Szinte közhelyszámba megy a kifejezés, amit Szabó Gábor rektor használt a 2004. december 9-i megnyitón, hogy a Tanulmányi és Információs Központ az egyetem szíve. Persze, mint minden közhely mélyén, ebben is ott lapul az igazság: akkor még korántsem volt biztos, hogy mennyire fogadják el és szeretik majd a hallgatók vagy a benne dolgozó emberek a TIK-et, úgyhogy inkább félig-meddig jóslás volt a megjegyzés. Ma viszont már látszik, hogy az épület nap mint nap épp úgy összegyűjti és „áramoltatja” a tizenkét kar hallgatóit és oktatóit, mint a szív az artériákon és vénákon keresztül a vért.
A hatalmas üvegfelületek adnak egyedi hangulatot a központnak. Fotók: Segesvári Csaba |
Szántó Tibor úgy véli, hogy az átadás óta eltelt öt év óta is folyamatosan lehet érezni a használók, dolgozók részéről lelkesedést, amelyet az épület kivált, az örömöt, hogy van egy ilyen létesítmény a városban, és az igyekezetet, hogy megőrizzék azt eredeti állapotában. „Az, hogy a TIK az egyetem szíve, központja lett, az az épület adottságai mellett köszönhető azok munkájának is, akik ezt folyamatosan életben tartják.”
Nemcsak az egyetem, de Szeged életén is sokat változtatott az épület. Bár az eredeti elképzelés szerint külön épült volna egy könyvtár és külön egy kongresszusi központ, végül a „kettő az egyben” megoldás bizonyult megvalósíthatónak. „A város életében azért is számít nóvumnak ez az épület, mert számos rendezvénynek adott már otthont” – magyarázza Majó Zoltán, az SZTE TIK fejlesztési igazgatója. „A tavalyi évben például 220-nak, amelynek csupán fele egyetemi, a másik fele a város, a régió, az ország rendezvénye volt.”
A Szegeden tanulók közül sokak számára természetes, hogy ott áll az Ady téren a méltóságot sugárzó, hatalmas épület, és napi tizenkét órában várja a látogatóit; természetes, hogy az Egyetemi Könyvtár fogalma egy világos, tágas olvasótermekből álló rendszert jelent megannyi szabadpolcos anyaggal és wifi-elérhetőséggel. Persze valószínűleg sokan tisztában vannak vele, hogy olyan európai színvonalú, igényes környezet fogadja őket, ha a TIK-be látogatnak, amit nem sok magyarországi egyetemi könyvtár mondhat el magáról, mégis, sokkal könynyebb értékelni azt, ami most van, ha az ember fiának-lányának van összehasonlítási alapja. „Még régi rendszerben kezdtem el az angol szakot, de halasztottam, és tavaly fejeztem be, úgyhogy nekem még volt alkalmam a Dugonics téri könyvtárat is használni” – meséli Ágnes, aki jelenleg felsőfokú szakképzésben vesz részt. „Tudom, hogy ennek az épületnek is vannak hibái, de szerintem ég és föld a különbség a kettő között. Jókat szoktam mosolyogni, ha valaki azt mondja, nem szereti, hogy a TIK-ben mindig sokan vannak, és kerülgetni kell az embereket. Ennyi erővel az utcára se kéne kimennünk, ott is nagy a tömeg.”
Második otthon lett: a TIK-ben akár az egész napot eltölthetik a szegedi hallgatók. |
Persze, mindennek ára van. Szó szerint. A hatalmas, 14 600 négyzetméter alapterületű épület közel 8 milliárd forintból épült fel annak idején, és a fenntartása sem olcsó, több mint napi egymillióból tudják finanszírozni a költségeket, ennek azonban több mint tíz százalékát fedezik a különböző rendezvényekből befolyó összegek.
„Ez a beruházás világbanki projektként indult, ami azt jelenti, hogy a Világbank felé benyújtott tervezetet nagyon szorosan és pontosan követni kellett” – meséli Szántó Tibor. „Ez eredményezte azt, hogy példátlan szépen és alaposan kidolgozott tervezési program készült, amelyet Mader Béla és Borvendég Béla állított össze."
„Amitől tartani lehetett, az az volt, hogy az építészt a tér érdekli, a könyvtárost meg a praktikum, ennek a kettőnek az öszszeütközése szülhet esetleg konfliktushelyzeteket” – vallja be Mader Béla, az Egyetemi Könyvtár főigazgatója. „Itt olyan szerencsés helyzet állt elő, hogy a nyertes tervezők akár tiszteletbeli könyvtárosok is lehetnének. Én nem hiszem, hogy építésszé váltam volna a tervezési folyamat alatt, de sok mindenben elfogadtam az álláspontjukat. Például sokkal jobban preferáltam volna a meleg színeket vagy a kerek formákat. Amikor azonban az egészet láttam egyben, akkor az meggyőzött, mert végigvezethető az egész épületen egy művészi elképzelés, egy klasszikus harmónia, ahol minden stimmel.”
A tervezésért Pro Architectura díjjal kitüntetett Szántó Tibor és Mikó László elmondása alapján a nyitottság és az átjárhatóság volt meghatározó, hogy a nagy méretek ellenére ne érezze azt az ember, hogy elveszik a térben. Ez többnyire sikerült is, hiszen viszonylag gyorsan megtanulható, mi hol van az épületben, és mindig lehet tudni, hogy épp hol vagyunk, mert a nagy alapterület ellenére könnyű tájékozódni az épületben.
Maga az elrendezés nem a hagyományos könyvtárszervezési koncepciót követi, ahol a raktár az épület szívében helyezkedik el. „Itt az olvasótere északi, a raktár pedig déli irányba tájolt, hogy kevésbé érje a fény” – magyarázza Mikó László. „A szélsőséges funkcionalitás határozza meg az épület kétarcúságát is, amelyet a tégla és az üveg kombinálásával lehetett kialakítani. Az üvegfelületeket téglával kombináltuk, mert utóbbi Szegeden szinte evidens.”
Ez volt a címe a kiállításnak, amely december 9-én, az épület ötödik születésnapján nyílt, és átfogó képet nyújtott egészen a kezdetektől az eltelt időszakról, a rendezvényekről, a fejlesztésekről. Hogy mindenki ünnepi hangulatba kerüljön, a konferencia-központ tortával is készült az aznap az épületbe látogatók számára.
Minden bizonnyal sok születésnapja lesz még a TIK-nek, melyet egy évvel megnyitását követően a szegedi egyetem egykori hallgatójáról, József Attiláról neveztek el. Az épületetet nem öt évre tervezték. Szász László építész így vall: „Én a legőszintébben örülök a kollégáim sikerének, és úgy gondolom, ennek hangot is kell adni. Szegeden sok markáns épület van, mégis úgy vélem, a városképből hiányzott a Tanulmányi és Információs Központ, amely megépülésével időtálló példát nyújt a következő nemzedékek számára is. Biztos vagyok benne, hogy nyolcvan-száz év múlva is hatással lesz az itt élők életére.”
Mi sem kívánhatunk mást, mint hogy így legyen.
A beszélgetések egy része a Magyar Televízió Unokáink is látni fogják című műsorának 2010. február 9-i, az épülettel foglalkozó adásában hangzott el.
Tóth Ilona
Riport ,