Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az elő­adás el­ső ré­sze a ku­ta­tás tu­do­má­nyos hát­te­rét, a gén­tech­no­ló­gia meg­je­le­né­sét mu­tat­ta be. A gén­tech­no­ló­gi­á­val kap­cso­lat­ban nem­csak Ma­gyar­or­szá­gon, ha­nem az egész vi­lá­gon vi­ták foly­nak, mi­vel ez be­avat­ko­zást je­lent a ter­mé­sze­tes fo­lya­ma­tok­ba.

Konkoly Marianna a géntechnológiáról beszélt. Fo­tó: Segesvári Csaba

Nap­ja­ink­ban ez­ré­vel dol­goz­nak a ku­ta­tók külön­böző gén­tech­no­ló­gi­ai el­já­rá­sok­kal, transz­gé­ne­ket jut­tat­nak be külön­böző nö­vé­nyek­be. Egy­re több tran­szgénikus nö­vény je­le­nik meg, ide tar­to­zik pél­dá­ul a kék ró­zsa, ami­ről ma már ki­de­rült, hogy azért nem for­dul elő a ter­mé­szet­ben, mert a ró­zsa nem tar­tal­maz olyan gént, amely a kék szín meg­je­le­né­sé­hez szük­sé­ges, így csak gén­csen­de­sí­tés­sel jö­het lét­re. A kék ró­zsá­hoz ha­son­ló­an „mó­do­sí­tott” nö­vény az A-vi­ta­mint ter­melő aranyrizs is, me­lyet azért ál­lí­tot­tak elő, hogy az A-vi­ta­min okoz­ta be­teg­sé­ge­ket ki­küsz­öböl­hes­sék.
A kö­vet­ke­ző lé­pés­ben meg­is­mer­ked­het­tünk az­zal a ku­ta­tás­sal, ami­re a tu­do­má­nyos dol­go­zat épült, mely­nek lé­nye­ge: a bú­za kór­oko­zó gom­bái (pél­dá­ul a liszt­har­mat) el­le­ni vé­de­lem, ellenál­lóképesség ki­fej­lesz­té­se. Konk­ré­tan ez a liszt­har­mat­ra fo­gé­kony CY-45 ta­va­szibú­za-ge­no­tí­pus ge­ne­ti­kai transz­for­má­ci­ó­ját és a fel­té­te­le­zett tran­szgénikus nö­vé­nyek tesz­te­lé­sét je­len­ti.
Az elő­adó sor­ra vet­te a kí­sér­let­ben végbe­menő lé­pé­se­ket a ge­ne­ti­kai transz­for­má­ci­ó­tól a per­me­te­zé­sen át az élet­ben ma­radt nö­vé­nyek ki­ül­te­té­sé­ig. Ez­zel ter­mé­sze­te­sen még nem ért vé­get a ku­ta­tás. A jö­vő­ben a kö­vet­ke­ző ge­ne­rá­ci­ó­ban még tesz­tel­ni kell a be­jut­ta­tott gén ha­sa­dá­sát, il­let­ve örök­lődését; meg kell vizs­gál­ni, hogy a gén­mó­do­sí­tás az utód­ge­ne­rá­ci­ó­ban okoz-e mér­he­tő kór­ta­ni vizs­gá­la­to­kat.
Mind­ezek mel­lett szá­mol­ni kell az­zal is, hogy a gén­tech­no­ló­gi­á­nak öko­ló­gi­ai és gaz­da­sá­gi ri­zi­kó­té­nye­zői is van­nak. Öko­ló­gi­ai szem­pont­ból pél­dá­ul na­gyon fon­tos, hogy az új előál­lí­tott nö­vény mi­lyen ha­tás­sal van a fló­rá­ra és fa­u­ná­ra.
A gaz­da­sá­gi ri­zi­kó­té­nye­zők kö­zé tar­to­zik egy­részt a ge­ne­ti­kai gyar­ma­to­sí­tás, ami a gé­nek­kel ren­delkező és a gé­ne­ket fel­hasz­ná­ló or­szá­gok ér­de­ké­nek üt­kö­zé­sét je­len­ti; más­részt a transz-génikus és bioter­mesztők kö­zöt­ti el­len­té­tes ér­de­kek szem­be­ke­rü­lé­se; és vé­gül, de nem utol­sósor­ban a glob­al­izá­ció. Eb­ben az eset­ben ez nem más, mint a glo­bá­lis és lo­ká­lis, ne­me­sí­tő és vető­magter­mesztő cé­gek kö­zöt­ti el­len­té­tes ér­de­kek üt­kö­zé­se.
A gén­mó­do­sí­tás na­gyon sok kér­dést vet fel, és még an­nál is több vi­tát vált ki kü­lö­nö­sen Eu­ró­pá­ban, mert nem ter­mé­sze­tes, így ne­ga­tív ér­zel­me­ket éb­reszt az em­be­rek­ben. Ho­lott egy ge­ne­ti­ka­i­lag mó­do­sí­tott nö­vény – gon­dol­junk csak az aranyrizs­re – sok po­zi­tív tu­laj­don­sá­got is hor­doz­hat. Az új­tól, a mester­ségestől va­ló fé­lel­met pe­dig eny­hít­he­ti a tu­dat, hogy ren­ge­teg kí­sér­le­ten kell ke­resz­tül men­nie egy-­e­gy gén­mó­do­sí­tott nö­vény­nek ad­dig, míg „fel­hasz­nál­ják.” Előbb-utóbb el kell fo­gad­nunk, aho­gyan er­re az elő­adás zá­ró gon­do­la­ta is utal, idéz­ve Szent Györ­gyi Al­ber­tet: „A ter­mé­szet ha­tal­mas, az em­ber pa­rá­nyi. Ezért az­tán az em­ber lé­te at­tól függ, mi­lyen kap­cso­la­tot tud te­rem­te­ni a ter­mé­szet­tel, men­­nyi­re ér­ti meg, és ho­gyan hasz­nál­ja fel erő­it sa­ját hasz­ná­ra.”

Tóth Bog­lár­ka