Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– Hogyan indult el a szegedi gitárfesztivál?
– Az első alkalom hagyományteremtő kísérlet volt, mert Magyarországon ilyen nagy múltú gitáros rendezvény csak egyetlen egy létezett, az esztergomi, amit a hetvenes évek elején alapítottak, de a kilencvenes években hanyatlani kezdett, sőt, egy évben el is maradt, majd ’99-re, amikor mi elkezdtük szervezni a szegedit, már válságba süllyedt az a rendezvény. Így igény támadt arra, hogy Magyarországon legyen egy olyan fórum, ami a gitáros szakmát egyesíti. Mi nem olyan fesztivált akartunk rendezni, amely kizárólag a szakmának szól, hanem olyat, amely bemutatja a gitár különböző arcait, hiszen annyira sokoldalú ez a hangszer és olyan sok különböző műfajban jelen van, hogy amint az később be is bizonyosodott, ezzel hatalmas közönségrétegeket lehet megmozgatni. Az esztergomi gitárfesztivál alapvetően csak klasszikus profilú, tulajdonképpen nem más, mint egy esti koncertsorozat, napközben versennyel és néhány kurzussal. Mi ennél összetettebb rendezvényt szerveztünk, amelynek gerince szintén az esti, alapvetően klasszikusabb koncertsorozatok, de ehhez kapcsolódnak éjjeli programok, ahol különböző jazz, folk- vagy világzenei együttesek lépnek fel a város más-más helyszínein. A többi műsor nálunk is mesterkurzusokból áll, illetve délutánonként diákkoncerteket és –előadásokat szervezünk.
– Mennyire ismert a rendezvény?
– Kinőtte magát - mi is meglepődtünk, hogy milyen nagy népszerűségre tett szert a fesztivál, és hogy már kezdettől fogva a legtöbb koncertünk teltházas volt, valamint a különböző médiumok is kitüntetett figyelemben részesítették az eseményt. Idén tapasztaltunk olyat, hogy még el sem kezdtük az igazi beharangozást, de már sokan kerestek bennünket. Nagyon jó azt látni, hogy nemzetközi szinten is bekerült a köztudatba az esemény, mivel voltak itt külföldi szaklapok újságírói, akik elismerően írtak a fesztiválról. Elég sok nagyobb tévé is volt itt, készített műsort, vagy legalábbis forgatott már a fesztiválról, így a nagyközönség is egyre jobban tájékoztatott a rendezvényről. Ez természetesen nemcsak a fesztiválnak tesz jót, hanem a Zeneművészeti Főiskolai Karnak, magának az egyetemnek és természetesen a városnak is messze viszi a hírét.

 

Mi nem olyan fesztivált akartunk rendezni, amely kizárólag a szakmának szól. Fotó: Segesvári Csaba

 

–  Milyen lesz az idei program?
– Az esti koncertek közül az első három a ZFK Fricsay-termében lesz, a 13-i gála pedig a TIK nagytermében, ami most Szeged legkomolyabb koncertterme. Ez a teremnek is bemutatkozási lehetőség lesz, mert volt már ugyan ott megnyitó koncert, de belépős rendezvény, nemzetközi program még nem. Ezen a gálán egy barcelonai flamenco zenekar fog bemutatkozni, a Capricho Flamenco, ahol nemcsak gitár és tánc lesz, hanem cselló is. Ugyanezen a koncerten hallhatjuk még Pablo Marquezt is, aki egy argentin származású Franciaországban élő gitáros, és a ennek a szakmának az egyik legismertebb szereplője.
– Milyen alapon választjátok ki a résztvevőket?
– A fesztivál második-harmadik évfordulója óta elképesztő mennyiségű jelentkezési anyagot, cédéket, dvd-ket, kapunk mindenhonnan, ezen kívül sokat járok külföldre koncertezni, így számos művészt ismerek ebből a szakmából Európából is, és Amerikából is, így hallom,  hogy kik azok, akik érdekesek, és érdemes meghívni. Általában próbálunk olyan produkciókat bemutatni, amiket nem hallhattunk még Szegeden. Természetesen emellett vannak visszatérő vendégeink is, egyrészt azok, akiknek óriási sikerük volt, másrészt azok, akik valamilyen versenyeredménnyel újra és újra felbukkannak. Ilyen például Pusztai Antal, aki eddig minden fesztiválon itt volt, de tavaly is megnyerte a montreux-i jazzfesztivált, ami a világon létező egyik legnagyobb jazzfessztivál, tehát nem hagyhattuk volna ki a programból. Ő egy roma származású huszonnégy éves fiú, aki mögött elképesztő eredmények vannak, és káprázatos technikai tudással és muzikalitással játszik.
– A szakmai igényesség nem zárja ki a népszerűséget?
– Nem, sőt éppen ellenkezőleg. Az igényes programok, amelyek a szakma számára is értékesek, még jobban hatnak a közönségre. Egy ilyen fesztivál esetében nem hiszem, hogy a könnyed, kommersz popularitás irányába kellene tartanunk, hogy a közönséget megszólítsuk. Legalábbis eddig nem ez volt a tapasztalat. Ez a flamenco zenekar is olyan, hogy a szakma számára is érdekes, hiszen egy klasszikus gitáros számára mindig izgalmas egy flamenco gitáros, aki teljesen más technikával játszik, és eközben ez a zene most éppen óriási közönséget is vonz, mert nagyon divatos.
– Téged melyik előadás érdekel a leginkább?
– Nagyon kíváncsi vagyok erre a flamenco együttesre, mert őket élőben még nem hallottam, de biztosan nagyon érdekes lesz számomra Pablo Marquez is. Én mindenkiben más érdekességet találok, mert általában mindenkinek van egy stílusa, amiben kiemelkedő, és ami szubjektív megítélés kérdése. Például Olaszország egyik legismertebb gitárduója, a Duo Caputo-Pompilio, bizonyos dolgokat rendkívül kifinomultan, érdekesen játszik, vagy a Guitarinet duó, ami gitárból és klarinétből áll, is nagyon izgalmas, mert sem a fesztiválon, sem Magyarországon nemigen hallható ilyen jellegű formáció. Ők latin-amerikai jellegű zenére specializálódtak, improvizálnak is, különböző műfajokat kevernek.
– És a magyarok?
– Magyarok egészen nagy számban lesznek: a délutáni koncerteken a főiskolai hallgatóknak lesz lehetőség bemutatni a tudásukat, így játszani fog például Csáki András, a Budapesti Zeneakadémia egy nagyon tehetséges hallgatója, aki sorra nyeri a legnagyobb nemzetközi versenyeket. Most játszik nálunk először a Budapesti Zeneakadémia tanára, Eötvös József, vagy itt lesz Roth Ede is, aki az ország egyik legnépszerűbb tanára, mert fantasztikus szuggesztivitással tanít. Sokan bejönnek a kurzusára nem zenészek is, mert olyan élmény látni, ahogyan magyaráz, gesztikulál, énekel - egy show, ahogyan tanít. Hasonlóan népszerű a pesti szakközépiskola tanára, Szilvágyi Sándor, aki szintén fog kurzust tartani. Idén az öszszes zeneművészeti főiskola tanárát meghívtuk, és ezt csak hárman nem fogadták el, nem tudom milyen okból. Érthetetlen, hogy miért vonják ki magukat egy ilyen össztalálkozóból, és ezzel sajnos mélyítik a gitáros szakma széttagoltságát, ami így is elég rossz. Még nem is volt ilyen, hogy egy fórumon találkozott volna az összes gitártanár.