifejezést – jó emberek.” A családias hangulat kialakulásához az is hozzájárul, hogy a régi magyar irodalom kutatása a kevésbé népszerű szakirányok közé tartozik a hallgatók körében. Így azok kerülnek a tanszékre, akiket a tanároknak sikerül jó értelemben fanatizálni. Az eredmény: egy kicsi, de lelkes csapat. Andrea egy magyar szakon végzett ismerőse tanácsára kezdett el foglalkozni ezzel a területtel. „Azt mondta, engem úgy ismer, hogy nagyon tetszenének Szilasi László órái. Igaza lett, a tanár úron keresztül pedig megismerhettem másik 'mesteremet', Ötvös Pétert is.”
Amikor a fiatal lány először kapcsolatba került a tanszékkel, akkor említett tanárai épp Balassi Bálint és Rimay János költészetének utóéletét kutatták, így csöppent ő is ebbe a témába. Azt pedig, hogy ő a 17. századi művek közül a kolozsvári kiadású unitárius énekeskönyvekkel foglalkozik, egy másik, szintén a tanszéken tanító, Európa-szerte elismert oktatónak, Balázs Mihálynak köszönheti. „ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy bár az unitárius egyházi szövegek kutatása igen népszerű téma, az énekeskönyvek a kevésbé feltárt területek közé tartoznak” – avat be a részletekbe Andi. „Így jutottam ki a CEEPUS-ösztöndíjjal Kolozsvárra, ahol négy hónapot töltöttem, és helyben tudtam tanulmányozni az énekeskönyveket.”
Az anyag, amelyen dolgozik, változatos: vannak közte – mind verstanilag, mind tartalmilag – könnyen felülmúlható alkotások, de szerepelnek benne Balassi- és Rimay-versek is. Andrea a kint töltött idő alatt lefotózta a könyveket, és jelenleg azok betűhű átírásán dolgozik, majd a cél, hogy összevesse a szövegeket: mennyiben térnek el a dogmatikától az adott kor politikai helyzete vagy éppen a szövegromlás miatt. Érdekes kutatása miatt még többször tervez Kolozsváron eltölteni hosszabb-rövidebb időt, de nem csak a szakma miatt. Jóleső tapasztalat volt számára, hogy a fiatal értelmiségiek körében egyáltalán nem érezte azokat az ellentéteket, amelyeket a napi politikában annál inkább lehet: a két nemzet közötti ellentéteket. „A korombeli magyar egyetemisták, akikkel barátkoztam, szinte nem is értették, miért furcsállom, hogy legjobb barátaik között román fiatalok is vannak és fordítva” – osztja meg velünk élményeit Andrea. „Nagyon jó érzés volt megtapasztalni, hogy ember és ember között korántsem akkora meg nem értés, mint ahogy azt én eddig gondoltam.”
A kutatómunka mellett, amely sok idejét lefoglalja, a doktorandusz lány még OTKA-pályázatok előkészítésében is segédkezik: jelenleg a 17. századi költészet repertóriumának elkészítése a cél, hogy később az elérhető legyen akár internetes adatbázisokban is. Andrea mosolyogva jegyzi meg: „Szeretnék részt venni ebben a munkában, persze ez elég hosszadalmas lesz, valószínűleg már nyugdíjas leszek, mire végzünk vele.”
Tóth Ilona