2020. október 24., szombat English version
Archívum  --  2006  --  4. szám - 2006. február 27.  --  Katedra
Vannak tartalékaink
Az általunk oktatott szakokon eddig sem volt probléma a jelentkezők számával. Persze valóban csak a múltról beszélhetünk, hiszen most gyökeres változás kezdődik a felsőoktatásban. Arra a kérdésre, hogy a hallgatók az új képzési rendszerben milyen tudományterületeket fognak preferálni, valószínűleg csak néhány év múlva lehet megalapozott választ adni – mondta el lapunknak Hetényi Magdolna akadémikus.
Hetényi Magdolna a Szegedi Tudományegyetem Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára derűlátóan szemléli a világot. Nem hisz a pesszimista jóslatoknak, de hisz abban, hogy az emberiség megoldja az elé tornyosuló problémákat, és egy tisztább, egészségesebb világot hagy gyermekeire.
 
A legtöbb egyetemi tanár elsősorban kutatónak vagy elsősorban oktatónak vallja magát. Ön melyik területen mozog otthonosabban?
– Nekem nincs ilyen problémám, mert mindkét kötelességemet szeretem. Ahhoz, hogy valóban egyetemi szinten oktassunk, elengedhetetlen a folyamatos kutatómunka. Már amikor általános iskolába jártam, tanítónéni szerettem volna lenni, később, ahogy felsőbb osztályba léptem tanár. Az óhajtott munkakör tehát változott, de azt tudtam, hogy tanítani szeretnék.
Középiskolában fordult meg először a fejemben, hogy kutatni is jó lenne, és nagyon korán, másodéves hallgatóként tetszett meg ez a tanszék, ide jöttem diákköri munkát végezni, és azóta is itt vagyok. Mindkét álmom teljesülhetett, hiszen taníthatok és kutathatok is.
 
A témaválasztás és a kutatói szabadság
 
Az Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszéknek már a neve is arról árulkodik, hogy igen szerteágazó területtel foglalkoznak. Önnek melyik a legkedvesebb?
– Én geokémiával foglalkozom és éppen most váltottam egy kicsit. Miután sok éven át a fosszilis energiahordozókat tanulmányoztam, most a talaj, a tavi és mocsári üledékek szerves anyagának geokémiája a fő kutatási területem. Ennek az az oka, hogy amikor tanszékvezető lettem, figyelemmel a kutatói szabadságra, úgy beszéltem meg a kollegáimmal, hogy mindenki megtarthatja a témáját, de próbáljuk ezeket közelíteni egymáshoz, különös tekintettel a környezeti vonatkozásokra. A megállapodás szellemében elsőként én változtattam korábbi fő kutatási irányomon.
Miért épp a talajt választotta?
– Mert érdekes és fontos kutatási területnek gondoltam. A talajban lévő szerves szén, amelyben az atmoszféra szén-dioxid tartalmának kb. kétszerese raktározódik, meghatározó szerepet játszik a globális szénciklusban, az atmoszféra szén-dioxid tartalmának alakulásában és így a földi hőmérséklet szabályozásában is.  Befolyásolja magát a talajképződési folyamatot, a talajba kerülő szerves és szervetlen anyagok mobilitását, hatással van a felszíni és a felszín alatti vizek minőségére.  Ez a szerves anyag nagyon heterogén, az egyes alkotók stabilitása, degradációjának sebessége és környezeti hatása széles skálán mozog, néhány évtől sok ezerig terjed. A legutóbbi időkig a talaj szervesanyagát, érthető módon, elsősorban mezőgazdasági szempontból tanulmányozták, kevesebb figyelmet fordítottak a környezet állapotának alakításában játszott szerepére. Jelenleg, doktorandusz hallgatókkal együtt, a talajban, mocsári és tavi környezetben előforduló szerves anyag egyes frakcióit, transzformációs folyamatait, illetve az ezekben lényeges szerepet játszó környezeti jellemzők közötti öszefüggéseket elemezzük.
Mint környezetvédelemmel is foglalkozó kutatónak, biztosan van véleménye a magyar helyzetről.
– Én optimista vagyok. Nyílván az út nem sima, vannak akadályok, de ezeket az emberiség rövidebb-hosszabb idő alatt biztosan le fogja győzni, ahogy ezt történelme során eddig is tette. Vannak olyan problémák, amelyek megoldása költséges, ez tehát elsősorban gazdasági kérdés. Vannak azonban olyan dolgok is, melyek nem, vagy nem túlságosan költségigényesek, inkább az emberi szándéktól függenek, ilyen például a szelektív hulladékgyűjtés. Ezek a problémák az idejében, már kis gyermek korban elkezdett képzéssel megoldhatók. Az új generáció számára valószínűleg már természetesek lesznek.
Meg kell tanítani az embereknek, hogy a környezet védelme számukra fontos. Persze ez nem könnyű feladat, mert az ok-okozati összefüggések esetenként nem nyilvánvalóak. Az egészség károsodása sokszor hosszú évekig tartó hatás, vagy évekkel korábban történt esemény eredménye, így a betegséget nem kapcsoljuk össze a káros környezeti hatásokkal.
 
Már amikor általános iskolába jártam, tanítónéni szerettem volna lenni.
Hetényi Magdolna
A Szegedi Tudományegyetem Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára 1944-ben született, egyetemi tanulmányait a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán végezte, vegyész oklevelét 1967-ben, kémia szakos középiskolai tanári oklevelét 1977-ben kapta meg. 1995-ben habilitált, 1996-tól a földtudomány doktora, 2001-től az MTA levelező tagja.
1967-től oktat a JATE-n (SZTE-n), korábban ásványtant, jelenleg geokémiát, környezeti geokémiát, a fosszilis energiahordozók geokémiáját. 14 éven át az ELTE meghívott előadója volt. A hazai szerves-geokémiai oktatás megteremtője. A Földtudományi- és a Környezettudományi Doktori Iskola vezetője, posztdoktori kutatások témavezetője.
A Magyar Tudományos Akadémia Geokémiai és Ásvány-Kőzettani Tudományos Bizottságának elnöke. Számos akadémiai (Doktori Tanács, OTKA Posztdoktori Bizottság) és egyetemi (az SZTE Doktori Tanácsa, Tudományos Tanácsa, Innovációs Bizottsága) bizottságban tevékenykedik. Szakterülete nemzetközi (Geochemical Society, International Association for Geochemistry, European Association of Organic Geochemists) és hazai szervezeteinek (Magyarhoni Földtani Társulat, Magyar Kémikusok Egyesülete) tagja, tisztségviselője.
A fosszilis energiahordozók genetikáját elemző eredményeit, valamint a geológus hallgatók oktatásában kifejtett tevékenységét a Központi Földtani Hivatal 1985-ben Kiváló Munkáért kitüntetéssel, publikációs tevékenységét a Magyarhoni Földtani Társulat 1994-ben Vendl Mária Emlékérem-mel, tudományos Munkásságát a Magyar Tudományos Akadémia 1999-ben Akadémiai Díjjal ismerte el. Tudományszervező tevékenységéért 1999-ben Ipolyi Arnold Díjban részesült.
 
A csapatmunka a megoldás
 
Az ön kutatásai elég anyagigényesek. Elő lehet teremteni a színvonalas munka anyagi feltételeit?
– Ebben szerencsére rutinom van, mert a fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos vizsgálataim is speciális mintákat, drága műszereket igényeltek. Ezt csak más intézményekkel együttműködve, csapatmunkában lehetett megoldani. Most is így járunk el, a korábban kialakított , már jól bejáratódott együttműködéseket, elsősorban a más jellegű minták miatt, új tudományos kapcsolatokkal bővítettük. A saját és a doktorandusz-hallgatók méréseihez szükséges összegeket pályázatokból próbáljuk előteremteni.
Együttműködött a MOL-lal és annak jogelődjével is.
– A MOL-lal és néhány munkatársával tanszékünknek már sok évvel ezelőtt olyan eredményes munkakapcsolatot sikerült kialakítani, amelyből mindkét félnek haszna volt.  Az ipar az általunk végzett mérések eredményeit felhasználta a kutatófúrásai értékelésénél, mi pedig olyan mélyből származó vizsgálati anyaghoz jutottunk, amely csak rendkívül nagy költséggel hozható a felszínre. Kiváló együttműködésünk egyik példája egy költséges műszer beszerzése volt. A műszer megvásárlásához szükséges összeget a MOL jogelődje megelőlegezte, mi pedig miután ezt mérésekkel és azok értelmezésével ellentételeztük, a műszert szabadon használhattuk alapkutatási és oktatási célokra.
 
Az olaj-kor vége
 
Minden félévben találkozhatunk az újságok hasábjain olyan jóslatokkal, melyek az olaj-kor végét jövendölik. Némelyik tíz-húsz évre teszi a tartalékainkat. Van alapjuk az efféle próféciáknak?
– A kőolaj és a földgáz valóban nem áll olyan korlátlan mértékben rendelkezésre, mint szeretnénk. Belátható időn belül számolni kell a készlet jelentős csökkenésével és erre időben fel kell készülni. Nagyon nehéz határozott választ adni arra, hogy mikor szűkülnek be a készletek annyira, hogy a jelenlegi szint már nem lesz tartható, tehát vagy radikálisan csökkenteni kell az energia fogyasztását, amit az emberiség nem szívesen tenne, vagy más energiaforrásokkal kell helyettesíteni a konvencionális fosszilis energiahordozókat.
Az  optimista és a pesszimista előrejelzések meglehetősen eltérő időtartamokat adnak meg, változatlan feltételek mellett néhány tíz éves felhasználást tesz lehetővé a kőolajkészlet, többet a földgázkészlet és néhány száz évet a kőszén. A bizonytalanság részben annak tulajdonítható, hogy a kőolaj- és földgázkészletek döntő része nem auditált, egyes országokban például Oroszországban a készlet államtitok.
Problémát jelent az is, hogy a készletek nagyon egyenetlenül oszlanak el a régiók között. Amint ez jól ismert, a feltételezhető kőolaj készlet mintegy kétharmada a  Közel-Keleten található, ugyanakkor például az európai készletek világviszonylatban nem jelentősek.
Az alternatív energiaforrások kutatása, az energia szektoron belüli részarányuk növelése mindenképpen aktuális kérdés.   
A fosszilis energiahordozók csoportján belül szóba jöhetnek még az úgy nevezett nem konvencionális energiaforrások. Ilyen például a Kanadában, Venezuelában ismert olajhomok. Az olaj kinyerése ebből még a sokkal kisebb hányadot képviselő külfejtéssel kitermelhető  előfordulások esetén is túlságosan költséges. A mélyben lévő készletek kitermelése további jelentős költségeket, a kitermelt homok elhelyezése környezeti problémát vet fel.
Igazán jelentős mennyiségű olaj az olajpalából lenne nyerhető. Sajnos az olajpala, neve ellenére, nem olajat, hanem azt a szerves anyagot tartalmazza, amelyből a természetben hosszú geológiai folyamat révén, elsősorban hőhatásra, olaj képződik. A bányászati költségek mellett tehát az olajlepárlás költségei és a nagy mennyiségű kőzet mozgatása teszi jelenleg gazdaságtalanná a folyamatot, a környezeti problémákról nem is beszélve. 
Az utóbbi években mintha csökkenne a középiskolás diákok természettudományos érdeklődése, nem töltik meg a szakokat. Önök érzik ezt a tendenciát?
– Én úgy tudom, hogy ez a tendencia megfordult, a diákok már ismét érdeklődnek a természettudományok iránt. Az általunk oktatott szakokon eddig sem volt probléma a jelentkezők számával. Persze valóban csak a múltról beszélhetünk, hiszen most gyökeres változás kezdődik a felsőoktatásban. Arra a kérdésre, hogy a hallgatók az új képzési rendszerben milyen tudományterületeket fognak preferálni, valószínűleg csak néhány év múlva lehet megalapozott választ adni.
Melyek a legdivatosabb témák a doktoranduszok között?
– Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni, hiszen ahogy a nevéből is látszik, az Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék számos kutatási témát kínálhat, ezért csak néhány példát említek. Nagy az érdeklődés a környezeti kutatások ásvány-kőzettani és geokémiai jellegű témái, a már említett talaj és tavi könyezetek, a geotermikus energiával kapcsolatos geológiai és geokémiai kutatások iránt. Továbbra is népszerűek a klasszikus kőzettani témák. Számos hallgatót érdekel a felszín alatti vizek geokémiája. A szaktudomány jellegéből adódóan kutatásaink zömében regionális jellegűek, az országhatárokon túl a Kárpát-medence más területeit is érintik. A doktorandusz hallgatók nemzetközi együttműködésben folyó kutatásainkba is bekapcsolódhatnak.
Csécsi László
Bezár