Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A szegedi Móra Ferenc Múzeum emeleti folyosóján februárig egy apró kamarakiállítás várja a zene iránt érdeklődőket: a Bakelit című tárlat mintegy háromtucatnyi lemezborító segítségével kalauzol minket végig a magyar rockzene történetén.
Mindig örvendetes tény, ha a populáris kultúra egy-egy szelete belopja magát egy múzeumba. A zene (mint médium) önmagában nehezen fogható meg egy tárlaton, ám mivel minden lemezborító egyben műalkotás – fotó, rajz, festmény vagy montázs – is, amely ráadásul hűen tükrözi korát, rögtön izgalmas tárlatalapanyaggá válik a bakelitek bemutatása. A tárlat anyagát egy magángyűjtő, Arató Mátyás bakelitlemez-gyűjteménye adta, akinek közel kilencszáz darabos kollekciójából látható a mostani kiállításon egy válogatás. A tárlat nemcsak egyszerűen felvonultatja a régi lemezborítókat, egyebek mellett az Illés, az Omega, Koncz Zsuzsa, a Hobo Blues Band, a Mini, a Pokolgép, a VHK vagy éppen az Auróra bakelitjeinek borítóit, hanem közben el is mondja a 60-as évektől a rendszerváltásig terjedő időszak (zene)történetét, így azt is megtudhatjuk, hogyan avatkozott bele a hatalom a zene világába (is). A ma már szinte műtárgynak tekinthető bakelitek segítségével a rockzene történetét kronologikusan és egyben tematikusan igyekszik bemutatni a kiállítás, három nagy csoportba (A beatkorszak, Blues, metál, rock, valamint Az új hullám és a punk) osztva a lemezeket.
A kiállítást egyetlen kritika érheti, méghozzá a méretét illetően, hiszen ez a remek koncepció egy nagyobb és egyben hatásosabb kiállítást is megérdemelt volna. Bármilyen picinyke azonban maga a tárlat, a zene és a korszak iránt érdeklődők számára így is remek kikapcsolódást nyújthat, hiszen a kiállított bakelitborítók az albumok reprezentációiként, alkalmazott művészeti alkotásokként és korlenyomatokként egyaránt szemlélhetők.