Lóg
kint a híd alatt
ujjbeggyel és lábujjheggyel
a perem és a keresztgerenda között, magasan a
mély víz fölött és gondolkozik
Nem tudok úszni,
az idősebb fiúk, már a túloldalon,
nem érik el, nézi
a füstifecskék metálkéken csillogó szárnyát
és gesztenyebarna begyét
ahogy kilőnek, pörögnek körülötte,
alatta,
egy csőrös csuka félméteres fekete árnyéka
a zöldesbarna vízben, és mielőtt
elgyengülne, engedi
lábujját óvatosan megcsúszni és kileng
mint az inga, kéz után
kéz a keresztgerendán oda
ahol a többiek guggolnak
a betonperemen,
jobb lábát felrúgja
a peremre, felsegítik és
végre révbe ér, most már visszanézhet
a fecske könnyed ívelésére
az ég felé,
a madár óvatosan verdes
és elhelyezkedik a tollbélelte
sárcsésze fészekben
a fénylő keresztgerenda oldalánál
ahol a fiú túlélte halálát.
A verseket fordította: Gyukics Gábor