Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Mi az európai integráció? Hogyan fog alakulni a további fejlődés? Létezik-e európai identitás? Hova tovább Európa? Ez utóbbi maga az előadás címe is, melynek megválaszolása valószínűleg még nehezebb az előbbieknél. Ezekre a nehéz kérdésekre várt választ tehát a szerda esti program hallgatósága a József Attila Tanulmányi és Információs Központban. Bevezetésként érdemes tisztában lenni az említett fogalmakkal. Az európai integráció a nyugat-európai tőkés államok egy közös államban való egybeolvadásának, egyesült államok létrehozásának szükségességét hirdető eszmét jelenti, mely szerint az egyes államok fokozatosan lemondanak nemzeti önrendelkezésükről a közös állam javára. Az identitás egész egyszerűen azonosságot jelent, de jelenlétének kérdése Európában már nem ilyen egyszerű kérdés, mint maga a fogalom.

 

 Magyarország érdeke, hogy Európa valóban egységes kontinens legyen. Fotó: Segesvári Csaba

 

Az ötvenes évek kezdetén létrejött egy önálló integrációs intézményrendszer, mely bizonyos hatáskörökkel rendelkezett. Erre a rendszerre ráruházták a jogalkotás bizonyos feladatait is, mintegy életet lehelve az élettelennek induló építménybe. Ezután egyfajta önfejlődés vette kezdetét az integrációs folyamatban, miután új jogi normák születtek. Azóta az integráció hihetetlen fejlődésen, erősödésen, bővülésen ment keresztül. Persze a sok előny mellett léteztek hátrányai is az európai egységesülésnek, hiszen az alakulóban lévő rendszer egyre áttekinthetetlenebbé, megfoghatatlanabbá vált. A folyamat egyik lényeges mérföldköve a Szovjetunió megszűnése volt. Az elmúlt tíz-tizenöt esztendőben azonban megszületett az integrációs folyamat érdekes ellenhatása is, mely a nemzeti hovatartozás érzésének rendkívüli megerősödését jelenti. Manapság a legtöbb kérdés onnan ered, hogy mennyiben változtatja meg „a már megszokott” politikai gazdasági, jogi, lélektani folyamatokat az, hogy az Európai Unió egyre több taggal rendelkezik. Ezt az új helyzetet is kezelni kell.
A múlt század utolsó néhány évében alakult ki egyfajta krízis. Európának ma egy egy alapvetően demográfiai természetű problémával is szembe kell néznie. A lakossága lélekszáma csökken, még a bevándorlókkal együtt is. A másik lényeges kihívás: Európa részesedése a világ GDP-jéből jelenleg 25 százalék, de a jelenlegi tendenciák mindenféleképpen csökkenést mutatnak. (Az unió részesedése akár a 8-12 százalékos szintre is lecsökkenhet.)
A harmadik lényeges kihívás az intézményi, jogi oldalról szemlélendő. Az intézményi reform, a jogi normák állandó felülvizsgálata a bővüléstől függetlenül szükséges feltétele a fejlődésnek. Az integráció megpróbált ennek a kihívásnak is eleget tenni, a rendszer ugyanis fokozatosan egyre bonyolultabbá és ezáltal egyre áttekinthetetlenebbé vált, növekedett az integrációs intézmények és a polgárok közötti távolság, fokozódott az úgynevezett „demokráciahiány”, és már évekkel ezelőtt általánossá vált a felismerés, hogy a jelenleginél áttekinthetőbb, hatékonyabb, működőképesebb és demokratikusabb intézményekre van szükség. Kísérlet is történt az intézményrendszer megújítására, az alkotmányszerződéssel, amely még nem bukott el véglegesen, de hogy mi lesz a jövője, azt még nem lehet megmondani. Martonyi János szerint vitathatatlan, hogy kell egy új alapszerződés, egy megreformált intézményrendszer, jogrendszer.

 

A Mindentudás Egyeteme a tavaszi félévben tizenegy előadással, az előzetesből ítélve az első szemeszterhez hasonlóan színes programmal rukkol elő. A programsorozat már általánosan művelő kurzusként is felvehető. Érdemes megnézni a www.u-szeged.hu honlapon belül az M.E. szabályait azoknak, akik szeretnének ebben idén részt venni.

 

Ami tehát az integrációt illeti, a jövőről egyáltalán nem könnyű beszélni.  Négy változatról beszélhetünk, de leszűkíthető a kör, mert két változat egyértelműen kizárható. Ennek értelmében valószínűtlen, hogy az integráció a közeljövőben látványos, minőségi ugrással lépjen egy újabb, magasabb fejlődési szakaszba, de az is kizárható, hogy az integrációs folyamat hirtelen felrobban vagy öszszeomlik. Marad az a két változat, amely egyrészt az integráció fokozatos, megtorpanásokkal tűzdelt, alapjában véve sikeres fejlődésének lassú folytatása, másrészt a több évtizedes fejlődés alig észrevehető leállása, egy hosszabb-rövidebb stagnálás, majd ezt követően az integráció eredményeinek fokozatos leépülése, a lassú széttöredezés, és ezzel összefüggésben új együttműködési szerkezetek kialakulása. Mindkét változatra fel kell készülnünk, de látnunk kell, hogy Magyarország érdeke az európai integrációs folyamat megerősödése, az alapvető értékek és elvek maradéktalan érvényesülése. Ehhez kell erőnkhöz és lehetőségeinkhez képest hozzájárulnunk.
Összegezve az előbbieket: Európa a világgazdaság és a világpolitika színpadán csak akkor maradhat meghatározó szereplő, ha saját megerősítésére összpontosít, és kiutat talál a jelenlegi válságból. Magyarország érdeke mindenképpen az, hogy érvényesüljön a szolidaritás, erősödjön a versenyképesség, legyen Európa egy valóságosan egységes kontinens, mert ez Közép-Európának megadja a felzárkózás keretét.