2020. augusztus 4., kedd English version
Archívum  --  2009  --  12. szám - 2009. november 23.  --  Iskolapad
„Fi­a­ta­lon sze­ret­tem vol­na csa­lá­dot”
Ha­bár szü­le­ink ide­jé­ben ta­lán még ez szá­mí­tott át­la­gos­nak, mos­tan­ság fel­kap­juk a fe­jün­ket, ha egy dip­lo­má­zás előtt ál­ló hu­szon­éves lány csa­lá­dot ala­pít. Az pe­dig vég­képp meg­lep­het min­ket, ha emel­lett még ki­emel­ke­dő ered­mé­nyek­kel is büsz­kél­ked­het egye­te­mi ta­nul­má­nyi­ban. Si­ke­res hall­ga­tó­kat be­mu­ta­tó ro­va­tunk ala­nya mind­ezt el­mond­hat­ja ma­gá­ról.
Címkék: Iskolapad

Hor­váth Gab­ri­el­la ne­gyed­éves­ként dön­töt­te el, hogy tu­do­má­nyos mun­kát sze­ret­ne vé­gez­ni. Va­la­mi­lyen kli­ni­kai te­rü­le­ten, be­te­gek­kel kö­ze­leb­bi kap­cso­lat­ban ál­ló té­má­val sze­re­tett vol­na fog­lal­koz­ni, vé­gül pe­dig a Ne­u­ro­ló­gi­ai Kli­ni­kán kö­tött ki, ahol Sztri­ha Lász­ló irá­nyí­tá­sa alatt kez­dett dol­goz­ni. Ra­dio­ló­gu­sok­kal és két pszi­cho­ló­gushall­ga­tó­val kar­ölt­ve ku­ta­tott egy vi­szony­lag új el­já­rást, amit ér­el­me­sze­se­dés­re al­kal­maz­nak.

iskolapad Hor­váth Gab­ri­el­la
1985-ben szü­le­tett Deb­re­cen­ben. A sze­ge­di Rad­nó­ti Mik­lós Kí­sér­le­ti Gim­ná­zi­um bi­o­ló­gia ta­go­za­tán érett­sé­gi­zett 2004-ben. 2004 óta az SZTE Ál­ta­lá­nos Or­vos­tu­do­má­nyi Kar hall­ga­tó­ja. Ne­gyed-, il­let­ve ötöd­éves­ként a sze­ge­di Ne­u­ro­ló­gi­ai Kli­ni­kán TDK-zott, 2009-ben har­ma­dik he­lye­zést ért el a há­zi for­du­ló­ban „A caro­tis stent be­he­lye­zés alat­ti embolizá­ció ha­tá­sa a kog­ni­tív tel­je­sít­mény­re” cí­mű dol­go­za­tá­val.
Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

Új ku­ta­tá­si te­rü­let

„Olyan be­te­ge­ket vizs­gál­tunk, akik­nek a nya­ki ütő­erük el volt me­sze­sed­ve. Ez azért ve­szé­lyes prob­lé­ma, mert a me­sze­se­dett ré­szek­ből le­sza­ka­dó rész­től agy­vér­zést kap­hat­nak, il­let­ve a me­sze­se­dés mi­att csök­ken a vér­el­lá­tás, ami ront­ja a gon­dol­ko­dás­be­li funk­ci­ó­kat. Több­fé­le mó­don szok­ták ezt ke­zel­ni, egy­részt mű­té­ti úton, amely so­rán ki­vág­ják az el­me­sze­se­dett részt az ar­té­ri­á­ból. Mi egy má­sik ke­ze­lé­si mó­dot ku­tat­tunk. En­nek lé­nye­ge, hogy a comb­ar­té­ri­án ke­resz­tül egy ka­té­ter se­gít­sé­gé­vel be­jut­tat­nak egy kis fém­há­lót az ér­be. Ahogy ez a há­ló ki­rúg­ja ma­gát, az ér fa­lá­hoz pas­­szí­roz­za az el­me­sze­se­dett részt, ez­ál­tal ál­lít­ja hely­re a ke­rin­gést, il­let­ve meg­aka­dá­lyoz­za, hogy le­sza­kad­ja­nak kis da­ra­bok be­lő­le. A ku­ta­tá­sunk­ban azt vizs­gál­tuk, hogy a kog­ni­tív funk­ci­ók rom­la­nak vagy ja­vul­nak-e a be­avat­ko­zás ha­tá­sá­ra. Egy­részt ja­vul­ni­uk kel­le­ne, mert a vér­el­lá­tás hely­re­áll, vi­szont ro­mol­hat­ná­nak is, mert a be­avat­ko­zás so­rán is le­sza­kad­hat­nak kis da­ra­bok, amik mi­att kis in­fark­tu­sok ala­kul­hat­nak ki az agy­ban. A rö­vid tá­vú ered­mé­nye­ket dol­goz­tuk fel egy­elő­re, te­hát a be­avat­ko­zás előt­ti, il­let­ve köz­vet­le­nül utá­na szü­le­tett ered­mé­nye­ket ha­son­lí­tot­tuk ös­­sze, és ezek alap­ján a be­avat­ko­zás után job­ban tel­je­sí­tet­tek a tesz­tek­ben. Ez egy új ku­ta­tá­si te­rü­let nem­zet­kö­zi szin­ten is, most vizs­gál­ják, hogy job­b-e ez a faj­ta be­avat­ko­zás, mint a mű­té­ti. Il­let­ve az is fon­tos kér­dés, hogy me­lyik be­te­gek­nél van en­nek in­kább hasz­na, te­hát a koc­ká­za­ti té­nye­ző­ket is fi­gye­lem­be kell ven­ni” – me­sél a ku­ta­tás­ról.

Együtt­mű­kö­dés

A há­zi TDK-fordulón har­ma­dik he­lye­zést ér­tek el dol­go­za­tuk­kal, Ga­bi sze­rint azon­ban nem ez az ered­mény volt a leg­fon­to­sabb ho­za­dé­ka a mun­ká­nak. „Na­gyon ér­de­kes volt együtt­mű­köd­ni a ra­dio­ló­gu­sok­kal és a pszi­cho­ló­gu­sok­kal. A pszi­cho­ló­gu­sok­kal olyan szem­pont­ból is, hogy ugye­bár az egy hu­má­nabb te­rü­let, és ér­de­kes volt az ő hoz­zá­ál­lá­su­kat és tu­dá­su­kat is meg­fi­gyel­ni, il­let­ve ta­pasz­ta­la­tot cse­rél­ni. Az or­vo­si mun­ka, fő­leg ha kli­ni­kán dol­go­zik az em­ber, együtt­mű­kö­dést igé­nyel több te­rü­let­ről is akár, úgy­hogy a to­váb­bi­ak­ban biz­to­san nagy hasz­nát fo­gom ven­ni en­nek a ta­pasz­ta­lat­nak. Szá­mom­ra nem az volt a lé­nyeg, hogy há­nya­dik he­lye­zett le­szek, ha­nem az egész mun­ka, il­let­ve az is na­gyon fon­tos volt, hogy ki­pró­bál­jam ma­gam az elő­adó­ként. Ez is ki­hí­vás volt, mert ez egy gyen­gébb pon­tom.”

DINASZTIA
Gab­ri­el­la vi­lá­gé­le­té­ben or­vos­nak készült, el­hi­va­tott­sá­gá­ban pe­dig va­ló­szí­nű­leg nagy sze­re­pe volt szü­le­i­nek is. „Apu­kám tra­u­ma­to­ló­gus, anyu­kám gye­rek­or­vos. Sok­szor jól jött, hogy tud­tak se­gí­te­ni egy-­e­gy vizs­gá­nál, és az is hasz­nos volt, hogy so­kat be­szél­get­tek előt­tem a szak­má­ról. Időn­ként be­men­tem ve­lük a mun­ka­hely­ük­re is, és so­kat ta­nul­tam ab­ból, ahogy a be­te­ge­ik­kel kom­mu­ni­kál­tak.”

Gye­re­kek­kel fog­lal­koz­ni

A si­ke­rek el­le­né­re a me­di­kát ötöd­év­ben egy má­sik te­rü­let kezd­te ér­de­kel­ni. Ezért je­len­leg úgy ter­ve­zi, a dip­lo­ma meg­szer­zé­se után gyer­mek­gyógy­ász­ként fog el­he­lyez­ked­ni a kli­ni­kán, és ezen a te­rü­le­ten ír­ja szak­dol­go­za­tát is.
„In­kább gye­re­kek­kel sze­ret­nék fog­lal­koz­ni, mint fel­nőt­tek­kel, úgy ér­zem, hogy ezt tud­nám hosszú tá­von csi­nál­ni. Ez egyéb­ként egy szé­le­sebb te­rü­let, bár­mi fe­lé le­het majd spe­ci­a­li­zá­lód­ni, le­het eset­leg ne­u­ro­ló­gi­át vá­lasz­ta­ni, ilyen szem­pont­ból te­hát kap­cso­ló­dik az ed­di­gi­ek­hez. Kö­rül­be­lül tíz évig biz­to­san kli­ni­kán aka­rok dol­goz­ni, mert ott sok­kal több szak­mai ta­pasz­ta­la­tot le­het ös­­sze­szed­ni. Ké­sőbb, ha eset­leg kör­ze­ti or­vos­nak me­gyek, ott is jól fo­gom tud­ni hasz­no­sí­ta­ni, pél­dá­ul köny­­nyeb­ben fel fo­gom is­mer­ni a rit­kább be­teg­sé­ge­ket. Nő­ként köny­­nyebb ér­vé­nye­sül­ni ezen a te­rü­le­ten, mint mond­juk se­bész­ként. Ez is per­sze csak Ma­gyar­or­szá­gon van így, kül­föld­ön se­bész­ként is kön­­nyebb. De tu­laj­don­kép­pen en­gem so­ha nem ér­de­kel­tek az itt­hon fér­fi­as­nak szá­mí­tó te­rü­le­tek. Va­la­hogy ez ilyen sze­ren­csé­sen ala­kult, hogy min­dig in­kább a nő­i­e­sebb­nek tar­tott bel­gyó­gyá­szat von­zott, a ma­nu­á­lis szak­mák, mint a se­bé­szet, az uro­ló­gia nem iga­zán. Ré­geb­ben még a szü­lé­szet, nő­gyógy­ászat is tet­szett, de az­tán rá­jöt­tem, hogy ott is túl so­kat kell ope­rál­ni, az pe­dig min­dig tá­vol állt tő­lem. Per­sze tu­dom, hogy van­nak ne­héz­sé­gei a kli­ni­kai mun­ká­nak. Sok­szor kell pél­dá­ul ügyel­ni, ami csa­lád mel­lett nem kön­­nyű. Mond­juk a fér­jem nem or­vos, és nem is olyan mun­kát vé­gez, ami éj­sza­kai tá­vol­lét­tel jár­na, ezért re­mény­ke­dem, hogy meg le­het ol­da­ni. De min­den­kép­pen kö­töt­tebb mun­ka a kli­ni­kai. Egy kör­ze­ti or­vos le­het, hogy töb­bet is dol­go­zik, mint nyolc óra, de azt ma­gá­nak oszt­ja be” – fej­ti ki.

Bol­dog édes­anya

Szo­kat­lan­nak tűn­het­nek ezek a gon­do­la­tok egy ilyen fi­a­tal lány­tól. Va­ló­já­ban azon­ban Gab­ri­el­la már as­­szony. Sőt mi több, egy két­he­tes kis­lány bol­dog édes­any­ja is. Mint me­sé­li, tu­da­to­san cse­rél­te meg a ma­nap­ság meg­szo­kott sor­ren­det, mely sze­rint a kar­ri­er­épí­tés után kell kö­vet­kez­nie a csalá­dalapítás­nak..
„Min­dig is sze­ret­tem vol­na fi­a­ta­lon férj­hez men­ni, és gye­re­ket vál­lal­ni, sze­ren­csé­re ez si­ke­rült is. Ta­valy nyá­ron há­za­sod­tunk ös­­sze, és nem­rég szü­le­tett meg a kis­ba­bánk. Per­sze az or­vo­si pá­lyán is so­kan fél­nek csa­lá­dot ala­pí­ta­ni, mert fél­nek ki­es­ni a mun­ká­ból, de én sze­ret­tem vol­na, hogy elő­ször szü­les­sen gye­re­kem, és utá­na csi­nál­jak kar­ri­ert. Meg­van en­nek is az elő­nye, mert re­mé­lem, hogy mi­re na­gyob­bak lesz­nek a gye­re­kek – mert­hogy test­vért is sze­ret­nénk a kis­lá­nyunk­nak –, job­ban tu­dok majd a szak­mám­mal fog­lal­koz­ni. Le­het, hogy ké­sőbb fo­gom el­kez­de­ni a szak­mai éle­te­met, de úgy gon­dol­tam, hogy ha az egye­te­met csú­szás nél­kül be­fe­je­zem hat év alat­t, ak­kor en­­nyi be­le­fér. Egyéb­ként sze­rin­tem ez csak ma­nap­ság rit­ka do­log, hogy az em­ber az egye­tem alatt vál­lal­jon gye­re­ket, ré­geb­ben sok­kal gya­ko­ribb volt. Per­sze én is ide­ges­ke­dem né­ha azon, hogy si­ke­rül-e majd ös­­sze­han­gol­nom a ta­nu­lást és a mun­kát a kis­ba­bá­val, de úgy gon­do­lom, meg kell pró­bál­ni. Egy­elő­re nem is ha­lasz­tot­tam, a ha­tod­éves gya­kor­la­ta­im és szi­gor­la­ta­im egy ré­szét már meg­csi­nál­tam. Re­mé­lem, hogy mi­re há­rom hó­na­pos lesz a ba­ba, a dél­előt­tök­re el tu­dok majd sza­ba­dul­ni, és így be tu­dom fe­jez­ni a tan­év­ben az egye­te­met” – mond­ja.

Tu­da­tos­ság vagy Is­ten aján­dé­ka

Úgy tű­nik te­hát, Gab­ri­el­lá­nak olyan ke­rek az éle­te, ami kor­osz­tá­lyá­nak tag­ja­i­ra nem iga­zán jel­lem­ző. Ami­kor azt fir­ta­tom, ez va­jon mi­nek kö­szön­he­tő, ér­de­kes vá­laszt ad. „Min­dig igye­kez­tem elő­re ter­vez­ni, sze­re­tem elő­re lát­ni a dol­go­kat, már amen­­nyi­re ez le­het­sé­ges. Nyil­ván ez a ta­nul­má­nyok­kal kap­cso­lat­ban kön­­nyebb. Azt azért hoz­zá­ten­ném, hogy sze­rin­tem elég so­kan TDK-znak, so­kan ki sze­ret­nék pró­bál­ni ma­gu­kat, úgy­hogy ez nem olyan kü­lön­le­ges tel­je­sít­mény ré­szem­ről. Az, hogy a ma­gán­élet­ben is si­ke­rült úgy­mond rév­be ér­nem, meg­ta­lál­tam a pá­ro­mat, nem raj­tam múlt. Na­gyon örü­lök ne­ki, de ez nem tu­da­tos el­ha­tá­ro­zás kér­dé­se. Per­sze a gye­rek­vál­la­lás az már in­kább az. Va­ló­já­ban azon­ban úgy gon­do­lom, amit el­ér­tem akár a ta­nul­má­nya­im­ban, akár a ma­gán­éle­tem­ben, azt nem a sze­ren­csé­nek kö­szön­he­tem, és nem is ma­gam­nak, ha­nem mind­ez Is­ten aján­dé­ka.”

Keresztes Judit

DSC_3253_230x154.png

Címkék

Iskolapad 

Hírek, aktualitások *

Rendezvénynaptár *

  • Mérnöki gyakorlat (nappali és levelező tagozat)
    július 13. - október 09.
  • Véradó Medikusok Hete
    augusztus 03. - augusztus 09.
  • SZOTE Gólyatábor '20
    augusztus 16. - augusztus 19.
  • Mérnöki gyakorlat I. beszámoló (nappali tagozat)
    augusztus 27.
  • Versenyalapú (normál) kurzusfelvétel
    augusztus 31. - szeptember 20.

Gyorslinkek

Bezár