Szegedi Tudományegyetem | Szakest-időszak

Archívum

2005

1. szám - 2005. január. 24.

JGYTFK

Jegyzet

Szakest-időszak

Cikk nyomtatás

Link küldés

Megosztás

Ha azt mondom, az egyetem nem óvoda, nem kisiskola, de még csak nem is középiskola, feltehetően nem mondok semmit. De ami mégis megkülönbözteti a felsőoktatást az alsóbb tanítási-tanulási egységektől, a tudás mennyiségi, minőségi és színvonalbeli differenciáin túl, kétségtelenül a közösség megváltozott szerepe.
A felsőoktatásban eltöltött évek során már csak kósza emlékekké halványulnak a régi osztályok, brancsok, klikkek fogalmai, felnőtté válva sok mindennel marad magára az ember. És mégsem. Nincs dajkáló törődés, nincs kettes sor alakítása a tavaszi buszos osztálykiránduláson, sőt, tavaszi buszos osztálykirándulás sincsen, pár igen extrém, csak hírből hallott, és nehezen hihető példán kívül. Nincs kontroll, a napok pedig könnyen szétfolynak a szorgalmi időszak egybemosódó napjaiban, ha nem vigyáz az ember, és nem ad ő formát az időnek, amit nem tesz meg helyette mondjuk tyúkanyós osztályfőnöki figyelem. Nincs meg húsz-harminc embernek az ilyen-olyan erős és kevésbé erős összetartozása, a minden-órára-együtt-megyünk kizökkenthetetlen biztonsága, a szünetek beszélgetése során kovácsolódott haveri és baráti körök zártsága. Persze a magunk uraként, az Egyetemi Városban is megmaradnak a fontosabb barátok, csoportok, alakulnak könnyen újak, sőt, könnyebben, hiszen az azonos érdeklődés viszi az embereket az azonos szakokra.
Mi van, ha nincs klubdélután? Mi helyettesítheti a délutáni matinékat, a harcot a kazettás magnó használatáért, a kólát, meg a sósropit, a vetélkedőket, amit mindenki kínosnak tartott, de ez a közös érzés csak még inkább közös emlék, hivatkozási alap lehetett. A megváltozott körülmények között és a változó korosztály igényeihez igazodva az egyetemen az évi egy szakest lehet az, ami megadhatja a közösségi élményt a hallgatónak.
Igaz, aki egyetemen tanul, nem tud nagyon túllátni saját szaka vagy szakjai életén, szerveződésén, esetleg a kollégiumi vagy albérleti társak, régi vagy új, más szakra, karra keveredett barátok egyetemi életében járatosak. A szakestek, amiket általában a szorgalmi időszak utolsó heteinek zéhá-hajrája és a rettegett vizsgaidőszak előtt ezekben a napokban tömegesen tartanak, otthonossá teszik ezt a belterjességet. A szakest során úgy mész végig az adott szórakozóhelyen, hogy majdnem minden szembejövő arcot ismerősként köszönthetsz, akit meg még nem ismersz, majd megismered most, hiszen egy szakra jár itt mindenki, azonos életkörülmények és ismerősök között.
Ha szakestre mész, a másnapi fáradtsággal vagy macskajajjal együtt is kicsit több közöd lett a szakodhoz, mint előző nap volt.

Turi Tímea