Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Szegedre 1719-ben jöttek először piaristák. A tanítást két évvel később, 1721-ben kezdték meg egy ideiglenes épületben. A kárpótlási törvény értelmében az 1948-ban államosított szegedi iskolájáért a piarista rend számára kárpótlást állapítottak meg. Ebből az összegből egy új gimnázium épült azon a telken, amelyet Szeged városa adományozott a rendnek.
A szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium jelenlegi diákjainak kétharmada szegedi, egyharmada a térség településeiről érkezik, de vannak budapesti és határon túli tanulói is az iskolának, akik a gimnázium kollégiumában laknak. A piarista rendház és a gimnázium kollégiuma egyazon épületben működik, így (a Szegedi Egyetem előző lapszámában bemutatott kecskeméti Piarista Gimnáziumhoz és más piarista iskolákhoz hasonlóan) a  diákok bármilyen gonddal felkereshetik tanáraikat, legyen szó egy fizikapéldáról vagy bármilyen lelki, illetőleg egyéb problémáról.

 

 

„A piarista rend megalapítója, Kalazanci Szent József tanítása szerint egyszerre törekszünk a tudás és a keresztény értékrend elsajátíttatására. E keresztény emberi értékrenddel igyekszünk a tizenéves fiúkból férfit nevelni, hogy a nagybetűs életben tisztességgel, becsülettel megállják helyüket mint családfők és mint dolgozó emberek. Katolikus fiúiskola vagyunk, így mind erkölcsiségben, mind a nevelés módjában különbözünk a világi gimnáziumoktól” – mondta lapunknak a Dugonics András Piarista Gimnázium igazgatója, Szilvásy László piarista szerzetes.

 

 

A közösségi nevelés és közösségi lét a piarista iskolákban különösen fontos. Fotó: Segesvári Csaba

 

Az iskolaigazgató úgy véli, hogy  a jó diákokért egyre inkább versenyezni kell. A felvételi egyrészt hagyományos abból a szempontból, hogy a központi írásbeli felvételit írják meg a gyerekek. A szóbeli beszélgetés már sajátosabb. Ekkor igyekeznek megismerni a gyereket és a szülőket is abból a szempontból, hogy tudnak-e velük együtt dolgozni. A keresztény nevelésből fakadó meggyőződésük, hogy csak akkor lehet megfelelő emberi nevelést adni, ha ehhez megvan a szülői háttér is. Ennek megfelelően alapvetően inkább azt a szándékot érvényesítik a piarista gimnáziumban, hogy nem föltétlenül a legokosabb gyerekeket akarják kinevelni, hanem az általuk vallott szemléletre és értékrendre helyezik a hangsúlyt. Vannak kiváló képességű diákok és vannak gyengébbek is, de a „piár” nem kíván feltétlenül elitképző lenni. Az iskola keresztény pedagógiájának része, hogy a különböző képességű gyerekek találkozzanak, és a jobbak segítsék a gyengébbeket.

 

 

A közösségi nevelés és közösségi lét a piarista iskolákban különösen fontos. Az osztályközösség és az iskolai közösség egyaránt hangsúlyos, ennek megfelelően számtalan programon vehetnek részt a piarista diákok. Tanév alatt hétvégeken kisebb kirándulásokat és múzeumlátogatásokat szervez az iskola. Diákok és tanárok télen együtt mennek síelni, húsvét előtt pedig több napos lelkigyakorlat keretein belül van mód közös lelki töltekezésre. Nyaranta a hosszabb, olykor több hetes túrákra kerülhet sor, két keréken, gyalogosan vagy vízen. „Előző nyáron  Rómáig is eljutottunk kerékpárral. Két héten át tekertünk, egy hetet pedig az Örök Városban töltöttünk, majd busszal tértünk haza. Hatalmas élmény volt tanárnak, diáknak egyaránt” – emlékszik vissza az iskola igazgatója.
Az iskolai közösségbe mindinkább igyekeznek a szülőket is bevonni. A szülői értekezleten és a fogadóórán kívül az  úgynevezett fehérasztalra hívják a szülőket, amikor az osztályfőnökkel kötetlenebb módon beszélgethetnek, de akad olyan osztály is, amelyik ezt az alkalmat használja ki arra, hogy apa-fiú focimeccset rendezzenek. Évente két alkalommal pedig pszichológiai, pedagógiai vagy drogprevenciós témákkal kapcsolatban szerveznek előadást a szülőknek.

 

 

Az iskola szemlélete szerint a diák akkor tud sikeresen tovább tanulni (legyen szó szakmáról vagy diplomaszerzésről), ha sikerül benne kialakítani a reális önképet. Sikernek könyvelhető el, hogy a diákok legalább 80 százaléka sikerrel tesz felvételi vizsgát valamely felsőoktatási intézménybe. A többség alapvetően a Szegedi Tudományegyetemet választja. Ez magyarázható azzal is, hogy a diákok többsége szegedi, de sok kollégista marad a városban, a diákévek alatt megszeretik Szegedet, és így az egykori gimnáziumi közösség is részben megmaradhat. Sokan jelentkeznek jogra, vagy  a  közgázt választják, de a BTK-s és TTK-s szakokra is előszeretettel jelentkeznek. „Van rólunk egy sztereotip nézet, miszerint a ‘piár’ egy „papipari szakközépiskola”, ami természetesen nem igaz. Ehhez képest igen kevesen választják a papi hivatást, de vannak, akik civilként tanulnak teológiát” – mondja az igazgató.
A gimnázium és az egyetem kapcsolata kevésbé formális, sokkal inkább a mindennapi aktualitásoknak megfelelő. Sok egyetemista részben a piarista gimnáziumban készül fel a tanári pályára, itt hospitálnak és végzik tanítási gyakorlatukat. A piarista gimnázium tanárai és diákjai rendszeresen kapnak meghívást különböző nekik szóló egyetemi előadásokra. A tavalyi Fizika Éve rendezvénysorozatot nagy előszeretettel látogatták a diákok, a Történelemtanárok Egyletén keresztül pedig jó a kapcsolat az  történelem szakkal is.
„Manapság arra büszkék az iskolák és tanárok, hogy diákjaik milyen nagy eredményeket érnek el különféle tanulmányi versenyeken. Számunkra az is nagy öröm, hogy áprilisban, amikor megszerveztük az első öregdiák-találkozót, nagyon sokan jöttünk öszsze. Nagy dolog, hogy a kapcsolatot sikerült megtartani, és öröm azt látni, hogy a többség megtalálta és megállja helyét az életben” – vélekedett Szilvásy László.