Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Lengyel Imre, az SZTE GTK Közgazdasági és Gazdaságfejlesztési Intézet vezetője tartott előadást „Az egyetem szerepe régiónk gazdaságfejlesztésében” címmel. A legtöbb itt élő ember számára ismeretes, hogy régiónk gazdaságilag elmaradottabb a többihez képest. Joggal tehető fel a kérdés, hogy megállítható-e a további leszakadás. Nem titok, a kérdés az előadás alcíme volt. Mivel a teljes előadás e kérdés vizsgálta, hamar kiderült, a válasz nem egyszerű. Íme a puszta tények: az Európai Unió 254 régiójából a gazdasági fejlettséget tekintve csak a 242. helyet foglaljuk el (2002-es adat). Lassú fejlődés megfigyelhető ugyan a dél-alföldi régióban, Csongrád megyével az élen, ám a fejlettebb magyar térségektől való fokozatos leszakadás egyelőre még nem állt meg. Más magyarországi régiókhoz képest itt kisebb a gazdasági teljesítmény és a foglalkoztatás aránya, illetve a bérek is alacsonyabbak. Magyarország egészét tekintve 56,8%-os a foglalkoztatási ráta – Csongrád megyében ez a mutató csak 53,9% – miközben az Európai Unióban 62,8%. Az adatokból kitűnik, hogy kevés új, jövedelmező munkahely van a versenyszférában, a tehetséges fiatalok elköltöznek, és jóformán a közszféra tartja el a régiót. Természetesen van esély a leszakadás megállítására. Az Európai Unió 2007-13 között 8 ezer milliárd forinttal támogatja a magyar régiókat, ezen belül 70-100 milliárd forinttal támogatná évente a dél-alföldi régiót. Szükséges a térség versenyképességét erősítő gazdaság- és vállalkozásfejlesztés, az infrastruktúra és természetesen az itt élők helyzetének javítása.

 

Az egyetemnek adottságai alapján tudatosan ösztönözni kell a tudásalapú gazdaság megerősödését.

 

A 20. században kezdődő új társadalmi folyamatok nagyban megváltoztatták, kibővítették a gazdaságot. A globalizációs folyamatok teljesen új helyzetet hoztak létre. A gazdasági verseny határtalanná vált, a pénztőke állandóan vándorol és szelektál. Új nemzetközi munkamegosztás formálódik, miszerint a fejlett országok számítanak inkább szellemi központnak, ahol modern üzleti szolgáltatásokat végeznek, a fejlődő országok számára pedig megmarad a fizikai munka. Erre a legjellemzőbb példa, hogy a német autók alkatrészeinek nagy részét már nem is Németországban állítják elő, viszont ott folyik a tervezés, fejlesztés, marketing, finanszírozás stb. Ez a tudásalapú gazdaság új munkamegosztást hoz létre a fejlett és a fejlődő országok és térségeik között. A tudásalapú gazdaság legfőbb jellemzői közé tartozik, hogy a fejlett országokra jellemző magas munkabért hagyományos módon, a költséget csökkentve nem lehet kigazdálkodni. Ebből következően új termék, új szolgáltatás kell, keresni kell az új piaci igényt, és folyamatos kutatás-fejlesztésen keresztül termelékenyebb technológiákra van szükség. Tulajdonképpen a globálisan versenyző vállalatok kényszerítik ki a tudásalapú gazdaságot.  Modern üzleti szolgáltatás és egyedi termék révén a tudásalapú gazdaság munkamegosztásába beilleszkedve lehet csak egy régiónak tartósan fejlődnie Európában. Erre kell figyelnie a Dél-Alföldnek is! Természetesen az egyetemeknek (a mi esetünkben az SZTE-nek) nagyon fontos szerepe van a helyi tudásalapú gazdaság létrehozásában. Az oktatás és kutatás, az üzleti szféra szerinti képzések és átképzések mellett a helyi gazdasági és társadalmi fejlődés élénkítése is az egyetem feladata. Egyértelmű tehát, hogy az egyetemnek nagy a szerepe és a felelőssége a régió gazdaságfejlesztésében.
Ahhoz, hogy a dél-alföldi régióban létrejöjjön a tudásalapú gazdaság, sok tényező „együttes jól működésére” van szükség, mint például a közlekedési és informatikai infrastruktúra kiépültségére, a lakosság magas fokú iskolázottságára, az egyetemek és kutatóintézetek hatékony működésére és nem utolsósorban globálisan versenyző cégekre. Mivel Csongrád megyében alapvetően agrár-vidékfejlesztési és ipari térségek találhatók, csupán Szeged az egyetlen szolgáltató központ, ezért a tudásalapú gazdaság kiépítésére egyelőre csak Szegeden és vonzáskörzetében mutatkozik esély. Az egyetemnek adottságai alapján tudatosan ösztönözni kell a tudásalapú gazdaság megerősödését, összefogva Szeged városával, a kutatóintézetekkel és tudásintenzív helyi cégekkel. Sajnos elmaradott régióban és Szeged nagyságú városban nehezebb az egyetem helyzete, hiszen csak egy-két húzóágazatot képes fejleszteni. Szegeden a tudományos kapacitás mintegy kétharmada kapcsolódik a biotechnológiához, így az ehhez kapcsolódó üzleti-ipari szférát célszerű támogatni. Az egyetem ezt inkubátorházzal, tudományos parkkal tudná elősegíteni. Ha Szeged gyorsan fejlődik, az hamar kihat az egész régióra. A Dél-Alföld azért fejlődik lassan, mert a nagyobb városok gazdasága nem tudott bekapcsolódni az új, tudásalapú munkamegosztásba. De mindegyik kistérségnek biztosítani kell a lehetőségei szerinti fejlődést, kapcsolódva a városokhoz. A régión belüli munkamegosztás a következőképpen nézne ki sablonosan: Szegedé a tudásipar és a modern üzleti szolgáltatások; a többi városé pedig a gép- és élelmiszeripar, valamint a szállítás. Az agrártérségek pedig vidékfejlesztési tevékenységeket folytatnának.
Lengyel Imre úgy véli, ha bekapcsolódunk a tudásalapú gazdaságba, akkor a régió egészében határozott fejlődés várható, viszont ha nem, akkor a régió leszakadása nem állítható meg.