Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A be­ve­ze­tés meg­volt, jö­het a tár­gya­lás, ép­pen ezért vált­sunk rész­le­te­ző­re, és néz­zük, ho­gyan szü­let­tek ezek a szép ered­mé­nyek! Szi­go­rú­an idő­rend­ben.
Ja­nu­ár 14. és 16. kö­zött Hol­lan­di­á­ban ren­dez­ték a rö­vid­pá­lyás gyors­kor­cso­lya Eu­ró­pa-baj­nok­sá­got, ahol vál­tó­ban, 3000 mé­te­ren lett ezüst­ér­mes Szand­ra Hu­szár Eri­ka, Hei­dum Ber­na­dett, Da­rázs Ró­zsa és Kes­zler And­rea csa­pat­tár­sa­ként. Fon­tos meg­em­lí­te­ni: ez az ezüst kön­­nyen le­he­tett vol­na fé­nye­sebb is! Tör­tént ugyan­is, hogy a fu­tam alatt az olasz ver­seny­ző fél kör­rel ha­ma­rabb kor­cso­lyá­zott a vál­tás­hoz, ami­vel fel­tar­tot­ta a ma­gyar csa­pa­tot, ez­zel ked­vez­ve a há­zi­gaz­dák­nak, akik vé­gül az el­ső he­lyen csúsz­tak be. Mind­ös­­sze 31 ez­red­má­sod­per­ces előn­­nyel.
A kon­ti­nens­vi­a­dal után egy hét­tel a ma­gyar baj­nok­ság kö­vet­ke­zett. Szand­ra ki­éle­zett, szo­ros küz­de­lem­ben ma­radt alul egyé­ni­ben a do­bo­gó leg­fel­ső fo­ká­ért ví­vott ver­sen­gés­ben vá­lo­ga­tott­be­li csa­pat­tár­sá­val Hei­dum Ber­na­det­tel szem­ben mind az 500 mé­te­res, 1000 mé­te­res és 1500 mé­te­res fu­ta­mo­kon, va­la­mint a 3000 mé­te­res szu­per­dön­tő­ben. Mind­ezek nyo­mán ez azt is je­len­tet­te, hogy ösz­­sze­tett­ben a má­so­dik he­lyen vé­gez, ugyan­ak­kor arany­nak is örül­he­tett a két­na­pos vi­a­dal vé­gén, mert egy ve­gyes csa­pat tag­ja­ként a női vál­tó­ban el­ső he­lyen ért cél­ba.
„Men­tá­li­san erős ál­la­pot­ban áll­tam rajt­hoz a ma­gyar baj­nok­sá­gon, hi­szen na­gyon fel­do­bott az egy hét­tel ko­ráb­ban szer­zett Eb-ezüs­töm, ami ed­di­gi pá­lya­fu­tá­som leg­jobb ered­mé­nye. Ugyan­ak­kor fá­rad­tabb­nak érez­tem ma­gam, le­het­tem vol­na fris­sebb. Ami az uni­ver­si­adét il­le­ti: 2006-ban To­ri­nó­ban vol­tam utol­já­ra az egye­te­mis­ták olim­pi­á­ján, a mos­ta­ni me­zőny szin­te tel­je­sen ki­cse­ré­lő­dött, és elő­ze­te­sen nem is na­gyon tud­tunk ké­szül­ni az ázsi­ai el­len­fe­le­ink­ből, egé­szen egy­sze­rű­en azért, mert nem tud­tuk, hogy kik jár­nak egye­tem­re, fő­is­ko­lá­ra. Erzu­rum­mal kap­cso­lat­ban fon­tos mel­lék­zön­ge, hogy a vá­ros kö­zel 2000 mé­te­ren fek­szik, ugyan megint csúcs­for­má­ban érez­tem ma­gam, rob­ba­né­kony vol­tam, mint Hol­lan­di­á­ban, de a ma­gas­la­ti le­ve­gő kis­sé meg­ne­he­zí­tet­te a dol­go­mat, a csa­pat dol­gát. A leg­jobb idő­vel ju­tot­tunk a fi­ná­lé­ba, de a dél-ko­re­a­i­ak­nak a má­sik elő­dön­tő­ben nem kel­lett min­dent be­le­ad­ni­uk a to­vább­ju­tás­hoz, vár­ha­tó volt, hogy ők rá tud­nak ten­ni egy la­pát­tal. Mi a kí­na­i­a­kat és a ja­pá­no­kat is meg­előz­tük az elő­dön­tő­ben, a vég­ső csa­tá­ban azon­ban a kí­na­i­ak elénk ke­rül­tek, en­nek el­le­né­re nem va­gyunk csa­ló­dot­tak, sőt, si­ke­rült a sport­ág el­ső do­bo­gós he­lye­zé­sét el­ér­ni az uni­ver­si­adén, ami­re büsz­ke va­gyok” – mond­ja az SZTE-n rek­re­á­ció, élet­mód és egész­ség­fej­lesz­tés sza­kon friss dip­lo­más gyors­kor­cso­lyá­zó.
Ta­lán el­hasz­nált köz­hely, de igaz; a si­ker­hez ve­ze­tő út ne­héz és buk­ta­tók­kal te­li volt, kü­lö­nö­sen úgy, hogy 2008-ban egy edzé­sen há­rom he­lyen tört el Szand­ra bo­ká­ja. A re­ha­bi­li­tá­ció, a fel­épü­lés, az erőn­lét és az ön­bi­za­lom vis­­sza­szer­zé­se évek­be telt, de meg­ér­te.
„Sport­szak­mai szem­pont­ból a 2008-as évem volt a leg­ros­­szabb, ez­zel szem­ben bát­ran ki­je­lent­he­tem, hogy a 2011-es a leg­jobb, mi­vel si­ke­rült fe­lül­múl­nom az el­vá­rá­sa­i­mat. Feb­ru­ár 11. és 13. kö­zött Moszk­vá­ban, feb­ru­ár 18. és 20. kö­zött pe­dig Drez­dá­ban vi­lág­ku­pa-ver­se­nyek vár­nak rám. Már­ci­us kö­ze­pén pe­dig Sheffield­ben ren­de­zik az egyé­ni vi­lág­baj­nok­sá­got. Ma­gyar­or­szág­ról a vi­lág­ku­pa-pon­tok alap­ján csak két kor­cso­lyá­zó in­dul­hat, re­mé­lem, én le­he­tek az egyik.”

Dlusz­tus T. Im­re