Mindkét leányzó nyolcévesen kezdett versenyezni, az elején még megyei versenyeken, később már országos, egyetemi majd Európa- és világbajnokságokon. A tájfutás iránti szeretetet édesanyjuk, Csamangó Jusztina oltotta beléjük, aki középiskolás korában versenyszerűen űzte ezt a sportágat, s jelenleg is el-elindul különböző viadalokon.
Szerencsi Ildikó és Dóra, az egyetem sokszoros bajnok büszkeségei. Fotó: Gémes Sándor |
A testvérpár versenyidőszakban heti hét edzéssel készül, de „a legjobb edzés a verseny” elvét vallva igyekeznek minden hétvégén utazni és rajthoz állni. Az utazás másik oka: Csongrád megyében kevés a tájfutásra alkalmas erdő – nem beszélve a középhegységi tölgyes, bükkös terepről –, Szegedhez legközelebb a ruzsait vagy a pirtóit lehet csak megemlíteni. „Jellemzően a Vértónál szoktunk dombozni, igyekszünk minden lehetőséget megragadni” – utal Dóri az emelkedőproblematikára.
A felkészülési ciklusban egy tornatermi erősítős-gimnaszti-kázós és egy uszodai foglakozással emelkedik az edzésszám, melyen Gera Tibor edző vezényel. Télen jellemzően a kivilágított városban vagy ligetben futnak csapattársaikkal, ellentétben a nyári időszakkal, amikor is a vasutas pálya ad otthont a tréningnek.
„Mindkét napi versenyt egy-egy parkerdő területén rendezték, ezért viszonylag sűrű úthálózatú volt a pálya” – kezdi elemezni az egyetemi erőpróba színhelyének adottságait Ildi. „Néhol meredek hegyoldalak, helyenként sűrű sziklarajz és tagolt domborzat szegélyezte utunkat a futás idején. A terület többnyire jól futható volt, de sok helyen nehezítette a futást a gallyas, illetve a ritkább vagy esetenként sűrűbb aljnövényzet.”
A lányok egyéniben és váltóban is megmérettetek. Dóri a nőknél egyéni első lett 63:50-es idővel, nővére a negyedik helyen ért célba 67:42-vel, s ugyan ezen a távon kilencedik lett Zsigmond Tímea szintén az SZTE színeiben. A női váltó csapat (Szerencsi Dóra, Zsigmond Tímea, Nagy Virág) az ezüstöt vehette át, így Dóri a hazaúton nem froclizhatta nővérét, mert Ildi is nyert egy ugyanilyen színű ilyen medaliont, mégpedig – érdekesség – a férfi váltóval (társai: Bereczki Máté, Ambrus Péter).
Dóri nemrég Mefob-ot nyert. |
„Négy évet készültem a tájfutó-világbajnokságra, óriási élmény volt hazai közönség előtt versenyezni. Sajnos váltóban nem sikerült a tízbe kerülni, becsúszott egy kis hiba, de a hosszú távú egyéni teljesítményem kárpótolt” – vonja meg a vb mérlegét Ildikó, majd kitér az iskolára is. „Ez lesz az utolsó vizsgaidőszakon – az utolsó szemeszterben már csak gyakorlat van –, szóval tanulmányaim elsőbbséget élveznek.”
„Nálam ez fordítva van; a tájfutás az első, mert ez az első évem a felnőttek között. Tudni kell, hogy éles a váltás a junior és felnőtt korcsoport között, sokat kell még fejlődnöm fizikailag és technikailag (technika = a térképpel való barátság)” – replikázik Dóri.
Végül, kéretik szurkolni Ildinek a hétvégén sorra kerülő velencei versenyen! Köztünk szólva Velence miatt irigykedni is lehet.
Dlusztus T. Imre
Sport ,