Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A fémek emberi szervezetre gyakorolt jótékony hatását már az ókori egyiptomiak és a rómaiak is ismerték. Ennek ellenére az orvosi vagy gyógyszerészeti szervetlen kémia, mely a szervetlen vegyületek, köztük a fémvegyületek gyógyászati céllal történő felhasználásának lehetőségeit kutatja, csak a múlt század közepén indult fejlődésnek.

 

A szervezet számára nélkülözhetetlen fémes elemek, ásványi kiegészítők ma már mindenki számára hozzáférhetőek. Kevesebben tudják azonban, hogy eredményessége következtében egyre nagyobb mértéket ölt a fémvegyületek terápiás alkalmazása is. Az aranyvegyületek reumás gyulladások esetén hatásosan csillapítják a fájdalmat, a bizmut-citrát pedig megköti a gyomorsavat, és elősegíti a fekélyes gyomorterületek gyógyulását. A lítium sói közül a lítium-karbonátot már évtizedek óta használják a bipoláris depreszszió kezelésére, a platinavegyületek ellenben néhány rákos megbetegedés esetén hatásosak. A platinavegyületek sejtosztódás gátló tulajdonságának jelentőségére a rákos betegségekkel szembeni küzdelemben B. Rosenberg mutatott rá 1965-ben. Három évvel véletlen felfedése után már megjelent a gyógyászatban a ciszplatintartalmú kemoterápiás szer, amit napjainkban is a legszélesebb körben és a legsikeresebben alkalmaznak bizonyos típusú rákfajták kezelésére és gyógyítására. Hatásmechanizmusa, ami a DNS replikációjának közvetlen gátlásában nyilvánul meg, azon alapszik, hogy képes kémiai kölcsönhatást létesíteni a DNS guanin- és adeninbázisainak N2 atomjaival, ami a makromolekula konformációjának változását okozza. Terápiás felhasználásának korlátait az aspecifitása következtében fellépő mellékhatások (émelygés, hányás, nephrotoxicitás, neurotoxicitás) képezik.
Léteznek olyan anyagcsere-betegségek is, melyek során a fémionok nagy koncentrációban felhalmozódnak a szervezetben, és szükségessé válik azok kelátképző ligandumokkal való eltávolítása a fémionháztartás egyensúlyának fenntartása érdekében. Ilyen betegség például a Wilson-kór, melynek során a rézkiválasztás zavara következtében a felesleges réz felhalmozódik a májban, az agyban és a vesében vagy a vasháztartás súlyos zavarát okozó b-thalassemia.
Az előadás során átfogó képek kaptunk a a radioaktív izotópok diagnosztikai és terápiás alkalmazásával foglalkozó nukleáris medicináról is. A mindenki által jól ismert diagnosztikai eljárások (NMR, röntgen) során a szervetlen vegyületeket elsősorban kontrasztanyagokként használják.
Megtudhattuk azt is, hogy a vanádium miért került az utóbbi két évtizedben az érdeklődés középpontjába, ellenére annak, hogy a biokémiai szerepe magasabb rendű szervezetek esetén még napjainkban sem tisztázott. Egy 1979-ben megjelent közlemény igazolta elsőként, hogy bizonyos vanádiumvegyületek inzulinutánzó hatással bírnak, a magas vércukorszint csökkentése mellett a cukorbetegséggel járó egyéb tüneteket is enyhítik. Ennek megmagyarázására számos elképzelés látott napvilágot. Egyesek szerint a mechanizmus a vanadát–foszfát analógián alapszik, míg mások az inzulinreceptor aktiválását tartják valószínűnek.
A Kiss Tamás szerint a jelentőségéhez képest méltatlanul kevés figyelmet kapó gyógyszerészeti szervetlen kémia további fejlődése azon múlik, hogy a termodinamikai és kinetikai megfelelésükön túl a kifejlesztett vegyületek biológiai körülmények között is megállják-e a helyüket.