2020. október 24., szombat English version
Archívum  --  2006  --  4. szám - 2006. február 27.  --  Mindentudás Egyeteme
A szív képi megjelenítése
Milyen a szív? Mi mindenre jó a szívkatéterezés? A kérdésekre a Mindentudás Egyeteme Szeged sorozat idei második előadásán Forster Tamás, az SZTE ÁOK II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ tanszékvezető egyetemi tanára válaszol.
„Sajnos a kardiológiában nagyon sok olyan betegség van (cukorbetegség, magas vérnyomás), ahol a betegnek akár éveken, vagy egy életen keresztül kell gyógyszert szednie” – mondta Forster Tamás, aki előadása első felében rövid történeti áttekintést adott, majd a modern kardiológiai diagnosztikai módszerekről mesélt. Ez utóbbiról természetesen képi- és videofelvételeket is kaptunk, így a hallgatóság is könnyebben „helyre tudta rakni" a különféle beavatkozások típusokait.
 
A történelem
 
A szív a vérkeringés központja, és így a szervezet egyik legfontosabb szerve. Ez a felismerés már az ókori Egyiptomban megszületett, igaz akkor még úgy vélekedtek, hogy a szív mindennek, tehát egyúttal a léleknek és a gondolkodásnak is a központja. Mindenesetre biztos, hogy az ókorban már használták a pulzus tapintását a szív vizsgálatára, tehát ez már a diagnosztikának egy első apró eleme volt. Az ókori görögök neves filozófusai, mint például Platón, Pitagorasz és Arisztotelész, egyúttal orvosok is voltak, mégis Hippokratész tekinthető az orvostudomány atyjának. Ő vezette be a megfigyelésen alapuló orvoslást, illetve az orvosi eskü szövege is tőle származik. Már felismerték a szív részeit, hogy kamrákból és pitvarokból áll, és a szívben billentyűk irányítják a vér keringését, de a leírásokból kiderül, hogy az egyes szervrendszerek egymáshoz való viszonya még nem volt teljesen tiszta számukra. A középkorban az egyház hatása jelentősen visszavetette az orvostudomány fejlődését is. Aquinoi Szent Tamás állapította meg, hogy a szív mozgása tőlünk független, tehát nem akaratlagos. Giordano Bruno fedezte fel, hogy a vér mozgása egy körkörös folyamat, de a keringés részletes leírása a William Harvey nevéhez fűződik.
 
Forster Tamás képek és videófelvételek segítségével mutatta be kardiológiai diagnosztikai módszereket.
 
Több mint háromezer évnek kellett azonban eltelnie, míg a szív és az érrendszer anatómiáját és a keringés élettanát sikerült megfejteni. A már az ókorban is ismert megfigyelés és tapintás mellett a hallgatózást csak a XIX. század elején használják először. A szív képi ábrázolása (élőben) csak a XIX. század végén Röntgen munkásságát követően vált lehetővé. A testnek az átvilágítási lehetőségeit ő teremtette meg, és éppen ezért ő kapta az első fizikai Nobel-díjat. A röntgenkép megalkotása és használatának elterjedése hatalmas előrelépésnek számított az orvostudományban, de továbbra sem láttak bele a szívbe, és annak pontos működése még mindig rejtély volt. A szív elektromos tevékenységének leképezésére Einthoven felfedezése adott lehetőséget, pontosítva, ő ismerte fel, hogy a szív elektromos erőt generál és ezt valamilyen formában rögzíteni lehet.
 
A mai technika
 
A XX. század egyik legjelentősebb orvos-technikai felfedezése Edler és Hertz nevéhez fűződik, a diagnosztikai ultrahang bevezetésével. A kardiológiai diagnosztika legfontosabb és legszélesebb körben alkalmazott módszere napjainkra az echocardiographia – köznapi rövidítéssel az EKG lett. Előnyei közé tartozik, hogy a beteget nem kell sehol sem megszúrni, megvágni, korlátlan számban ismételhető az alkalmazása, hiszen az ultrahang nem károsítja az emberi szöveteket, a készülék könnyen mozgatható, és teljes körű vizsgálatot lehet végezni vele. Az echocardiographia segítségével ma már nem csak a szív körvonalait látjuk, hanem pontos leírás kapható annak működéséről. Segít a diagnózis felállításában, megállapítható vele a szívbetegségek anatómiája, és a betegség súlyára is lehet következtetni az ultrahang segítségével. Forster Tamás véleménye szerint minden esetben, ha a szívbetegség gyanúja fennáll, érdemes ultrahangos vizsgálatot kérni.
 
Van képünk róla
 
Ma már olyan képalkotó módszereket is alkalmaznak az orvostudományban, mint például a több-detektoros, több-szeletes komputer tomográfia és a mágneses rezonancián alapuló MRI vizsgálat. A komputer tomográfia (CT) hátrányai közé sorolható, hogy röntgensugárral működik, mégis elterjedt a használata. Arra viszont kitűnően alkalmas, hogy kiszűrjék vele a betegeket, és ennek alapján folytassák a további vizsgálatokat, vagy kezdjék el a kezelést. Az MRI nem röntgen alapú készülék, nagyon részletes, az ultrahangnál is jobb képeket tud készíteni. Hátrányai közé tartozik, hogy mivel többtonnás készülékről van szó, a vizsgálat helyhez kötött, és fémtárgyak viselése a mágnesesség miatt lehetetlen (például csípőprotézissel rendelkező betegek nem használhatják.) Fenti vizsgáló módszerekkel nem kell a testbe hatolni, kívülről nyerünk fontos, a kezelést is befolyásoló információkat. Ezen módszerek bevezetését több Nobel-díjjal és más kitüntetéssel értékelték.
A jól ismert szívkatéterezés már nemcsak a diagnózisban segít, hanem számos betegséget katéteres úton is meg tudunk gyógyítani. A szívkatéterezés során természetesen lehet felvételeket készíteni, nyomásokat mérni, vagy festékanyag befecskendezésével a véráramot vizsgálni. 
Forster Tamás előadása végén hangsúlyozta, hogy a szív képi ábrázolása nemcsak a tudományban jelenik meg, hanem a művészetben is, mely szintén végigkíséri az emberiség történetét, és igen hasznos lehet a modern orvostudományban is.
Németh Attila Gergő
Bezár