Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A köz­gyű­lé­sen má­sok mel­lett a ta­valy jú­li­u­si, Jesolóban meg­ren­de­zett 19. Egyetemi-Főiskolai Női Ké­zi­lab­da-vi­lág­baj­nok­sá­gon ezüst­ér­met szer­zett ma­gyar vá­lo­ga­tott já­té­ko­sa­it és szak­ve­ze­tő­it dí­jaz­ták. Ki­vá­ló sport­tel­je­sít­ményt el­is­me­rő cí­met ve­he­tett át Lalus­ka Esz­ter, az SZTE ötöd­éves jo­gász­hall­ga­tó­ja, a Bé­kés­csa­bai Elő­re NKSE át­lö­vő­je, a ma­gyar ké­zi­lab­da­sport nagy üd­vös­ké­je, az olasz­or­szá­gi meg­mé­ret­te­tés egyik leg­jobb­ja.

Laluska Eszter akcióban a Győr elleni rangadón. Fo­tó: Se­ges­vá­ri Csa­ba

Esz­ter tíz­éve­sen kez­dett ké­zi­lab­dáz­ni, egy­részt, mert báty­ja, Lalus­ka Ba­lázs, a Pick Sze­ged ki­vá­ló­sá­ga is ezt a sport­ágat vá­lasz­tot­ta, más­fe­lől azért, mert az Odes­­sza II. ele­mi­ben a Mandl há­zas­pár si­ke­re­sen „meg­fer­tőz­te”.
„Ne­ve­lő­edzőm, Mandl Gá­bor vitt el a Szeged-Dorozsmához, itt NB II-ben, majd NB I/B-ben ját­szot­tam” – me­sél a kez­de­tek­ről a „La­la” be­ce­név­re hall­ga­tó 23 éves spor­to­ló. „Az el­ső ko­mo­lyabb ál­lo­más, az el­ső él­vo­nal­be­li évem 2001-ben volt a Bu­da­pes­ti Spar­ta­cus já­té­ko­sa­ként. Itt edzőm volt töb­bek kö­zött az élő le­gen­da, Csík Já­nos is” – te­szi hoz­zá.
Pá­lya­fu­tá­sá­ban a kö­vet­ke­ző lép­cső­fo­kot a Fe­renc­vá­ros je­len­tet­te, ahol az el­ső év bal­sze­ren­csé­sen ala­kult, mert sú­lyos sé­rü­lést szen­ve­dett cse­le­zés köz­ben az egyik baj­no­ki ta­lál­ko­zón. A ke­reszt­sza­lag-sza­ka­dás, porc­le­vá­lás, síp- és comb­csont-hor­pa­dás után csak­nem egy év kel­lett a fel­épü­lés­hez, a já­ték­ba len­dü­lés­hez. 2006-ban, 20 éve­sen EHF-kupa-győzelemmel és ma­gyar baj­no­ki má­so­dik hel­­lyel a tar­soly­ban cse­rél­te a zöld-fe­hér sze­re­lést a Duna­ferr vö­rös me­zé­re.
A klub­vál­tás kö­rül­mé­nye­i­re így em­lék­szik: „Iga­zi posz­tom jobb­ke­zes­ként a bal­át­lö­vő lett vol­na, de Tóth Tí­mea mel­lett nem volt ko­moly esé­lyem a csa­pat­ba ke­rü­lés­re ezen a posz­ton, in­kább jobb ket­tőt ját­szat­tak ve­lem. Töb­bet sze­ret­tem vol­na ját­sza­ni, s ak­ko­ri­ban Du­na­új­vá­ros­ból négy lö­vő tá­vo­zott, így ké­zen­fek­vő volt a vál­tás.”
Esz­ter pá­lya­fu­tá­sá­nak épí­té­sé­re a tu­da­tos­ság, a fo­ko­za­tos­ság és az egyé­ni fej­lő­dés szem előtt tar­tá­sa jel­lem­ző. Ép­pen ezért volt fá­jó szá­má­ra a Duna­ferr idei becsődölése, fi­ze­tés­kép­te­len­sé­ge. Már­ci­us ele­jén az ös­­szes fel­nőt­tko­rú já­té­kos és a ve­ze­tő­edző el­hagy­ta a csa­pa­tot, köz­tük utol­só­ként tá­voz­va a sül­­lye­dő ha­jó­ról ő is. Éle­té­ben hir­te­len vál­tás kö­vet­ke­zett. Igaz, hogy kö­ze­lebb ke­rült szü­lő­vá­ro­sá­hoz, csa­lád­já­hoz, egye­te­mé­hez, de tá­vol ked­ve­sé­től, a szin­tén sze­ge­di Kiss Zsolt­tól, a Paks vá­lo­ga­tott ko­sár­lab­dá­zó­já­tól. (A Paks – Du­na­új­vá­ros 40 km-es tá­vol­ság na­pon­ta még le­küzd­he­tő.) Je­len­leg li­lá­ban, 14-es szá­mú mez­ben, Máté­fi Esz­ter ke­zei alatt pal­lé­ro­zó­dik és küzd a leg­jobb négy­be, rá­ját­szás­ba ke­rült csa­bai egy­let si­ke­ré­ért.
A ta­va­lyi egye­te­mi-fő­is­ko­lai vb ese­mé­nye­it öröm­mel idé­zi föl: „Kön­­nye­dén me­ne­tel­tünk a dön­tő­ig, cso­port­mec­­cse­ink si­mák vol­tak, mert tíz gól fe­let­ti kü­lönb­ség­gel ver­tük el­len­fe­le­in­ket: a fe­hér­oro­szo­kat, a bra­zi­lo­kat és a ja­pá­no­kat.”
Ezek után jöt­tek a ke­mé­nyebb mec­­csek, majd a ro­má­nok el­le­ni elő­dön­tő, ame­lyen ugyan di­a­dal­mas­kod­tak a lá­nyok, de na­gyon ki­me­rül­tek az ener­gia­tar­ta­lé­ka­ik. A dön­tő­ben a tö­rök vá­lo­ga­tott volt a ki­hí­vó, a ma­gyar lá­nyok a fá­rad­ság­gal, va­la­mint a vi­lág­klas­­szis Özel já­té­ká­val nem tud­tak meg­bir­kóz­ni, így mi­ni­má­lis, egy­gó­los ve­re­sé­get (27-26) szen­ved­tek.
„Úgy kel­tünk, úgy fe­küd­tünk, hogy mi le­szünk a vi­lág­baj­nok­ok, de saj­nos be kel­lett ér­nünk az ezüst­tel. Ha po­zi­tí­van szem­lé­lem a dol­go­kat, ak­kor ar­ra ju­tok, hogy el­sőd­le­ges cé­lun­kat, az Uni­ver­si­ade-k­val­i­fiká­ciót tel­je­sí­tet­tük, így ott még lesz egy le­he­tő­sé­günk be­bi­zo­nyí­ta­ni, hogy mi va­gyunk eb­ben a kor­osz­tály­ban a leg­job­bak” – ös­­sze­gez.

D. T. I.