2020. november 25., szerda English version
Archívum  --  2009  --  9. szám - 2009. szeptember 28.  --  Szabadegyetem
2009 – A csil­la­gá­szat nem­zet­kö­zi éve
A Sza­bad­egye­tem – Sze­ged ren­dez­vény­so­ro­za­ton szep­tem­ber 16-án Szat­máry Kár­oly, az SZTE Kí­sér­le­ti Fi­zi­kai Tan­szék­ének egye­te­mi do­cen­se tar­tott elő­adást 2009 – A csil­la­gá­szat nem­zet­kö­zi éve, boly­gók fel­fe­de­zé­se más csil­la­gok kö­rül cím­mel.
Címkék: Szabadegyetem

Mi­ért pont 2009 a csil­la­gá­szat nem­zet­kö­zi éve? – me­rült fel a kér­dés az elő­adá­son. A vá­lasz Galileo Ga­li­lei ne­vé­hez fű­ző­dik, mi­vel 400 éve, 1609-ben hasz­nált elő­ször táv­csö­vet csil­la­gá­sza­ti meg­fi­gye­lé­se­i­hez, ame­lyek­ről rész­le­tes le­írást is ké­szí­tett. A Ga­li­lei-él­mény át­adá­sa a cél, me­lyet a csil­la­gá­szok ki­tűz­tek az év­for­du­ló al­kal­má­ból. Ez nem más, mint lát­ni azo­kat az égi­tes­te­ket, ami­ket táv­csö­vé­vel Ga­li­lei is meg­fi­gyelt. Itt újabb kér­dés ve­tő­dik fel, hogy va­jon ő mit lá­tott a te­lesz­kóp­já­val? „Lát­ta a Hol­dat, a hold­krá­te­re­ket, a nap­fol­to­kat, lát­ta azt, hogy a Vé­nusz boly­gó időn­ként sar­ló ala­kú, lát­ta a Ju­pi­ter kö­rü­li négy hol­dat, és fel­té­te­lez­te a Sza­tur­nusz mel­let­ti két má­si­kat” – mond­ta Szat­máry Kár­oly.
Nap­rend­sze­rünk boly­gói kö­zel egy sík­ban és egy irány­ban ke­rin­ge­nek a Nap kö­rül. Az utób­bi idő­ben a Nap­rend­szer­ben tör­tént egy kis vál­to­zás, ugyan­is a Plú­tót ki­vet­ték a boly­gók so­rá­ból, mi­vel ta­lál­tak ná­la na­gyobb kis­boly­gót. Így 2006-ban a Plú­tó a tör­pe­boly­gó ka­te­gó­ri­á­ba ke­rült át. Ezek után négy kő­zet­boly­gó (vagy Föld tí­pu­sú boly­gó) és négy óri­ás ma­radt.
A kő­zet­boly­gók­ra az jel­lem­ző, hogy kö­zel van­nak a Nap­hoz, ki­csik, vé­kony a lég­kör­ük, nagy a sű­rű­sé­gük, las­sú a for­gá­suk és na­gyon ke­vés hold­juk van. Az óri­ás­boly­gók egé­szen más­mi­lye­nek. Tá­vo­labb ke­rin­ge­nek a Nap­tól, vas­tag a lég­kör­ük, ki­csi a sű­rű­sé­gük, gyors a for­gá­suk, és na­gyon sok hold­juk van. A Ju­pi­ter­nek és a Sza­tur­nusz­nak több mint hat­van hold­ja van. Emel­lett gyű­rű­rend­sze­re van mind­egyik­nek – a leg­lát­vá­nyo­sabb a nap­fényt a sok jég miatt visszaverő Sza­tur­nusz gyű­rű­je.
A Nap­rend­szer kö­rül­be­lül 4,6 mil­li­árd év­vel ez­előtt ala­kult ki. A tör­té­ne­te na­gyon rö­vi­den az, hogy egy csil­lag­kö­zi adat­fel­hő, amely­ben por, gáz és mo­le­ku­lák van­nak, las­san el­kezd gra­vi­tá­ci­ó­val ös­­sze­hú­zód­ni, egy­re gyor­sab­ban fo­rog, egy­re job­ban el­la­pul. A kö­zép­ső ré­szen ki­ala­kul a pro­toc­sil­lag (csil­lag­kez­de­mény), kö­rü­löt­te van egy tör­me­lék­ko­rong. Majd a sok por­szem és a jég­kris­tály ös­­sze­üt­kö­zé­se so­rán boly­gócs­kák ala­kul­nak ki, és egy­re na­gyobb boly­gó­tes­tek. Egy­re tisz­tul a boly­gó­rend­szer, a tör­me­lé­ket a nagy­boly­gók ös­­sze­söp­rik, és ki­ala­kul a mai ál­la­pot.
Az elő­adás kö­vet­ke­ző ré­sze ar­ra ke­res­te a vá­laszt, hogy van­nak-e más boly­gó­rend­sze­rek, és ha van­nak, ak­kor men­­nyi­re ha­son­lí­ta­nak a mi­énk­re. A prob­lé­ma a más csil­la­gok mel­let­ti boly­gók fel­fe­de­zé­sé­ben az, hogy a boly­gók fé­nye ele­nyé­sző a csil­la­go­ké­hoz ké­pest, ezért ne­he­zen ér­zé­kel­he­tők. Ha inf­ra­vö­rös su­gár­zás­ban vizs­gál­juk a boly­gó­kat, ak­kor már nincs ak­ko­ra kü­lönb­ség a boly­gó- és csil­lag­su­gár­zás kö­zött. Ha az adott boly­gó elég mes­­sze van a csil­la­gá­tól, ak­kor így jól ér­zé­kel­he­tő. A köz­vet­len kép­al­ko­tás mód­sze­ré­vel 2008-ban há­rom boly­gót fe­dez­tek fel.
A boly­gók ki­mu­ta­tá­sá­ra a töb­bi mód­szer köz­ve­tett. Ide tar­to­zik pél­dá­ul az asztrome­tri­ai mód­szer, amely a csil­lag tér­be­li el­moz­du­lá­sá­nak meg­fi­gye­lé­sén ala­pul. A leg­si­ke­re­sebb a spekt­ro­szkó­pi­ai mód­szer, ami azt je­len­ti, hogy ha egy csil­lag­ról ér­ke­ző fe­hér fényt rá­eresz­tünk egy priz­má­ra, ak­kor ez szét­sze­di a fényt. A szín­kép jel­lem­ző­it pe­dig a csil­lag lég­kör­ében lé­vő hő­mér­sék­let, nyo­más és ké­mi­ai össze­té­tel ha­tá­roz­za meg. Je­len­tős ered­mé­nye­ket ér­tek el a fe­dés mód­sze­ré­vel is, amely a fé­nyes­ség vál­to­zá­sá­ra épül, és fon­tos ku­ta­tá­si mód­szer­nek szá­mít a gra­vi­tá­ci­ós mikro­lencse és a pulzár is. A kü­lön­bö­ző mód­sze­rek se­gít­sé­gé­vel ed­dig 375 boly­gót ta­lál­tak, és a szá­muk fo­lya­ma­to­san nő.

T. B.

Bezár