Kürti Leventére pályaválasztásában nagy hatással voltak családi gyökerei. Orvos szülei és testvére mellett ugyanis egyik nagyapja és dédapja gyógyszerész volt, sőt a család a II. világháború előtt saját patikát is müködtetett Horgoson. „Azt szokták mondani, hogy az ember a nagyszüleire hasonlít leginkább. Úgy tünik, nálam igaznak bizonyult ez a mondás. Úgyhogy bár egy generáció kimaradt, én folytattam a családi hagyományt. A gimnáziumban érdekelt még a történelem is, abból jártam fakultációra, de végül, amikor választani kellett, nem is adtam be máshova a jelentkezésemet, csak ide, a GYTK-ra. Nem is bántam meg, hogy Szegeden maradtam. Habár ez biztosan annak is köszönhető, hogy nemcsak itt voltam végig, hanem többször jártam külföldön is” – mondja.
Kürti Levente 1984-ben született Szegeden. A Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait angol és német tagozaton. 2003-ban kezdte meg tanulmányait az SZTE Gyógyszerésztudományi Karán. 2006-tól tudományos munkát végez az SZTE Gyógyszertechnológiai Intézetben és az MTA Szegedi Biológiai Központ Biofizikai Intézet Neurobiológiai Kutatócsoportjában. 2007-ben különdíjas lett a helyi TDK-konferencián. 2008 óta PhD-hallgatóként tevékenykedik a Gyógyszertudományok Doktori Iskolában. Egyetemi évei alatt angol-magyar gyógyszerész szakfordítói másoddiplomát is szerzett. Fotó: Segesvári Csaba |
---|
Levente ugyanis nagyon szeret utazni, ezért kereste az alkalmat egyetemi évei alatt is, hogy hosszabb időre kijuthasson külföldre. „Németországban voltam, Tübingenben. Nagyon jókat hallottam az Erasmusról, úgyhogy én is ki szerettem volna próbálni, hogy milyen egyetemistaként egy félévet kint tölteni valahol. Az utolsó, gyakorlati félévemet töltöttem kint, egy patikában dolgoztam és egy kórházi gyógyszertárban is. Nagyon jól éreztem magam, rengeteg ismeretséget lehetett kötni, hiszen mindenki hasonló cipőben jár, egyedül van külföldön, és szeretne barátkozni. Szerintem nagyon izgalmas dolog kikerülni egy idegen városba, ahol az ember nem ismer senkit, és pár hét alatt felépíteni egy baráti kört. Szakmailag is hasznos tapasztalatokat szerezhettem. Bizonyos dolgokat máshogy csinálnak kint. Van, amit jobban, van, amit nem. Azóta kicsit máshogy látom az itthoni patikai hozzáállást is. Mi a gyógyszertárban most betegnek hívjuk a betérőket, Németországban vásárlónak hívják. Ennek ellenére megtartják ott is a szakmaiságot, de a gazdasági szemlélet is megvan emellett. Valószínüleg itthon is hasonló lesz majd a hozzáállás, ebbe az irányba tartunk, ezért is volt jó látni ezt” – mesél a kint töltött hónapok hozadékáról.
Pozitív tapasztalatainak köszönhetően nem is elégedett meg ezzel a három hónappal. Tavaly szeptemberben újra Németországba utazott, ezúttal egyhónapos nyelvtanfolyamon csiszolta nyelvtudását. „A nyelvtudás elég fontos a mi területünkön is. Az igaz, hogy a tudomány elsődleges nyelve az angol. A nagyobb kutatóintézetekben, bárhol is legyenek, mindenki angolul beszél, a tudományos cikkek kilencven százaléka angolul íródik. Ezért is jó, hogy elvégeztem a szakfordítói képzést, habár amikor jelentkeztem rá, még fogalmam sem volt róla, hogy kutató leszek esetleg. Inkább arra gondoltam, hogy lehetne mellékállásban majd szakfordítással is foglalkozni” – vallja be.
Levente számára különösen hasznos a nyelvtudás, hiszen PhD-hallgatóként főleg kutatással foglalkozik. Rendkívül érdekes és innovatív kutatási területével tudományos diákköri tevékenysége révén ismerkedett meg, ebből írta szakdolgozatát is. Az intranazális, azaz orron keresztüli gyógyszerbevitel területe olyan szerteágazó, hogy kettős témavezetés alatt, a Gyógyszertechnológiai Intézetben és a Szegedi Biológiai Központ Neurobiológiai Kutatócsoportjában is dolgozik Révész Piroska és Deli Mária irányításával. Nem véletlen, hogy a témából nemzetközi folyóiratokban is megjelent két cikk. Levente ezek megírásában társszerzőként müködött közre, a Gyógyszerészet címü magyar nyelvü folyóiratban pedig első szerzős írása jelent meg.
„Sokrétü téma ez, egyrészt a gyógyszertechnológiai vonalon termékeket állítunk elő, ezek a hatóanyag mellett számos más fontos komponenst is tartalmaznak, és ezeket a készítményeket vizsgáljuk első lépésben in vitro körülmények között. A második lépésben a Szegedi Biológiai Központban pedig steril tenyésztőlaborban sejteket tenyésztünk, és megnézzük, hogy a létrehozott készítmény hogyan jut át ezeken, milyen tulajdonságai vannak, hogyan viselkedik az élő rendszerekkel. Tulajdonképpen orrhámsejtek segítségével az orron keresztüli bevitelt modellezzük. Többféle készítmény fejlesztésével foglalkozunk. Egyrészt teszteljük a membránokon való átjutást fokozó segédanyagokat. Dolgozunk egy fájdalomcsillapító hatóanyagon is, az lenne a cél, hogy ez fel tudjon szívódni orron keresztül, így spray formájában is hozzá lehessen jutni például fejfájás kezelésére való készítményekhez. Sok olyan hatóanyag van, amit azért nem lehet tablettában bevenni, mert a gyomorban elbomlana. Ezért kell például a cukorbetegeknek naponta többször injekciózni magukat, amire szintén megoldást jelenthetne az orron át való bevitel” – magyarázza.
SPORTOLNI |
---|
„Szabadidőmben az utazás mellett sportolni is nagyon szeretek. Hobbiszinten focizom a barátaimmal. Annak idején mindig az Ady téren fociztunk a TIK helyén. Versenyszerüen soha nem csináltam, de elég sürün járunk össze. Ez a testedzés mellett a közösségi élet szempontjából is nagyon jó dolog. Tavaly óta pedig a tenisszel is próbálkozom, több-kevesebb sikerrel” – árulja el Levente. |
Túl a PhD-program felén, Levente számos lehetőséget lát maga előtt jövőjére nézve. „Természetesen megfordult a fejemben már az is, hogy külföldre mennék dolgozni, de maximum pár évre. Most még nagyon sok mindentől függ, hogyan folytatom a pályafutásomat. Ki kell még találnom, hogy mint lesz. Lehet, hogy gyógyszergyárban fogok kutatni, vagy maradok az egyetemen, meg kell találni a megfelelő opciót.
Annak ellenére, hogy PhD-zom, nem csak a kutatás érdekel, szívesen mennék patikába is dolgozni. Teljesen más jellegü munka lenne, és nekem nagyon tetszik több dolog miatt is. Emberekkel kell dolgozni, el kell magyarázni nekik, hogy mire jó a gyógyszer, hogyan kell alkalmazni. Ez egy kihívás, hiszen nem lehet a szaknyelven fogalmazni, mert akkor nem érti a beteg” – érvel.
És hogy mi motiválja Leventét a munkában? „Megvan a maga szépsége a kutatásnak például. De az egy nagyon hosszú folyamat, amíg kifejlesztenek egy gyógyszert, és rengeteg ember munkája benne van. Úgyhogy nem igazán gondol az ember erre úgy, hogy ő maga hoz létre valamit. Szerintem inkább az a lényeg, hogy érdekes munka ez, kiváló emberekkel, jó légkörben dolgozhatom, és nagyon szeretem csinálni.”
Keresztes Judit