Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Állítgatunk, cáfolgatunk, hogy vajon átpolitizáltak-e a hallgatói önkormányzatok. A.: „Áá, hát hogyan, a nagy, országos politika nem nyúlkál ide!”, B.: „Persze, azok hát, de csak a politikusság áldott és elkerülhetetlen módján. A demokrácia mártírjai.”
Mindegyik válasz helytálló, a feltett kérdésre mégis igen a válasz. A Hök-ök igenis átpolitizáltak, csak nem a szónak abban az értelmében, amit tagadtak a kancsalok, és állítottak a hősök.
Amikor a választások előtti szeretetrohamoktól menekülök, vagy meglepődök, hogy az illetékeseknek milyen szimpatikus lettem hirtelen, akkor mindig felidézem a nemköszönős napokat. Az irodában hátradőlős, tarkót a széktámlán pihentetős időszakokat, amikor a beszéd is nehézkes a magamfajta hülye paraszttal, aki oly mértékben leárnyékolt, hogy még a problémáit is idehozza, „idefigyelj: mittudomén”.
Láttam már hök-közeli haverokat saját lakással és hozzá laktámmal, láttam már lustaságból és nemtörődömségből el nem fogadott szoctám- és laktámigénylést, nem épp karitatív célra lenyúlt szponzori pénzeket, kamu alapítványokat. Lobbit, gátlástalanságot, felelőtlenséget, visszaélést. A választási csalásokkal meg teleírhatnám a jegyzetfüzeteimet. Pár évet már eltöltöttem kis regisztrációs számként a bölcsészkar hök-jének adminisztrációjában, szóval nem alaptalanul beszélek.
Most pedig vetnék egy pillantást hazánk közéletére, de hánynom kell a meggyőzés és a képmutatás itt tatárjáró formájától, ahol a megfelelés helyett az elhitetés, a tartalom helyett a látszat uralkodik. Az elvtől, hogy a népet terelni kell, mint a birkát, vagy mint az ovis csoportot.
E mintákat felismerem sokszor az egyetemi folyosókon is. Mert sok hök-ös sablon alapján működik, mintáik pedig, jobb híján az országos politika idoljai közül kerülnek ki. Itt is megy az ócska, elkopott meggyőzésdi, buta ígérgetések, mézesmadzag. A tét is hasonló: hatalomról és pénzről van szó. Lassan ott tartunk, hogy a hallgatóságnak ellenőriznie kell a hallgatói önkormányzatát. Erre való egyébként a diáksajtó, amiért ugye láttuk már, megy a harc rendesen, és amik általában a hök-ötől függenek, tehát tudják a csend előnyeit.
Amíg akadnak a hök-irodákban kampányműsorokból tanuló, a politikai álomkarrierre itt bemelegítő alakok, addig sajnos azokról a hökösökről sem hiszek mást, akik tényleg nem ilyenek. És nem vagyok egyedül vele.
Kérdez még valaki valamit?