Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

A csecsemőkori halálozások 80-85 százaléka és a megbetegedések jelentős aránya is a koraszülöttek közül kerül ki.

 

 

Az Egészségügyi Világszervezet felméréseinek adatai alapján a Föld lakosságának száma a 19-20. század fordulójától kezdve robbanásszerűen megnövekedett, és ez a tendencia ma sem hanyatlik. 1830-ban a Föld népességének a száma egymilliárd, ma viszont már 6,5 milliárd.

 

 

Természetesen a Föld különböző régióiban nem egyenletes a népességrobbanás. Egy másik érdekes világfelmérés a népesség megduplázódását adja meg években: Afrikában 24 év, Európában 266 év, az USA-ban 99 év kell ahhoz, hogy az ottani jelenlegi lakosság dupláját érjük el. A prognózis szerint a 15-49 év közötti női lakosság száma szintén robbanásszerűen növekszik: Afrikában jelenleg 194 millió fogamzóképes nő él, 40 év múlva viszont 414 millióan lesznek. Ázsiában és Dél-Amerikában hasonló az arány, Észak-Amerika stagnál, és gyakorlatilag Európa az egyetlen, ahol ez az előrejelzés csökkenő tendenciát mutat a következő negyven évben: következésképpen Európa öregszik.

 

 

Ha a népességadatokból levezetve egyéni szinten folyó családtervezésről beszélünk, akkor egész egyszerűen két részre lehet osztani a fogalmat: pozitív, illetve negatív családtervezésre. A pozitívhoz tartozik például az úgynevezett ovulációindukció, tehát a meddő házasságoknak a kezelése, a negatívhoz pedig a jól ismert fogamzásgátlás. A koraszülés is a családtervezés egyfajta sikertelenségét jelenti, és terápiaszerű gyógyszeres kezelést igényel. Koraszülésről akkor beszélünk, ha a 37. terhességi hét előtti fájások (ritmusos méhösszehúzódás) nyomán világra jön az újszülött. A WHO napra pontosan kezeli a fogalmat, miszerint a terhesség 259. napja előtti szülést nevezzük koraszülésnek. A jelenség veszélyességét pedig a puszta tényadatok jelzik: a csecsemőkori halálozások 80-85 százaléka és a megbetegedések jelentős aránya is a koraszülöttek közül kerül ki. Ugyanakkor (országtól és népcsoporttól függően) az újszülöttek 6-16 százaléka, vagyis nagyjából minden tizedik gyerek az ideálisnál korábban jön a világra. Az amerikai statisztikák 13 millió koraszülést mutatnak évente, így ez azt jelenti, hogy a szülés körüli időszakban 120-szor nagyobb a halálozási arány. Nem mellesleg a koraszülöttek megmentése évente 500 millió dollárba kerül az Egyesült Államokban. Még egy negatív adat: a koraszülés világviszonylatban, ha nem is drámai módon, de emelkedik. Például az USA-ban a fekete lakosság körében 20 százalékos az arány. E jelenség magyarázata lehet a stressz, a dohányzás és a fizikai túlterhelés, a rendszertelen és túlhajtott életmód. Egyes kutatók szerint az ideálisnál korábbi szülés elindulását gyulladás, mások szerint bizonyos hormonok hiánya vagy éppen többlete okozza. Az alkalmazott gyógyszeres terápia (tokolízis) ellenére az epidemiológiai paraméterek nem javulnak. Az eddiginél hatásosabb gyógyszerek kifejlesztése a kísérletes reprodukciós farmakológiai kutatások nagy kihívása. A Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai Intézetében folyó preklinikai kutatások célja a terhes uterusz kontraktilitását szabályozó mechanizmusok feltárása és az erre épülő új potenciális tokolitikumok kifejlesztése. A vázolt népegészségügyi probléma megoldását szolgálhatják legújabb kutatási eredményeik.

 

 

Nagyon sokat tudnak az orvosok a terhesség fiziológiájáról és lélektanáról, csak épp azt nem tudják, mi az első lépés, amely beindítja a szülést. Hippokratész, a nagy görög orvos kétezer évvel ezelőtt azt mondta: a szülés azért következik be, mert a magzat éhes, vagyis a magzatból kiinduló információk indítják be a születést. Ma úgy vélik a kutatók, hogy összetett és finom mechanizmusok összjátéka a folyamat. Ennek bonyolultságát érzékelteti, amit mindannyian tudunk: a terhesség idején a méhszáj zárt, a méh laza állapotú, viszont a szülés indulásakor épp fordítva: a méhszáj ellazul, és a méh izmai megfeszülnek. Ha túl korán indul be a folyamat, akkor visszafordításához olyan gyógyszeres terápiás eszközre lenne szükség, amely a magzatot az anyaméhben tartja. Több évtizeddel ezelőtt intravénás etanolinfúzióval próbálták megakadályozni a koraszülést, ma ez már nem szokás. Ma a klinikai gyakorlatokban legfőképpen az  béta-mimetikumokat használják, melyek egyben az asztma gyógyszerei is. Ezek kétféle simaizmot relaxálnak: a hörgők és a méhszáj izmait. Emellett léteznek más gyógyszerek és módszerek is, melyek csökkentik a koraszülés esélyét, de az orvostudomány mai állása szerint a béta-mimetikumok a leghatékonyabbak. Sajnos a nagy statisztikák ettől sem javulnak, mert tulajdonképpen csak az első 48 órában állítja le a méhszáj kontrakcióját, és akkor még a mellékhatásokról nem is beszéltünk. Két nap elteltével nagyobb dózisra lenne szükség, és folyamatos terápiát igényelne az anya, s mindemellett a hatása is csökken. A mellékhatások nem engedik a folyamatos terápiát egészen a normális szülés időpontjáig. Tehát a béta-mimetikumoktól még a koraszülés frekvenciája nem csökken, egyszóval kimondható, hogy nem ez az ideális megoldás. Ezért keresnek a szegedi kutatók olyan molekulákat, melyek új, potenciális gyógyszerként az eddigi terápiás eszközöknél jobbak lehetnek. A munka az állatkísérletek fázisánál tart. Az eredmények biztatóak, három mechanizmust előadásában is ismertetett a professzor, de hangsúlyozta: sok-sok év is eltelhet, mire világra jön a koraszülést gátló gyógyszer.