Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Har­mad­szor mé­ret­tet­te meg ma­gát Bea az OTDK-n, ahol most áp­ri­lis­ban az EU fej­lesz­té­si po­li­ti­ká­ját vizs­gá­ló dol­go­za­tá­val meg­nyer­te a köz­gaz­da­ság-tu­do­má­nyi szek­ci­ót. Ko­ráb­ban fő­is­ko­lás­ként is szép ered­mé­nye­ket ért el, 2005-ben kü­lön­dí­jas lett, il­let­ve el­ső he­lye­zett a gaz­da­sá­gi fő­is­ko­lák 2006-os OTDK-ján. Ez­út­tal a Lo­méi egyez­mé­nyek af­ri­kai or­szá­gok­ban el­ért ered­mé­nye­it vizs­gál­ta dol­go­za­tá­ban.

Ud­va­ri Be­á­ta 1983-ban szü­le­tett Hód­me­ző­vá­sár­he­lyen. 1998-ban kezd­te meg kö­zép­is­ko­lai ta­nul­má­nya­it az Eöt­vös Jó­zsef Szak­kö­zép­is­ko­lá­ban, ahol 2002-ben vég­zett. A Szol­no­ki Fő­is­ko­la kül­gaz­da­sá­gi sza­kán eu­ró­pai in­teg­rá­ci­ós is­me­re­tek, il­let­ve üz­le­ti kom­mu­ni­ká­ció szak­irá­nyo­kon vég­zett 2006-ban, majd ugyan­eb­ben az év­ben ta­nul­má­nya­it a sze­ge­di Gaz­da­ság­tu­do­má­nyi Ka­ron foly­tat­ta. 2008 óta a kar dok­to­ri is­ko­lá­já­nak hall­ga­tó­ja. 2009 áp­ri­li­sá­ban el­ső he­lye­zést ért el az Or­szá­gos Tu­do­má­nyos Di­ák­kö­ri Kon­fe­ren­cia köz­gaz­da­ság-tu­do­má­nyi szek­ci­ó­já­ban. Fo­tó: Gé­mes Sán­dor

Aranyérem

„Az OTDK-győzelem mel­lett meg­kap­tam a Pro Sci­en­tia Arany­ér­met is. Ezt azok az el­ső he­lye­zet­tek kap­ják, akik va­la­mi­lyen pluszt is fel tud­nak mu­tat­ni az el­ső hely mel­lett, pél­dá­ul ki­vá­ló ta­nul­má­nyi ered­ményt, pub­li­ká­ci­ós te­vé­keny­sé­get, vagy aho­gyan én is, több al­ka­lom­mal in­dul­tak. Az egye­tem­ről el­ső­ként én kap­tam meg ezt a dí­jat a köz­gaz­da­ság-tu­do­má­nyi szek­ci­ó­ban. Ezt na­gyon ko­moly el­is­me­rés­nek tar­tom én is és az egye­tem is. A leg­fon­to­sabb do­log a szá­mom­ra az egész­ben még­is az, hogy le­he­tő­sé­gem nyílt ta­lál­koz­ni olyan em­be­rek­kel, akik olyan té­mák­ban ír­tak, amik en­gem is ér­de­kel­nek. Tud­tunk egy­más­sal be­szél­get­ni, a dol­go­za­ta­in­kat ki tud­tuk cse­rél­ni, és ez so­kat len­dít az em­be­ren a ku­ta­tás­ban. Sze­rin­tem az OTDK-nak pon­to­san er­ről kell szól­nia, hogy ki­cse­rél­jük a tu­dá­sun­kat, meg­oszt­juk egy­más­sal, nem pe­dig ar­ról, hogy fel­tét­le­nül nyer­jen az em­ber” – me­sé­li, ami­kor ar­ról kér­de­zem, mi­lyen hasz­na szár­ma­zott a győ­ze­lem­ből.
És hogy mi a si­ker tit­ka? „Sze­rin­tem a leg­fon­to­sabb, hogy olyan té­mát vá­lassz, amit sze­retsz, ami ér­de­kel is. Ezen­kí­vül nagy szor­ga­lom kell hoz­zá, hogy ké­pes légy le­ül­ni, és órá­kig ol­vas­ni, az­tán pe­dig le­ül­ni, és meg­ír­ni a dol­go­za­tot. Ter­mé­sze­te­sen jó elő­adói ké­pes­ség is szük­sé­ges, de ezt le­het a leg­könnyeb­ben fej­lesz­te­ni. Én is sok­kal job­ban ad­tam elő a má­so­dik al­ka­lom­mal már, mint előt­te. Na és per­sze le­gyen meg­fe­le­lő té­ma­ve­ze­tőd, aki­vel rend­sze­re­sen tudsz kom­mu­ni­kál­ni, aki se­gít a fel­me­rü­lő prob­lé­má­kat meg­ol­da­ni. Ne­kem sze­ren­csém volt, a té­ma­ve­ze­tőm, Lukovics Mik­lós na­gyon so­kat se­gí­tett a té­mám­ban, és egyéb­ként azon kí­vül is. Bár­mi­kor meg­ke­res­het­tem, és szin­te pil­la­na­tok alatt tu­dott re­a­gál­ni va­la­mi­vel a prob­lé­mám­ra, ami­vel to­vább tu­dott len­dí­te­ni.”

NYELV

Ter­mé­sze­te­sen a ku­ta­tói mun­ká­ban sem le­het csak ma­gyar nyel­ven bol­do­gul­ni, ezért Bea már az egye­te­mi évek alatt is tu­da­to­san igye­ke­zett fej­lesz­te­ni nyelv­tu­dá­sát. „An­gol mel­lett né­met­ből is van nyelv­vizs­gám, de iga­zán az an­gol­tu­dá­som­ra van szük­sé­gem a mun­kám so­rán. Az volt a sze­ren­csém, hogy a fő­is­ko­lán két szak­mai nyelv­vizs­ga kel­lett, ez rákénysz­erített ar­ra, hogy az el­ső nyel­vet mi­nél ha­ma­rabb el­kezd­jem szak­mai szin­ten el­sa­já­tí­ta­ni. Fo­lya­ma­to­san jár­tam be an­gol nyel­vű tár­gyak­ra a fő­is­ko­lán és az egye­te­mi évek alatt is. Il­let­ve volt még a fő­is­ko­lán egy Eng­lish Club ne­vű ös­­sze­jö­ve­tel, ahol szin­tén gya­ko­rol­hat­tam. Min­dig so­kat ol­vas­tam is an­go­lul, ami szin­tén na­gyon hasz­nos.”

 

 

Az el­is­me­ré­se­ken kí­vül más ha­tá­sa is lett a tu­do­má­nyos di­ák­kö­ri te­vé­keny­ség­nek Bea éle­té­re, rész­ben ezek a si­ke­rek ins­pi­rál­ták ugyan­is ar­ra, hogy ku­ta­tói pá­lyá­ra lép­jen. Je­len­leg má­sod­éves PhD-hallgatóként a fej­lő­dő or­szá­gok gaz­da­sá­gát ku­tat­ja, a ke­res­ke­de­lem és fej­lő­dés kap­cso­la­tát vizs­gál­ja. Az el­múlt év­ben két nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­ci­án is részt vett elő­adó­ként. „A kon­fe­ren­ci­á­kon le tu­dod tesz­tel­ni, hogy mennyi­re jó, amit csi­nálsz. Vis­­sza­jel­zést kapsz a részt­ve­vők­től, akik a kér­dé­se­ik­kel se­gí­te­nek a to­vább­gon­dol­ko­dás­ban. Mi­vel nem cél­sze­rű két kon­fe­ren­ci­á­ra ugyan­az­zal az elő­adás­sal vagy ugyan­az­zal a té­má­val je­lent­kez­ni, je­len­leg is öt-hat do­log­gal fog­lal­ko­zom egy­szer­re. Sze­rin­tem az a jár­ha­tó út, ha az adott té­mát, ami­vel fog­lal­ko­zol, meg­pró­bá­lod mi­nél több­fé­le szem­pont sze­rint ele­mez­ni, mi­nél több irány­ból meg­kö­ze­lí­te­ni. Én az EU fej­lesz­té­si po­li­ti­ká­ját há­rom-négy­fé­le szem­pont­ból vizs­gá­lom, így elég sok­fe­lé le­het ha­lad­ni. Az ed­di­gi kon­fe­ren­ci­á­kon egy­részt lát­hat­tam, hogy nem­zet­kö­zi szin­ten hogy áll­ja meg a he­lyét a do­log, más­részt min­dig ta­lál­koz­tam olya­nok­kal, akik job­ban ér­te­nek a té­má­hoz, úgy­hogy kap­cso­lat­épí­tés­re is na­gyon jó al­kal­mat je­len­te­nek ezek” – árul­ja el.

 

Kom­mu­ni­kálj!

 

Emel­lett a PhD-hallgató lány na­gyon fon­tos­nak tart­ja, hogy he­ten­te több órát is tart­hat szin­tén vi­lág­gaz­da­sá­gi té­ma­kö­rök­ben. Ta­nár­ként igyek­szik mi­nél köz­vet­le­nebb kap­cso­la­tot ki­ala­kí­ta­ni a hall­ga­tók­kal, mi­vel úgy ér­zi, ő ma­ga is ren­ge­te­get kö­szön­het sa­ját ta­ná­ra­i­nak.
„Sze­rin­tem baj, hogy a hall­ga­tók nem mer­nek kér­dez­ni a ta­ná­rok­tól. Ezt most ta­nár­ként is ta­pasz­ta­lom, és hall­ga­tó­ként is így lát­tam. Én min­dig, ha volt va­la­mi prob­lé­mám, oda­men­tem az il­le­tő ta­nár­hoz, és tény­leg min­dig na­gyon szí­ve­sen se­gí­tet­tek. Nem tu­dom, mi­ért, de az egye­te­mis­ták több­sé­gé­re ez nem jel­lem­ző. Ta­lán fél­nek at­tól, hogy ros­­szat gon­dol­nak ró­luk. Pe­dig sze­rin­tem na­gyon is ér­de­mes kap­cso­lat­ba ke­rül­ni a ta­ná­rok­kal. Az órá­kon is meg kell szó­lal­ni bát­ran, hi­szen nincs rossz vá­lasz, azért va­gyunk ott, hogy meg­tár­gyal­juk a té­mát. A di­ák­nak is sok­kal hasz­no­sabb, ha in­te­rak­tí­vabb az óra, kön­­nyeb­ben ta­nul, és a ta­nár­nak is jobb, ha kap vis­­sza­jel­zést. En­gem azért is­mer­tek meg so­kan a ta­ná­ra­im kö­zül, azért tud­tak se­gí­te­ni, ösz­tö­nöz­ni a pá­lyá­mon, mert ak­tív vol­tam az órá­kon. Ke­res­tem a kap­cso­la­tot, és min­dig meg is ta­lál­tam azt, aki se­gí­te­ni tu­dott. A fő­is­ko­lán és az egye­te­men is volt olyan ta­ná­rom, aki­ben job­ban tud­tam bíz­ni, aki­hez tud­tam for­dul­ni, és so­kat kö­szön­he­tek a se­gít­sé­gük­nek. Úgy­hogy min­den­kit csak biz­tat­ni tu­dok, hogy igye­kez­zen mi­nél töb­bet kom­mu­ni­kál­ni a ta­ná­ra­i­val” – fej­ti ki.

 

Jö­vő­kép

 

Vé­gig­néz­ve Bea ed­dig el­ért ered­mé­nye­it, azt hin­né az em­ber, ez a lány min­dig tud­ta, mit akar. Ezért is lep meg vá­la­sza, ami­kor er­ről kér­de­zem. „Nem volt előt­tem min­dig jö­vő­kép. A fő­is­ko­la utol­só fél­év­ében pél­dá­ul, ami­kor a gya­kor­la­to­mat töl­töt­tem, egy­ál­ta­lán nem tud­tam még, hogy mi lesz ve­lem feb­ru­ár után, ha le­ál­lam­vizs­gáz­tam. Az­tán jött az öt­let, hogy je­lent­ke­zem az egye­tem­re. Utá­na vi­szont volt még egy fél év, ami­kor nem csi­nál­tam sem­mit, csak vár­tam, hogy el­kez­dőd­jön az egye­tem. Ké­sőbb itt az egye­te­men ki­ala­kult egy ké­pem azért ar­ról, hogy nem sze­ret­nék a ver­seny­szfé­rá­ban el­he­lyez­ked­ni, de azt nem tud­tam el­dön­te­ni na­gyon so­ká­ig, hogy jöj­jek-e dok­to­ri is­ko­lá­ba vagy sem. Kis­sé las­san ala­kult ki ben­nem ez a do­log, ötöd­év má­so­dik fe­lé­ben dön­töt­tem csak el, hogy PhD-zni sze­ret­nék. Má­sok azért ha­ma­rabb dön­tés­re szok­tak jut­ni eb­ben a do­log­ban. Szó­val nem mond­hat­nám, hogy min­dig jel­lem­ző lett vol­na rám, hogy pon­to­san lá­tom a cél­ja­i­mat.”

 

A pénz nem bol­do­gít

 

Most azon­ban úgy tű­nik, a dok­to­ri is­ko­la hall­ga­tó­ja­ként meg­ta­lál­ta az út­ját, és je­len­leg na­gyon is pon­tos ter­vei van­nak jö­vő­jét il­le­tő­en. „Sze­ret­nék itt az egye­te­men bent ma­rad­ni, hogy­ha le­het. Ha nem, ak­kor pe­dig va­la­mi­lyen ku­ta­tó­in­té­zet­nél he­lyez­ked­nék el. Pél­dá­ul az MTA Vi­lág­gaz­da­sá­gi Ku­ta­tó­in­té­ze­té­re gon­do­lok, ahol a fő­is­ko­lai kö­te­le­ző gya­kor­la­to­mat is töl­töt­tem. Ha va­la­ki meg­csi­nál­ta a PhD-t, kön­­nyeb­ben ke­rül be egy ilyen hely­re, an­nak el­le­né­re, hogy ezen a te­rü­le­ten las­san cse­ré­lőd­nek az em­be­rek. De az el­ső szá­mú ter­vem az egye­tem. Na­gyon jól ér­zem itt ma­gam. Jó lég­kör­ben dol­goz­ha­tok, a mun­ka­tár­sa­im ins­pi­rál­nak, és min­dig van ki­hez for­dul­nom, ha va­la­mi­lyen prob­lé­mám adó­dik, az idő­sebb, ta­pasz­tal­tabb kol­lé­gák is rend­kí­vül se­gí­tő­ké­szek. Igaz sok a mun­ka, de az nem baj. Per­sze a ver­seny­szfé­rá­ban töb­bet ke­res­het­nék már most, de so­sem vol­tam anya­gi­as, nem az hajt, hogy gaz­dag em­ber le­gyek” – fog­lal­ja ös­­sze el­kép­ze­lé­se­it.