Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Szeged büszke lehet a középiskoláira – a megyében bárki fel tud sorolni legalább három jónevű szegedi intézményt. A Tömörkény Művészeti Szakközépiskola nevét nemcsak a megyében, országszerte is ismerik – lassan háromszáz olyan művész tevénykedik, aki ebben az intézményben végzett. Az utóbbi években pedig a gimnazisták is egyre inkább öregbítik az iskola hírét.
A Tömörkény István Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Kollégium tevékenységi köre hasonlóan összetett, mint a neve: a művészeti szakközépiskola azt jelenti, hogy a gimnáziumi osztályok mellett képző- és iparművészeti oktatás is folyik, ahol négy szakon – kerámián, grafikán, textilen és szobrászaton is – oktatják a művésznek készülő fiatalokat, valamint egy évfolyam színpadi táncost is képeznek a falakon belül. Az ötévfolyamos művészeti osztályokban a negyedik év végén közismereti érettségit tesznek a diákok, az ötödik évben pedig képesítő vizsgára készítik fel őket, ami egy szakmunkás-bizonyítvánnyal egyenértékű bizonyítványt ad a gyerekek kezébe. Ebben az utolsó évben csak a szakmát tanulják: harmincnégy órában oktatják a fiatalokat, amiből mindössze három a közismereti óra. Az első négy év alatt ezek a gyerekek igen leterheltek, hiszen a tizenkettedik év végén ugyanúgy érettségiznek magyarból, történelemből, matematikából és idegen nyelvből, mint a gimnazisták. A képző- és iparművészeti oktatás párhuzamos képzés, ami azt jelenti, hogy első évtől kezdve nemcsak közismereti, hanem szakmai oktatás is folyik, míg más szakközépiskoláknál a szakmai tárgyak oktatása csak a tizenegyedik évtől kezdődhet. Ezeknek a gyereknek hetente harminchét-harminckilenc órájuk van – tehát reggel nyolctól délután négyig vagy tovább is az intézményben kell tartózkodniuk, másnapra készülniük kell, és az ő szakmájukban az önképzésnek elengedhetetlen szerepe van, arra is kell időt találniuk. „Mindig, amikor nyílt napokon tájékoztatót tartunk a tanulóknak szülőknek hangsúlyozzuk, hogy jól gondolják meg, szeretnének-e itt tanulni, mert egyrészt nem elég a rajztudás. Az kevés. Ha valaki csak azért akar idejönni, mert jól rajzol, de már általános iskolában is a közismereti tárgyakat gyengébben abszolválta, reménytelen, hogy elvégezze ezt az iskolát. Nagyon fontos a jó időbeosztás. Aki komolyan gondolja, az minden további nélkül meg tudja csinálni” – hangsúlyozta Kühn János, az iskola igazgatója.

 

Művészeti képzéseiről országszerte ismert a szegedi Tömörkény neve. Fotó: Segesvári Csaba

 

Ezekben az osztályokban Szeged ismert művészei tanítják a gyerekeket, felügyelik a szakmai munkát. A művésztanárok, ha látnak egy növendéktől egy rajzot, utána, ha eléjük tesznek tíz másik rajzot, ki tudják válogatni, melyek tartoznak ahhoz a növendékhez, akinek a munkáját látták. Biztos kézzel ki tudják választani, ki az, aki nagyon tehetséges, akiből biztosan befutó lesz. Nagyon sok művésztanár ebből az iskolából indult, például Kalmár Márton szobrászművész 1961-ben, az első ilyen osztályban kezdte a művészeti tanulmányokat, de itt dolgozik többek között Kiss Jenő szobrász és Tóth Magdolna keramikus is. Már több mint háromszáz azon művészek száma Magyarországon, akik ebből az intézményből indultak.
Minden gyereknek az a vágya, hogy ő lesz az új Picasso, amikor elkezdi az iskolát, de ez nem mindenkinek adatik meg. Van olyan, aki belátja, hogy számára ez az út nem járható, előfordul, hogy menet közben kiderül, hogy talán mégsem ez az ideális pálya a gyerek számára, de az nem jellemző, hogy feladják a gyerekek. Inkább a szakmával a kezükben próbálnak meg elhelyezkedni vagy továbbtanulni: sokan felvételiznek a szegedi tanárképző rajz-egyéb szakpárjára, többen mennek kirakatrendezőnek, animációsfilm-készítéssel is próbálkoznak, de tudnak olyanról is, aki maszek sírköves lett.
Az iskola egyik nagy problémája, hogy amikor 1903-ban elkészült a jelenleg is működő épületegyüttes, akkor csak kétszázötven tanulóra tervezték, most pedig majdnem nyolcszáz diák, valamint száz alkalmazott jár az iskolába, így szűk a hely. Az intézmény most kapott a kormánytól címzetes támogatást, így jelentős összeget fordíthatnak az iskola rendbe tételére, egy új épületszárny kialakítására. Ebbe az új részbe kerülnek majd a jelenleg a pincében lévő műhelyek, valamint a közismereti oktatás számára is alakítanak ott ki tantermeket.
A művészeti szakközépiskola az egyik legrégebbi az országban, hiszen a kilencvenes évek előtt csak Budapesten, Pécsett és Szegeden volt ilyen képzés. Azóta a művészeti szakközépiskolák száma jelentősen megszaporodott – már több mint harminc van –, ettől függetlenül a Tömörkénybe még mindig százhatvan-százhetven gyerek jelentkezik. A kialakult hagyományok biztosak, és nagyon jó alapokat adnak a gyerekeknek. „Mi nem művészeket képzünk. Mi a művészet mint mesterség meglévő alapjait próbáljuk a gyerekekkel elsajátíttatni, és a lehető legjobban fejleszteni. Ha van benne tehetség, ezekkel majd tud élni” – fejtette ki az igazgató.
A Tömörkényben 1988-ig minden osztály általános tantervű volt, majd a kor szellemének és a változások hatására olyan szakokat is indítottak az iskolában, amik az egyetemi bejutást és az ottani boldogulást segítették. Elsőnek a humánfakultációs osztály indították be azzal a céllal, hogy magyar nyelvet és irodalmat, valamint a történelmet magasabb óraszámban tanítsák, ehhez a latin nyelvet is kötelezően kellett mindenkinek tanulni. A következő évben indult a speciális nyelvi osztály, aminek egyik felében németet, másikban angolt tanulnak igen magas óraszámban a gyerekek, majd környezetvédelmi fakultációs csoport is indult. Az iskolában akkor elkezdtek egy olyan szemléletformálást kialakítani abban a tizenhat gyerekben, ami átragadt az egész intézményre. Később indult a német-magyar, ezév szeptemberétől pedig a spanyol-magyar kéttannyelvű csoport.
Az intézményt korábban a művészeti tagozat révén tartottak számon, az utóbbi években azonban már a gimnazistákra is egyre büszkébb lehet az iskola. „Nem arról vagyunk híresek, hogy a kitűnő tanulók rohanják meg az intézményt, de mi nem is akarunk versenyistálló lenni. Szeged közoktatásáért dolgozunk, annak a gyereknek, aki ide jelentkezik, igyekszünk a lehető legtöbbet nyújtani. Ha a gyerek partner ebben, akkor teljesen mindegy, melyik iskolába járt előtte” – hangsúlyozta Kühn János.