2024. március 28., csütörtök English version
Archívum  --  2005  --  21. szám - 2005. november 28.  --  Riport
Gegek felsőfokon
Ha egy magyar csatornán látsz egy német filmet a kínai konyháról, az a kulturkevercs felsőfoka. Más ételt eszünk, más cigarettát szívunk, máshogyan számozzuk a házakat. Ha nincs lehetőségünk arra, hogy nyakunkba vegyük a világot, akkor elég leülni a televízió elé, és a reklámokat vagy a filmeket bámulva elmerülni abban, ami valójában nincs.
Reklámzabálók éjszakája. Első hallásra amolyan elvont, zombis bulinak tűnik. Másodikra is. A jegyemet a radiátoron szárítom, mert leöntöttem valamivel, szerencsétlenkedés felsőfokon, közben eszembe jut, ha nem kaptam volna, lehet, el sem mennék. Mert úgyis láttam már eleget, jót is, rosszat is.
De meg van ez rendesen szervezve, plakátok mindenhol, kellő hírverés, óriási érdeklődés, csak nem lesz rossz, én is végigvizuálom.
 
A „Trend” nagy úr
 
A bulihoz minden kellék megvan, trendi rózsaszín miniszoknyás Barbie-babák öltönyös, gazdag arcú pasikkal. Kivilágított, sőt, túlvilágított hipermodern épület, hossztessek, akik ha kell, ha nem cukorkákat dobálnak neked, vagy hozzád, meg másokhoz is. Tulajdonképpen lényegtelen is, mert mire eljutunk a ruhatárig, már van piros meg kék meg cukrunk, nemtom” milyen szórólapjaink, meg piros sípunk is, rögtön három, hátha nem elég egy, majd odaadjuk a nálunk kevésbé szerencsésebb tornacsukás egyetemistáknak, akik nem jutottak be.
Messziről elkerülnénk a „ha jól válaszolsz és kitalálod, akkor nyersz egy ilyet meg egy ilyet” standot, de az, mint megszoktuk, mindig ott van, ahol nem kellene lennie. Konkrétabban a terem bejáratánál, mert így hátha könnyebb lesz bejutni. Reklám helye. Csak meg kell mondanod, hogy citromos vagy barackos Nesteát iszol, és akkor hátha át tudsz esni az előtted éppen a Cosmot lapozgató kis csoporton, és leülhetsz. Nem vicc, tényleg. Azt, hogy miért érdekes, ha az ember bekötött szemmel két kortyot iszik, nem értem, de rajtam kívül legalább harmincan állnak ott, hátha lesz más is. Rajtunk kívül még vagy hatszáz kultsznob mered az egyenlőre üres kivetítőre, és közben mindenki sms-t ír vagy telefonál, hogy itt ül és már most nagyon jól érzi magát.
Minden kor a maga istenségének hódol. Ma a kép az úr. A reklámokat gyakran elintézzük egy arisztokratikus kézlegyintéssel, szükséges rossz, inkább felbosszant, mint elbűvöl, pedig ez egyfajta költészet. Ipari költészet, ha lehet így nevezni. Mert a reklámban majdnem minden tökéletes. Megvehető és élvezhető a világ. A tökéletesség szappanoperája, mert a mosópor tökéletesen tisztít, az alapozó tökéletesen fed, a kocsi karosszériája meg már annyira elmondhatatlanul tökéletes, hogy nagyon.
 
Reklám kontra klasszikus filmművészet
 
Az első Reklámzabálók Éjszakáját Jean-Marie Boursicot mutatta be 1981-ben, Párizsban, és az óriási érdeklődés eredményeképpen egy ével később már két egymást követő estet szervezett. Lyonba, Bordeaux-ba, Milánóba és Genfbe 1984-ben érkezett meg a reklámzabálás őrülete, és nem volt megállás. Az elkövetkező években a turné állomásainak a száma tovább gyarapodott, és 1989-ben az est Ausztráliában és Észak-Amerikában, végül 1994-ben Ázsiában is bemutatkozott. Jelenleg évente ötven ország százhetven városában rendezik meg az Éjszakát, és indulása óta az öt kontinensen több mint tizenkétmillióan vettek részt a fergeteges reklámzabálásokon.
Reklám a Reklámzabálók Éjszakáján.
 
Jean-Marie Boursicot, a Reklámzabálók Éjszakája Turné alapítója szerint a 2005-ös év ismét kedvez az álmokhoz való visszatérésre a reklámok világában. Több évnyi gazdasági visszaesés után, ahol a reklámfilmalkotókat túlságosan gúzsba kötötték a marketing szigorú elvárásai, az idén a reklám újra színes, és szélesre nyitja a képzelet világát. Ez újra nagyon szép alkotásokat és ötleteket eredményez, valódi felhívásokat a kitörésre, a szabad szárnyalásra, a színes álmokra. Ezzel arra emlékeztet bennünket, hogy a reklámmozi feladata – ugyanúgy, ahogy a klasszikus filmművészeté – az, hogy elvarázsoljon bennünket, és álomvilágot teremtsen számunkra. Egy olyan világban, ahol a rossz hírek elárasztják a tévéhíradókat, a reklám hatékony védernyő lehet a ránk törő rosszkedv ellen.
 
Síporkán
 
Megvan a helyünk, kezdődhetne is az egész, de a modern technika mindig útban van. Mindegy. Zsófi a bal fülembe sípol, mellettem Nóri mondana valamit, ha érteném, de már így se hallok semmit, azóta meg pláne… A síp jó ötlet, ha kell, ha nem, szól, így esélytelen, hogy elaludjak a székben, pedig ha a konferáló úriemberen múlna, ez már az elején bekövetkezik. Hiába, nem mindenki születik showman-nek, bár a többség időben rájön erre. De legalább ő lelkes, bár ezért fizetik, és lelkesít, mert ezért is pénzt kap.
Magyarországon 2001 óta lehetünk részesei ennek az álomvilágnak, és az elmúlt évben a fővárosban és két vidéki helyszínen összesen négy alkalommal tombolhatta végig a közönség a hajnalig tartó reklámshow-t. Idén szegedi nyitóállomással november 17-én a Szegedi Tudományegyetem Tanulmányi és Információs Központjában vette kezdetét a reklámok habzsolása, majd november 24-én a debreceni Lovarda adott otthont a világ legnagyobb reklámfiesztájának, amely végül december elsején érkezik majd meg a Budapesti Kongresszusi Központba.
Borsos Sándor, a hazai rendezvény főszervezője a sikersorozatot így jellemezte: „Az állandóság és a folyamatos megújulás kettőssége jellemzi az idén ötévessé cseperedett Reklámzabálók Éjszakája Turnét. Állandó, a színpadról és a vászonról felénk érkező üdeség, fergeteges humor, a gegek áradata, a nemzeti sajátosságok sokszínű kavalkádja, a lenyűgöző vizuális és technikai bravúrok, a káprázatos nemzetközi és hazai reklámfilmorgia. Állandó az ínyenc közönség önfeledt lelkesedése és csillogó szemű kíváncsisága, az újra meg újra kitörő síporkán, a Reklámzabálók Éjszakájára jellemző mágikus és vibráló hangulat, a semmi másra nem hasonlítható egy húron pendülés és örömteli közösségi érzés.
 
Láncdohányos himnusz
 
Változnak viszont az idők és velük változunk mi, reklámfogyasztók is. Egyre érettebbek és értőbbek leszünk. És persze igényesebbek is. A reklámzabálók évről évre növekvő tábora bizonyíték arra, hogy mint mindenben, mi, itthoni fogyasztók a reklámok terén is egyre kritikusabbak leszünk és vágyunk arra, hogy a hazai képernyőkön látott reklámfilmkínálat színvonala végre felzárkózzon a nemzetközi élvonalhoz. Egyre kifinomultabb vizuális kultúránk jogán egyre többet követelünk a kreatívoktól. Ha viszont minden nap jót kapunk asztalunkra, megígérhetjük: egy csöppet sem leszünk reklámkerülők!”
 
Hipermodern épület, hipermodern kellékekkel. Fotók: Segesvári Csaba
 
Szóval ezért vagyunk itt, tehát kedves és kacagtató, humoros és egyedülálló látványokért, amelyek olykor csapnivalóan rosszak. Sőt!
A reklám azért van, hogy megvegyük. Többször úgy leadni egy reklámot, hogy önként és dalolva fizetnek érte az emberek, bárki bármit mond, ehhez olyan tehetség kell, amit nem tanítanak az egyetemeken. Kétségtelen, hogy van abban némi abszurd báj, ha kávépótlókról vagy mosószappanokról van szó, és David Beckham meg Claudia Schiffer helyett a házmester vagy a postás néni mondja meg a tutit.
Balatoni mindenes kölcsönző, Takarékszövetkezet, Meggy Márka, bodzaszörp táncoló napszemüveges kislányokkal, BB a vízből kiemelkedő szőke ciklonnal, vastaps annak a reklámnak, amelyben a Nikotex rudacskák biztató hangon énekelték mindenkinek, hogy ne gondolkodjanak, inkább dohányozzanak reggel, délben, este. Láncdohányos himnusz és cigiszünet.
 
Tucatkommersz
 
Kint tömeg, Barbie babák becsmérlően nézik a tornacsukás csoportokat, tornacsukás csoportok Barbie babákat dettó. Roy és Ádám zenél, és mivel értenek hozzá, ezért nagyon jó.
Szünetben teljes káosz, büfé tele, kint hideg, bent meleg, megváltás az újabb blokk.
A cigi után mindenki sportol, a brazil csapat a reptéren, Európa legjobbjai római gladiátorokként szörnyszülött pokolfajzatok ellen, és a meccs tétje a világ jövője. Először reménytelennek tűnik, de Nike cipőben mindent lehet, még világot menteni is. Teljes képzavar. A közönség néha „szimpátiafütyül”, mert így illik.
Ahogy Réz András a Válogatott szorongásaimban kifejtette, beleszülettünk egy közösségbe, adott klimatikus viszonyok, természeti források, korábban kialakult civilizatórikus vívmányok közé, és ezzel együtt kézhez kaptunk egy kultúrát, amely megmagyarázza, hogy mi ehető és mi nem az, hogyan öltözzünk télen és nyáron, hogyan használjuk az elektromosságot, a kombinált bérletet és az óvszert.
A régi és az új reklámok között a változás a lényeg. A magyarok abból gazdálkodtak anno, ami elérhető volt, azaz Rió kávé, lángospor meg ehhez hasonlók. Nagyanyáink kézzel írt receptjei között nem szerepel az avokadó garnélával, a strucc jóasszony módra vagy a kenguru tavasziasan, kicsit el vagyunk maradva, de Sas István emlékére ismét Traubit akarunk és „bontottcsirkétbontottcsirkét”, meg újra elkalandozunk a Skálába, ahová, ha bemegyünk és kijövünk, akkor ha bemegyünk, nagyon jól kijövünk, vagy valami ilyesmi. Ma már mindegy.
A valamilyen célt szolgálni kívánó hirdetések viszont nagyon jók. Ötletesek, figyelemfelkeltőek, egyszerűek és hatnak. Ha lenne idő gondolkodni rajta, az nagyon jó lenne, de esélytelen, mert a többi reklám rögtön viszszahúz a tucatkommersz tucatgondolattalanságába. Jók még az MTV-s reklámok, ahogy ezt megszokhattuk, de kezd unalmas lenni az egész. Ehhez már nem voltam elég kitartó, hiába minden, három óra bőven elég, és sok is, pláne, hogy éjjel fél kettőkor odakint a mínuszfokok halálra támadtak.
Németh Tímea

alagsor1_230x154.png

Címkék

Hírek, aktualitások *

Rendezvénynaptár *

  • Szorgalmi időszak 2023/2024/2
    február 12. - május 18.
  • Education period 2023/2024/2
    február 12. - május 18.
  • Szorgalmi időszak
    február 12. - május 18.
  • Szorgalmi időszak a 2023-2024/2. félévben
    február 12. - május 18.
  • 2023/2024-II. félév Szorgalmi időszak
    február 12. - május 18.

Gyorslinkek

Bezár