Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– A nyári felkészülés előtt több új játékos is érkezett a csapathoz. Milyen célokkal vágtak neki az idénynek?
– A bajnokságban a 4-6. hely valamelyikének megszerzését tűztük ki célul, a Magyar Kupában pedig a legjobb négy közé szerettünk volna kerülni. Sajnos ez utóbbiról le kell, hogy mondjunk, mivel alulmaradtunk a Diósgyőrrel szemben. Az Európa Kupának pedig azzal az elképzeléssel indultunk neki, hogy a sorsolástól függően minél tovább jussunk. Az új igazolások közül Török Szilvia irányító, Ines Ajanovics center, míg Nagyova Ágnes bedobó poszton vált meghatározó tagjává a csapatnak. Úgy érzem, hogy körülbelül november közepére, három-négyhónapnyi közös munkát követően vált igazán egységessé a társaság. A szülés után visszatért Bulatova Annával három hónapos előszerződést kötöttünk, ez idő alatt megnézhettük, hogyan tud beilleszkedni a csapatba. Bár a szerződés lejárta után a vezetőség szeretett volna hosszabbítani a játékossal, végül nem sikerült megállapodni. Szerencsére Donkó Orsolya hamarosan felépült betegségéből, és be tudott kapcsolódni az edzésekbe, ám sajnos most megint kiesett a munkából. Éppen ezért nagyon jókor jött Angela Djelmis leigazolása, akinek a beilleszkedése valamivel nehezebben ment, mint arra előzetesen számítottam, mivel Szolnokon más stílushoz szokott hozzá. A már említettek mellett több fiatal kosárlabdázó is érkezett hozzánk a nyáron, mint például Berta Zsófia és Tordasi Petra, akik azonban még nem meghatározó játékosok, de mivel a városban folytatják egyetemi tanulmányaikat, emellett kosárlabdáznak is, így az edzéseken remek légkört teremtenek, és jól kiegészítik rutinosabb csapattársaikat.

 

 

– Bár a Szolnok meggyengülése is közrejátszik abban, hogy a Szeviép a harmadik helyen zárta az alapszakaszt, azonban a csapat által elért eredmények vitathatatlanok. Hogyan értékeli az eddig lejátszott bajnoki összecsapásokat?
– Annak ellenére, hogy voltak olyan mérkőzéseink, amelyeken súlyos, negyven-hatvan pontos vereséget szenvedtünk, mégis jónak ítélem az eddigi bajnoki szereplésünket.  A nagy arányú vereség a játékosok hibája, ugyanis a meghatározó játékosok közül már többen az adott összecsapás előtt elkönyvelik magukban a vereséget, és ez a pályán mutatott teljesítményükre is kihat, hiszen feltartott kézzel mennek fel a játéktérre. Viszont ha azt vesszük, hogy az alapszakaszban a Diósgyőrt, a BSE-t és a Zala Volánt oda-vissza vertük, és a mögöttünk lévő csapatokat is mindkétszer legyőztük, akkor már sokkal jobb a helyzet. Ez az a teljesítmény, amire igazán büszke vagyok. Hogy mire számíthatunk a továbbiakban, azt nehéz megjósolni. Például a folytatásban egy merőben új Diósgyőrrel kell majd megmérkőznünk, mivel három meghatározó játékos hozzájuk távozott az anyagilag ellehetetlenült Szolnoktól. Az alapszakaszban annak ellenére is kétszer legyőztük a Borsod megyeieket, hogy hosszabb cseresorral rendelkeznek, és jobb anyagi helyzetüknek köszönhetően már a nyártól kezdve építhették csapatukat. Mindezek ellenére úgy érzem, hogy az első négy hely valamelyikén tudunk végezni. 
– A leginkább figyelemre méltó teljesítményt mégsem a bajnokságban, hanem az Európa Kupában nyújtotta a csapat, ahol végül az izraeli Ramat Hasharon jelentette a végállomást. Röviden tekintsük végig ezt a hosszú menetelést.
– Egy rendkívül erős csoportból sikerült továbblépnünk, igen kiélezett küzdelemben, amit az is remekül mutat, hogy a kvartettből rajtunk kívül az orosz Orenburg is a legjobb nyolcba jutott. Ezután a nagy hagyományokkal rendelkező szlovák Rózsahegyet sikerült búcsúztatnunk, majd azt a német Dorstent, amellyel már a csoportmérkőzések során is összemértük erőnket. Horvátországban olyan helyosztón szerepeltünk, ahol a végső győztes Zágráb egyből a legjobb négybe jutott, nekünk ez nem sikerült, viszont nagyon szépen búcsúztunk, és egy nagyon erős kupaküzdelemből estünk ki, úgy, hogy közben szép sikereket értünk el.
– A sorozatban lejátszott találkozók alatt igazán egységessé válhatott az együttes  a pályán belül, és azon kívül is. Miben látja a legtöbb fejlődést az eddig megtett út során?
– Amikor Szegedre érkeztem, és belevágtam az edzői munkába, sokan kérdezték, hogy milyen eredménnyel lennék elégedett. Én már akkor is azt mondtam, és most is azt hangsúlyozom, hogy nem az elért eredményt tartom elsődlegesen fontosnak, hanem azt, hogy a csapatomnak legyen saját arculata, saját stílusa. Úgy érzem, hogy ennek a Szeviépnek van stílusa, és ez az, ami szerintem igazán fontos. Ennek az általam elképzelt stílusnak a kialakításához viszont rengeteg mérkőzésre van szükség. Fontos, hogy igazi csapatjáték alakuljon ki, a játékosok együtt tudjanak mozogni a pályán, ami a csapatvédekezés alapja. A precíz védekező játékból pedig mozgékony centereink révén sok labdát szerezhetünk, és sikeres támadásokat vezethetünk. Eddigi mérkőzéseink során úgy érzem, hogy sok örömet szereztünk szurkolóinknak, sőt saját magunknak is. Ezt remekül bizonyítja, hogy első bajnoki és kupamérkőzéseinket még kevesen látogatták, míg legutóbb az izraeliek ellen már közel ezren szorítottak értünk a lelátón. Úgy látszik, hogy jó úton járunk, és az általunk játszott kosárlabda egyre népszerűbb lesz. Legfontosabb feladatunknak továbbra is azt tartom, hogy a nézőket, a szurkolókat minél jobban kiszolgáljuk, és, hogy minél messzebb vigyük Szeged jó hírét szerte Európában.