2024. március 28., csütörtök English version
Archívum  --  2009  --  9. szám - 2009. szeptember 28.  --  Sport
Eve­zős bronz a szél­erő­mű­ből
Eve­zős si­ker­ről szá­mol­ha­tunk be új­fent, hi­szen az SZTE fér­fi köny­­nyű­sú­lyú négy­pár­eve­zős csa­pa­ta két­ezer mé­te­ren har­ma­dik he­lyen vég­zett a len­gyel­or­szá­gi Kruszwicában meg­ren­de­zett Egye­te­mi és Fő­is­ko­lás Eu­ró­pa-baj­nok­sá­gon szep­tem­ber ele­jén. Alább meg­szó­lal­nak majd az érin­tet­tek is, így Lász­ló At­ti­la, Csat­lós Má­té, Mol­nár Dá­ni­el és Valkai Ist­ván.
Címkék: Sport
A fi­úk nem eb­ben a sor­rend­ben ül­nek a ha­jó­ban, ha­nem a Da­ni (ve­zér), Má­té, Ist­ván, At­ti­la for­má­ci­ó­ban. A né­gyes tag­ja­i­nak egy az anya­egye­sü­le­te Démász-Szeged VE, így gon­dol­hat­ná a la­i­kus, hogy kez­det­től fog­va együtt evez­nek, evez­tek, is­me­rik egy­más gon­do­la­tát, rez­dü­lé­sét, ver­se­nyek előt­ti ba­bo­ná­ját. Ám az egy­ség a szep­tem­ber ele­ji len­gyel ka­land előtt csak fél trimeszter­rel kezd­te el a kö­zös edzé­se­ket és (át)han-gol­ni egy­mást a má­sik­ra, Da­ni Zsolt edző se­ge­del­mé­vel.

evezos
Molnár Dániel, Csatlós Máté, Valkai István és László Attila négyese.
Fo­tó: Segesvári Csaba


„Az ilyen jel­le­gű (egye­te­mek kö­zöt­ti) ver­se­nyek­nek az a sa­ját­ja, hogy a ver­seny­tár­sak nem is­me­rik egy­mást. A sa­ját ké­pes­sé­gé­vel tisz­tá­ban van min­den­ki, de azt nem le­het tud­ni, ez mi­re lesz elég. Vá­gyak, cé­lok ter­mé­sze­te­sen min­dig van­nak, de eze­ket csak az elő­fu­tam­ok után le­het mér­leg­re ten­ni, eset­leg új­ra­gon­dol­ni” – mond­ja At­ti­la, a má­sod­éves amerikaniszti­ka sza­kos hall­ga­tó.
Az elő­fu­tam­ok után ki­vi­lág­lott az erő­sor­rend. Há­rom egye­tem emel­ke­dett ki a me­zőny­ből a len­gyel Byd­goszcz, az an­gol Bir­min­gham és a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem csa­pa­ta. „A csü­tör­tö­ki elő­fu­tam­ok alap­ján lát­szott, hogy a len­gye­lek na­gyon erő­sek, és fek­szik ne­kik a ha­zai pá­lya, míg mi az an­go­lok­kal le­szünk majd nagy csa­tá­ban az ezüs­tért a dön­tő­ben” – ele­mez Má­té, aki ta­nul­má­nya­i­val idén vé­gez köz­gaz­da­ság gaz­dál­ko­dás sza­kon. Ez a pre­kon­cep­ció a gya­kor­la­ti va­ló­ság­ban is bi­zony­sá­got nyert; így a há­zi­gaz­dák az arany­nak örül­het­tek, míg a mi­enk más­fél má­sod­perc­cel le­ma­rad­va, 6:27.76-os idő­vel a har­ma­dik he­lyen sik­lot­tak be a cél­ba.
A ta­va­lyi Jó ta­nu­ló – Jó spor­to­ló Csat­lós Má­té­ról az a kép ala­kult ki ben­nem, hogy nem szo­kott fá­radt len­ni, ál­mos do­mi­nó­ként ki­dől­ni. Mi­re ala­po­zom? Ar­ra, hogy az amúgy sem nyug­dí­jas sport­ágat vá­lasz­tó köz­gaz­dász a pi­he­nés, a fel­töl­tő­dés idő­sza­ká­ban Gran Par­adis­ót (4061 mé­ter) meg Mont Blanc-t (4808 mé­ter) mász­kál és mara­tont fut, még­pe­dig az iga­zit, a 42 195 mé­te­re­set.
A sze­mé­lyes be­nyo­más meg­osz­tá­sa után ka­nya­rod­junk vis­­sza a ver­seny­re, a kruszwicai pá­lya sa­já­tos­sá­gá­ra.
„Nem hit­tünk a sze­münk­nek, ugyan­is mű­kö­dő szél­erő­mű­vek fed­ték le a fo­lyó­szé­les­sé­gű ta­vat. A dön­tő­ben nagy ol­dal­szél­ben evez­tünk, s ez csep­pet sem ked­ve­zett a csa­pat­nak, mert itt­hon la­bo­ra­tó­ri­u­mi kö­rül­mé­nyek (Maty-ér) kö­zött ké­szül­tünk, egész nyá­ron még egy kis fu­val­la­tot sem érez­tünk. Az eve­zős ha­jók­nak nagy az ol­dal­ma­gas­sá­ga, és ez erős szél­já­rás ese­tén na­gyon za­va­ró tud len­ni. Ilyen­kor a vil­la la­pát­ját ma­ga­sabb­ra kell emel­ni, és a la­pát tollját is fel­jebb­ről kell a ha­bok­ba me­rí­te­ni” – co­py­right © Da­ni (sport­kom­mu­ni­ká­ció II.).
A jö­vő­vel kap­cso­la­tos kér­dés­kö­rök is elő­buk­kan­tak. „Együtt ma­ra­dunk-e?” – kér­dez vis­­sza a má­so­di­kos rek­re­á­ció-egész­ség­fej­lesz­tés sza­kos Ist­ván. „Majd az ala­po­zás­tól és az edző­ink­től függ. Jö­vő­re Sze­ge­den ren­de­zik meg az egye­te­mi vb-t, és én lá­tok fan­tá­zi­át a né­gye­sünk­ben, van még ben­nünk tar­ta­lék.”
Mi in­du­lunk (tu­dó­sí­ta­ni, szur­kol­ni), ha kell. A győ­ze­lem­re fel!
Dlusz­tus T. Im­re
Bezár