Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Hallottam egy műegyetemista srácról, aki, miközben nyűtt valami illegálisan letöltött, új játékot, annyira felhúzta magát pár apró hibán, hogy írt egy e-mailt a gyártó júeszéj multicégnek. Persze aláírás, évfolyam, szak. Pár hétre rá válasz érkezett. A cég megköszönte az észrevételeket, és megkérte a fiatalt, ezentúl is tesztelje az új programjaikat, nem is lesznek hálátlanok. Hallottak már a Műegyetemről, és ez sokat nyom a latban.
Vannak tehát olyan intézmények, ahol már csak a név komoly fegyvertény az állásokért folytatott harcban, kapkodnak a piacképes diplomájáért, mint túrórudiért a Három kívánságban. De akinek nincs ilyen, mondjuk neadjisten olyan bölcsész, akit nem vonz a jelenleg perspektivátlan tanári pálya, az bátran elkeseredhet. Egyre csak látogatja végig az állásbörzék standjait, hallgatja a rizsát. Vigasztalják, az egyetemistában az a fontos, hogy tud gondolkodni, képezhető, jó anyag. De azért elgondolkodtató, hogy a terhelhetőséged, a pofád kulcsra zártsága, meg a szamárhoz méltó tűrőképességed a legnagyobb értéked. A munkába álláshoz gyakorlat kell, mondják ezt is. Ott a pultok nyoma a homlokodon, az előadások ideje alatt bevezetett kávészünetek, de mást nem találsz az emlékeid között.
Irány a munka a suli mellett! Egyrészt kell a jó meló, és sokaknak kell a lé az egyetemi tanulmányokhoz is. Az az ideális, ha olyan állást szerzünk, ami tejel is, legalább a száraz füvön tartott tehénhez hasonlóan, ugyanakkor leendő szakmánkhoz is illeszkedik. De a napi pár órás diákmelók nem épp a gyakorlati elmélyülést szolgálják, hacsak valaki nem óraleolvasói karrierre vágyik.
Eztán pedig a meló diktálja az ütemet. A kis egyetemistának a csak a munkára koncentrálókkal kell bírni az iramot, verseny van, bizonyíts a nap minden percében! Ugyanakkor felelj meg az egyetemen, és még a vizsgaidőszakról nem is beszélek, mert nem akarok én sem elkeseredni. Szemináriumok, zéhák, „ön készületlen, nem veszi komolyan a tanulmányait, nem tudja, hogy ennek a megyeileg világhírű piócakutatónak mivel is foglalkozott az édesanyja!”
Sokunk szájában savanyodott meg hirtelen a nagybetűs élet kertvendéglős söre. Ha nem tanulsz, rontod az értékedet, a jobb esetben piacképes tudás nem lesz az igazi. Ha meg tanulsz, rontod a munkába állásod esélyeit, mert nincs időd. Akkor meg az állásinterjún hallgatod majd, hogy nincs gyakorlata, fiatalember! Miért nem gondolt rá egyetemi évei alatt! Hogy az egyetem nem biztosította? Hát maga mindent mástól vár? És valahol igazuk lesz.
Mondjam még, mire utal ott fent az a 22-es?
Hogy mi a megoldás? Hogy több gyakorlati lehetőséget kellene biztosítani az egyetemnek? Lehet. De a legjobb mégis az, hogy ha jól döntünk, amikor kitöltjük az A és B lapokat.
De sokunknak már hiába szólok…

                                               H. T.