Zongora Tanszék

Zongora Tanszék

Zongora Tanszék

Kamarazene Tanszék

Kamarazene Tanszék

Kamarazene Tanszék

A képzés célja a kamarazenei együttesekben való alapos tapasztalatszerzés, különös tekintettel az egymásra figyelés, önkontroll, együttműködés, interaktív zenélés képességének fejlesztésére. A különféle stílusok jellegzetes kamarazenei formációinak, műfajainak, műformáinak és stílusnormáinak megismerése. A tudatosan szervezett és célirányosan végzett próbamunka gyakorlatának kialakítása, fejlesztése. Nagyobb mennyiségű (szemeszterenként legalább 6-8 tételnyi) kamaramű eljátszása, ezen belül szemeszterenként legalább 15-20 percnyi anyagmennyiség igényes, pódium-szintű nyilvános megszólaltatása.
A hárfás képzésben a kamarazenélés rendkívüli jelentőséggel bír, ezért a képzés alatt a jelölt folyamatos és intenzív kamarazenei gyakorlatot folytat. A hárfás hallgatók kamarazene-programjában kiemelkedő szerepet tölt be a 19-20. század fordulója, illetve a korai 20. század (főként francia) kamarairodalma, ezt azonban ki kell egészítenie – főként fuvola-hárfa duók révén – a klasszikus és romantikus repertoár tanulmányozásának, valamint – átiratok révén – a barokk akkordhangszeres tapasztalatoknak. A repertoárt minden stílusra, a lehető legváltozatosabb összetételű együttesre kibővíti (kvintettek, triók, vonós- fúvós kamaraegyüttesek).

Zeneelmélet Tanszék

Zeneelmélet Tanszék

Zeneelmélet Tanszék

Az énekkari gyakorlat műhelymunka, melynek egyik leglényegesebb része az alapos és adekvát hangképző-praxis folyamatossága. Alapkövetelmény a professzionális zenészekhez méltóan fegyelmezett, hatékony, idő- és energiatakarékos, zeneileg igényes próbamunka, melynek érdekében a kórusvezető feladata a hallgatók szellemi és zenei terhelésének folyamatos biztosítása a próbák során. A képzés része a hallgatók felelősségteljes részvétele a zeneélet kínálkozó feladataiban, ide értve a rendszeres a capella produkciókat éppúgy, mint esetenként valamely zenekarral közös, akár oratorikus programokban való közreműködést. A kórus által megszólaltatható repertoár igen széles. Ez stilárisan legalább a késő-reneszánsztól a kortárs zenéig terjed, ezen belül pedig nélkülözhetetlen az egyházi repertoár, mint a kóruséneklés évezredes távlatban is meghatározó, mértékadó szegmense.

Zongora Tanszék

Zongora Tanszék

ZMK Zeneművészeti Kar

ZMK Zeneművészeti Kar

Zongora Tanszék

Zongora Tanszék

Zongora Tanszék

Zongora Tanszék

Célok, követelmények: A darabok begyakorlása zongorakísérettel. A különböző zenei formákban való jártasság elmélyítése; biztos tájékozódás a különböző zenei stílusokban, a művek elemző megközelítése az analízis és szintézis egyensúlyának megtalálásával; az előforduló hangi és ritmikai bizonytalanságok kijavítása; az előadói kifejezési készség fejlesztése, a pódiumbiztonság megszerzésének elősegítése; az idegen nyelvű zenei szakkifejezések biztos tudása; az együttzenélésre való felkészítés, alkalmazkodóképesség fejlesztése; belépések biztos tudása, egyéni instruálás.
A tantárgy tematikája megegyezik a hallgató adott szemeszterben sorra kerülő főtárgyi tematikájával.

Zeneelmélet Tanszék

Kamarazene Tanszék

ZMK Zeneművészeti Kar

ZMK Zeneművészeti Kar

ZMK Zeneművészeti Kar

Zeneelmélet Tanszék

A görög csoda. Dionüszosz-kultusz. Rítus és dráma. A színház születése.
Az athéni színház. Periklész kora. A tragikus triász: Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész tragédiái.
A komédia és a hellenizmus vígjátéka.
Róma és a színház. A tragédia háttérbe szorulása, a latin komédia.
A középkori dramatikus szokások. A passió, a misztérium, a mirákulum, a moralitás… A megjelenítés, színpadformák. A vásári komédia.
A reneszánsz. Shakespeare és kora, forrásai, színháza.
Shakespeare és a történelem.
Vígjátékok: Vízkereszt, vagy amit akartok (1600), Ahogy tetszik.
A nagy tragédiák: Hamlet (1601), Othello (1604).
Problémás darabok, „szomorú vígjátékok”: A velencei kalmár (1596), Szeget szeggel (1604).
A Macbeth és a Lear király (1605).
Shakespeare „szomorú vígjátékai”.
Szeget szeggel (1604)
A velencei kalmár (1596)
Shakespeare – nagy tragédiák.
Hamlet, dán királyfi (1601)
Othello, a velencei mór (1604)
Shakespeare búcsúja – „regényes színművek”: barokkos jegyek.
Téli rege (1611)
Vihar (1612)
Barokk színház, barokk életérzés. A spanyol „aranykor”, a siglo de oro színháza. Calderón barokk „Világszínháza”
Calderón: Az élet álom (1635)
A francia klasszicizmus, a „grand siecle” színházának jellemzői.
Racine: Phaedra (1677)
Moliere zenés, táncos komédiái. Lully és Moliere.
Úrhatnám polgár (1670)
Képzelt beteg (1673)
A töprengő, filozófikus Moliere.
Moliere: Embergyűlölő (1666)
Az itáliai örökség, a commedia dell’arte-től Goldoniig, Gozziig.
Goldoni: Mirandolina (1753)
Csetepaté… (1762)
A polgári ízlés térhódítása. Színház- és drámaesztétika a felvilágosodás idején (Lessing: Hamburgi dramaturgia; Diderot: Színészparadoxon).
Beaumarchais: Figaro házassága c. vígjátéka (1784)
A felvilágosodás szelleme Schiller Don Carlos c. művében (1787)
Sturm und Drang, és az „érzelmesség”. A „polgári szomorújáték” Goethe és Schiller életművében.
Goethe: Clavigo (1774)
Schiller: Ármány és szerelem (1784)
A romantika térhódítása a francia színpadokon. Szembefordulás a klasszicizmussal, megújulás Shakespeare és a spanyol siglo de oro ihletésében.
Victor Hugo és a romantikus dráma ars poetikája (Cromwell c. dráma előszava, 1827)
Victor Hugo drámáinak újszerűsége:
Hernani (1831)
A király mulat (1832)
A királyasszony lovagja (Ruy Blas, 1838)

Irodalomjegyzék:

Erika Fischer-Lichte: A dráma története. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2001.
Eric Bentley: A dráma élete. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2005.
Hegedűs Géza-Kónya Judit: Kecskeének. Új Mandátum Könyvkiadó, Bp. 1999.
Képes színháztörténet (1995-ös oxfordi kiadás alapján – fordította Imre Zoltán).
Magyar Könyvklub Bp. 1999.
Hermann István: A személyiség nyomában. Magvető, 1972.
Kéry László: Shakespeare tragédiái Bp. 1959.
Kéry László: Shakespeare vígjátékai. Bp. 1964.
Mészöly Dezső: Moliere műhelyében: Mizantróp: Gábor Miklós; Moliere-napló; Feljegyzések Alceste-ről. Szépirodalmi, Bp. 1975.
A francia színház a XVIII. században. Európai antológia sorozat, Bp. 1974. válogatta Staud Géza (új műfajok, díszlet, jelmez, színpadtechnika, oepra, balett)
Vályi Rózsi: A táncművészet története. Zeneműkiadó, 1969.
A színház világtörténete I-II. főszerk. Hont Ferenc. szerk. Staud és Székely. Gondolat, Bp. 1986.
Jan Kott: Kortársunk Shakespeare. Gondolat, Bp. 1970
Bécsy Tamás: A cselekvés lehetőség. Magvető, Bp. 1987. Bev. 9-15. p.
Diderot: A drámaköltészetről. Színészparadoxon. Magyar Helikon, Bp. 1966. (Benedek András utószavával).
Hegedűs Géza: A spanyol barokk dráma. in: Klasszikus spanyol drámák. Magyar Helikon, 1967.
George Steiner: A tragédia halála. Európa, Bp. 1971.
Hegedűs Géza: Kecskeének. Új Mandátum Könyvkiadó, Bp. 1999.
A romantika enciklopédiája. Corvina, 1991.
Horváth Károly: A romantika, Gondolat, Bp. 1978. (bevezető)
Halász Előd: A német irodalom története. Gondolat, 1971.
Török Endre: Az orosz irodalom a XIX. században, Gondolat, Bp. 1970.
Szenczi-Szobotka-Katona: Az angol irodalom története, Gondolat, 1972.
Dobossy László: A francia irodalom története. Gondolat, 1963.
Cs. Szabó László: A három költő, Szépirodalmi, Bp. 1990.
Madarász Imre: Az olasz irodalom története. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1994.
Országh László-Virágos Zsolt: Az amerikai irodalom története. Eötvös Kiadó, Bp. 1997.
Cromwell, előszó in: Victor Hugo drámái. Köpeczi Béla előszavával. Európa K., 1962.

Zeneelmélet Tanszék

Zeneelmélet Tanszék

A kurzus célja a 20 század második felének és napjaink zeneirodalmának megismertetése. Az órákon a legkülönbözőbb stílusú, technikájú művek kerülnek terítékre, lehetőleg abból az irodalomból válogatva, amely egyéb módon nem, vagy csak ritkán jut el a hallgatókhoz.

Zeneelmélet Tanszék

Vonós Tanszék

Kamarazene Tanszék

Kreditáló Tanszék

Idegennyelvi Kommunikációs Intézet

Idegennyelvi Kommunikációs Intézet