2020. október 24., szombat English version
Archívum  --  2006  --  4. szám - 2006. február 27.  --  Felsőfok
Angolszász egyetemeink
Az utóbbi hónapokban rendszeres témát adott lapunknak a felsőoktatási törvény körül kialakult vita. Ha csak tehettük, helyet adtunk a különböző véleményeknek. A törvény nemrég végleges formát öntött, és március elsejétől életbe is lép, ezért lapunk a viták egyik kulcsfontosságú alakját, Klinghammer Istvánt, a Magyar Rektori Konferencia elnökét, az ELTE rektorát kereste meg, hogy összegezze az eredményeket.
Az új törvény, mely gyökerestől forgatja fel a magyar felsőoktatás hagyományait, 2003-ig vezethető vissza. Ekkor fogalmazódtak meg azok az elvek, melyek a 150 paragrafust alkotják.
Eddig a magyar felsőoktatás duális rendszerű volt, vagyis főiskolai és egyetemi szintből állt. Ha valaki gyakorlatorientáltabb képzésre szeretett volna járni, választhatta a három-négy éves főiskolai képzést, illetve választhatta az öt vagy hat éves egyetemit. A kettő között az átjárás igen körülményes volt.
A új törvény lényege az, hogy a felsőoktatást átvezeti az angolszász rendszerbe, amely piramis jellegű. A középiskolai tanulmányok befejezése után a diákok egy széles kapun léphetnek be a felsőoktatásba, ahol nem konkrét szakok közül kell választaniuk, hanem tudományköröket tanulnak. Akár már innen kiléphetnek három év után a munkaerőpiacra, de körülbelül a hallgatók 35 százaléka nem elégszik meg ennyivel, hanem master szinten folytatja a tanulmányait. A piramis csúcsát a doktori képzés jelenti.
 
Klinghammer István: A tudomány és az oktatás szabad.
 
Ez a rendszer leginkább az Amerikában meghonosodott modellre hasonlít. Mivel a világban az amerikai modell hódított, ma már a világ országainak körülbelül 80 százalékában ez a rendszer érvényesül. Ezért gondolták úgy az európai vezetők, hogy az amerikai modell legyen az irányadó, és ennek az alapjait fektette le a törvény.
A törvénynek több mint 150 papagrafusa van, tehát rengeteg dolgot módosít. Az egyik leglényegesebb, hogy szabadabbá válik az egyetemek gazdálkodása. A kutatás, a szolgáltatás, az eredményeik felhasználása, de a piacra juttatása terén is gazdálkodási szabadságot kapnak. Cégeket alapíthatnak, vagy akár közös vállalkozásba kezdhetnek már meglévő cégekkel, és ezzel kiegészíthetik az oktatásra fordítandó összeget. A legtöbb vitát az egyetemek vezetésének kérdése okozta. Az első elképzelés szerint egy külső tagokat is magába foglaló irányítótestület vezette volna a felsőoktatási intézményeket, ez jelölte volna ki a fejlesztések irányát, rendelkezett volna gazdasági kérdésekben. A Magyar Rektori Konferencia és a Főigazgatói Konferencia is megtárgyalta ezt az elképzelést, és mindkét helyen el is fogadták, ám a köztársasági elnök nem írta alá a törvénytervezetet. Így született meg az Igazgatótanácsok helyett a hét-kilenc főből álló Gazdasági Tanács mint döntés-előkészítő szerv, melyet a minisztérium és az intézmény delegáltjai alkotnak. Ez ad segítséget a gazdálkodásban, hiszen többnyire gazdásági életben jártas szakemberek alkotják. Ők javasolnak, sugallnak, de nem hoznak döntést.
 
Új rektori konferencia
 
Az új felsőoktatási törvény a rektori konferenciák rendszerét is megváltoztatja, és egy szervezetben tömöríti az intézmények vezetőit. A törvény létrehozott egy új rektori konferenciát, mely a 72 felsőoktatási intézmény vezetőjét foglalja magába. Korábban a Főigazgatói Konferencia, a Rektori Konferencia és a Művészeti Egyetemek Rektori Széke külön működött, ezeket a Felsőoktatási Konferenciák Szövetsége fogta össze, mely új elnökkel az élén átalakul Magyar Rektori Konferenciává.
Bár az új szervezet március elsején megalakul, működési feltételei még nem körvonalazódtak teljesen. Annyi biztos, hogy új feladatokat is kapni fog: például a konferencia fogja meghatározni a magiszter és a masterképzést. Ha valaki benyújt egy kérelmet egy új szak indítására, akkor az új szövetségnek 
egyetértési joga van. A tanmenetet először a miniszternek kell megkapnia, aki továbbadja ezt a konferenciának, ahol eldöntik, hogy szükség van-e az új képzésre. Erre külön szervezeti formát kell kialakítani, hiszen nem lenne célravezető, ha mind a hetvenkét rektor döntene például egy természettudományos szakról. A kérelmeket szakbizottságok fogják megvizsgálni, és ezek szakértői véleménye alapján születik döntés.
 
Mint azt lapunknak Klinghammer István elmondta: „a tudomány és a kutatás szabad, nem lehet csupán haszonelvek szerint vezetni”.
Az ELTE azért szavazott a javaslat ellen, mert elképzelhetetlen volt számára, hogy egy intézményrendszer kutatását, oktatását, küldetését azok tartsák kézben, akik nem rendelkeznek törvényi és morális felelősséggel. Ez szerintük az egyetemek demokratikus rendszerét sértette volna meg.
„A puding próbája az evés” – adott hangot kétségeinek az ELTE rektora, vagyis majd a törvény alkalmazása során derülnek ki azok a problémák, döccenők, értelmezési gondok, melyek megnehezíthetik a törvény alkalmazását. A sikeres működéshez rengeteg olyan kérdés van, amit meg kell oldani, hiszen a törvény csak keretet ad, a kérdés az, hogyan fér ezekbe a keretekbe egy olyan élő szervezet, mint a magyar felsőoktatás.
Az egyik buktató a törvény alkalmazásának feltételeiben rejlik, hiszen csak akkor lehet alkalmazni, ha az anyagi feltételek is adottak. A törvényben rögzítve van, hogy milyen módon történik a felsőoktatás finanszírozása, ám erre az évre még nem ez a finanszírozás vonatkozik, hanem egy érdekes nyelvhajlítással átmeneti évnek nevezett támogatás. A törvény csak akkor működik, ha mindenki betartja. „A hallgatók már tudják, hogy mik a jogaik és mik a kötelességeik, az oktatók, kutatók szintén, egyedül a pénzügyi szabályozás kullog kicsit mögöttük, mert csak 2007-től lép életbe” – vázolta fel a lehetséges nehézségeket Klinghammer István.
Csécsi László
Bezár