Az éjszaka varázslat sötét szemei fénynek látnak először a gyémánt-égen és lefelé a víz közelében csak hárman a fények és a csend ez a part mindig ilyen de a világ nem. Ketten kétféleképpen beszélnek mindkettő halk szavával vezet fenn a fákon volpeting nevet és hallani hogy szépen énekel állnak nézik a kerteket mert tudják hogy igazit találni csak az égő fáklyák közt lehet. |
Fölfelé már másmilyen az ég az útra ráborulnak fekete lombok nem gondolkodunk csak kérdezünk borz repül felettünk vagy a baglyok és az ember két perctől gyilkos-e szeretni valakit nem elég indok. Fordulni inkább a csillagok felé a másik oldalon halk kiáltozás „elvtársak!" lassan felérünk valamikor majd elérem kezed tudjuk a holdon volpetingek ülnek a mai jóslatok mind beteljesülnek. |