Nehéz témát, illetve témákat feszeget az Oly sokáig szerettelek című film. A központban két testvér kapcsolata áll, akiknek meg kell oldaniuk az abból fakadó problémákat, hogy 15 éve nem látták egymást. A film fokozatosan bontja ki a miérteket. Először megtudjuk, hogy az idősebbik testvér, Juliette börtönben volt ez idő alatt, persze rövidesen kiderül az is, hogy miért. Ebből adódóan folyamatosan beleütközünk a társadalomba való visszailleszkedés kérdésébe, vagyis a történet egyik szála azt mutatja meg nekik, hogyan is lehet 15 év börtön után mindent újrakezdeni, otthonra lelni, munkát találni, új ismeretségeket kötni stb.
Juliette figuráját, ezt a végletekig zárkózott, üres tekintetű nőt több különböző karakter által próbáljuk megismerni. Elsősorban természetesen a húga, Léa és annak férje, gyermekei, barátai szemszögéből, de természetesen ott vannak még mind azok is, akik Juliette beilleszkedését próbálják segíteni.
Philippe Claudel rendező nem fektetett különösebb hangsúlyt a képi megoldásokra, a film elég erőteljesen szövegcentrikus, bár ezt ellensúlyozandó rengeteg jelenetet találunk Juliette-ről, ahogy próbálja megtalálni helyét a világban, illetve szintén a túl sok párbeszéd ellenpontozásaként funkcionál a némaságából fakadóan állandóan olvasgató nagypapa figurája is.
A különlegesebb képi megoldások hiányát viszont nagyban enyhíti a filmet végigkísérő igen erős színészi jelenlét. A főszerepben például Kristin Scott Thomast láthatjuk, aki szürke ruháiban, a „már mindenbe belefáradt” kifejezéssel az arcán is gyönyörű, ám mégis hiteles, ami igazából elmondható lenne a film összes többi szereplőjére is, így legalább ebben nem látok hibát.
Oly sokáig szerettelek: színes feliratos francia-német filmdráma, 117 perc, 2008, rendező: Philippe Claudel.
Petró Julianna