Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Ar­ról van szó, hogy hos­­szú ide­ig csak ri­o­gat­ják az em­bert a több li­ter mű­vér­rel, és hogy ilyen meg olyan bru­ta­li­tás és stb. Ez­zel el­len­tét­ben sze­rin­tem an­­nyi­ra nem is. Per­sze ez nyil­ván­va­ló­an be­fo­ga­dó kér­dé­se. Ami iga­zá­ból fon­tos, hogy vég­re túl­lép­he­tünk a szen­ve­dé­sen, a kon­cent­rá­ci­ós tá­bo­rok ke­gyet­len­sé­ge­in, vég­re egy film, ahol fel­sza­ba­dul­tan és bűn­tu­dat nél­kül ne­vet­he­tünk, ha úgy adó­dik, és nem kell új­ra és új­ra em­lé­kez­tet­nünk ön­ma­gun­kat, hogy men­­nyi­vel jobb a hely­ze­tünk, mint pél­dá­ul a II. vi­lág­há­bo­rú ide­jén élt em­ber­tár­sa­ink­nak. Per­sze ez nem azt je­len­ti, hogy nem kell ko­mo­lyan ven­ni mind­azt, ami ak­kor tör­tént, de már an­­nyi­an és olyan sok­szor pró­bál­ták a né­ző­ket el­bor­zaszt­va, meg­rí­kat­va fel­dol­goz­ni a ná­ciz­mus s a zsi­dók ül­döz­te­té­sé­nek té­má­ját, hogy az em­ber­nek már csö­mö­re van tő­le. Igen­is itt volt már az ide­je, hogy Taran­ti­no mind­ezt fe­lül­ír­ja egy sa­ját ké­pé­re for­mált há­bo­rús tör­té­net­tel. Kü­lön­ben is ki más te­het­né meg raj­ta kí­vül, hogy át­ír­ja a vi­lág­tör­té­nel­met? Mind­ezt per­sze a tő­le meg­szo­kott stí­lus­ban, köz­pont­ban a mo­zi­val, a film­ké­szí­tés­sel, zse­ni­á­lis ze­ne­vá­lasz­tás­sal és ter­mé­sze­te­sen a „shakes­peare­-i ki­rály­drá­mák is meg­iri­gyel­het­nék” men­­nyi­sé­gű hul­lá­val, szó­val egy­sze­rű­en csak úgy, ahogy ezt meg­szok­tuk.

Ér­de­mes még szót ej­te­ni a re­me­kül meg­vá­lo­ga­tott mul­ti­na­ci­o­ná­lis szí­nész­gár­dá­ról, akik­ről szin­te egye­sé­vel fel le­het­ne so­rol­ni, hogy ki s mi­ért volt jó, de most elég csak két em­bert ki­emel­ni, el­ső­sor­ban a négy nyel­ven meg­szó­la­ló, a vá­szon­ról min­den­kit, még a nagy Brad Pit­tet is le­söp­rő Christoph Walt­zot, aki Hans Lan­da, a „zsi­dó­va­dász” zse­ni­á­lis meg­for­má­lá­sá­ért ha­za is vi­het­te a leg­jobb fér­fi fő­sze­rep­lő­nek já­ró dí­jat Cannes­-ban. Ter­mé­sze­te­sen a már em­lí­tett Brad Pitt is igen­csak em­lé­ke­ze­tes, mond­hat­ni lu­bic­kol Aldo Raine had­nagy sze­re­pé­ben, aki nem más, mint a Brig­an­tyk né­ven el­hí­re­sült ame­ri­kai zsi­dók­ból ver­bu­vá­ló­dott, ná­ci ölés­re spe­ci­a­li­zá­ló­dott csa­pat ve­ze­tő­je.

Becs­te­len Brig­an­tyk: szí­nes fel­ira­tos ame­ri­kai-né­met há­bo­rús film­drá­ma, 153 perc, 2009. Ren­de­ző: Quentin Taran­ti­no.

Petró Ju­li­an­na