Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

2005-ről 2006-ra Eu­ró­pá­ban át­la­go­san 5,4%-kal emel­ked­tek a nem­zet­kö­zi tu­risz­ti­kai be­vé­te­lek. A lab­da­rú­gó-vi­lág­baj­nok­ság­nak kö­szön­he­tő­en Né­met­or­szág­ban ösz­­sze­sen 8,9% volt a nö­ve­ke­dés. A lab­da­rú­gás 1,2 mil­li­árd euró köz­vet­len be­vé­tel nö­vek­ményt biz­to­sí­tott a né­met nem­zet­gaz­da­ság­nak. A mo­der­ni­zált sta­di­o­nok, a kap­cso­ló­dó inf­rast­ruk­tú­ra, a fej­lesz­tett szál­lo­dák, ét­ter­mek és sö­rö­zők meg­ma­rad­tak, mi­ként ma­ra­dan­dó em­lék­nek bi­zo­nyult a kül­föld­ről ér­ke­zett szá­zez­rek­ben ez a né­met pe­dan­té­ri­á­val meg­szer­ve­zett tor­na.

Ma Magyarországon csak egy-két kiemelt meccs iránt igazán komoly a szurkolói érdeklődés.

Egy-­e­gy lab­da­rú­gó-vi­lág­ese­mény lo­gisz­ti­kai szem­pont­ból a jobb nem­ze­ti baj­nok­sá­gok és a nem­zet­kö­zi ku­pák sű­rít­mé­nye. Az 1974-es NSZK-be­li vi­lág­baj­nok­ság lett a pro­to­tí­pu­sa a kü­lön­bö­ző szi­ner­gi­á­kat jól hasz­no­sí­tó tor­nák­nak. A 46 685-es átlag-nézőszá­mot ho­zó vb vis­­sza­iga­zol­ta a be­uta­zó tu­riz­mus­sal szem­ben tá­masz­tott kö­ve­tel­mé­nye­ket. A ha­zai nagy tö­meg mel­lett a hol­land, olasz, svéd, ju­go­szláv és skót csa­pat irán­ti ér­dek­lő­dés jól kom­pen­zál­ta azt, hogy a ber­li­ni fal mö­gül ér­ke­ző NDK-ért, Len­gyel­or­szág­ért és Bul­gá­ri­á­ért, va­la­mint Ha­i­ti, Za­i­re vagy Auszt­rá­lia vá­lo­ga­tott­já­ért nem túl so­kan iz­gul­hat­tak a hely­szí­nen.
Min­den­eset­re et­től az ese­mény­től kez­dő­dött a fut­ball mint tu­risz­ti­kai vi­lág­ese­mény kar­ri­e­re. Igaz, az 1976-os belg­rá­di Eu­ró­pa-baj­nok­sá­gon még csak négy csa­pat­tal ren­dez­ték meg a dön­tőt, de in­nen már nem volt meg­ál­lás a lét­szám­ok – és ez­ál­tal a né­ző­szám – ma­gas szin­ten tar­tá­sá­ban.
A vi­lá­gon 265 mil­lió em­ber fut­bal­lo­zik szer­ve­zett ke­re­tek kö­zött, kö­zü­lük 38 mil­lió ren­del­ke­zik tag­sá­gi vi­szon­­nyal és ver­seny­en­ge­déllyel, az­az va­la­mi­lyen szin­tű sport­szö­vet­ség ver­seny­rend­sze­ré­ben ját­szik. A mér­kő­zé­se­ken 5 mil­lió já­ték­ve­ze­tő, va­la­mint el­len­őr kap sze­re­pet és ja­va­dal­ma­zást. A já­té­ko­sok mel­lett az edzők és ve­ze­tők 30 000 klub­ban te­vé­keny­ked­nek. A FIFA 4 000 li­cenc­cel ren­del­ke­ző játékosüg­y­nököt tart nyil­ván.

A FIFA egy 2007-ben pub­li­kált fel­mé­ré­se sze­rint a szur­ko­lók nél­kül is a Föld la­kos­sá­gá­nak 8%-a fog­lal­ko­zik lab­da­rú­gás­sal já­té­kos­ként, hi­va­ta­los sze­mély­ként vagy a klu­bok rend­sze­res be­szál­lí­tó­i­ként. Ugyan­ez a fel­mé­rés rá­mu­tat ar­ra is, hogy mely or­szá­gok­ban re­giszt­rál­ták a leg­na­gyobb já­té­kos tö­me­ge­ket. A 400 000-nél több lab­da­rú­gót fog­lal­koz­ta­tó or­szá­gok: Ka­na­da, Orosz­or­szág, Kí­na, Uk­raj­na, Cseh­or­szág, Len­gyel­or­szág, Spa­nyol­or­szág, Auszt­ria, Svéd­or­szág, Chi­le és Irán. 1 mil­li­ó­nál több fut­bal­lis­ta: Fran­cia­or­szág, Olasz­or­szág, Ang­lia, Dél-Af­ri­ka, Hol­lan­dia és Ja­pán. 2 mil­li­ó­nál több a lab­da­rú­gó Bra­zí­li­á­ban, 4 mil­li­ó­nál több az Egye­sült Ál­la­mok­ban és 6 mil­li­ó­nál több Né­met­or­szág­ban.
Vi­lá­go­san lát­szik a já­té­ko­sok és a né­zők szá­ma kö­zöt­ti össz­hang. A fut­ball fo­gyasz­tói el­ső­sor­ban ter­mé­sze­te­sen ma­guk az egy­ko­ri és ak­tív lab­da­rú­gók. A bo­rász is­­sza a leg­több bort, a tej­ter­me­lő a leg­több te­jet, az al­ma­ter­mesz­tő eszi a leg­több al­mát. Ma­gyar­or­szá­gon azért ke­vés a né­ző, mert ki­ik­tat­ták az em­be­rek (az is­ko­lák) min­den­nap­ja­i­ból a lab­da­rú­gást. Az öt­ve­nes évek­ben nem volt rit­ka az ez­res né­ző­szám egy-­e­gy me­gyei I. osz­tá­lyú rang­adón, 2-3 ezer né­ző lá­to­gat­ta az NB III-as mec­­cse­ket és 5-6 ezres tö­me­gek men­tek ki az NB II-ben olyan csa­pa­tok­hoz, mint a Bu­da­pes­ti Épí­tők, a Szek­szár­di Dó­zsa vagy a Pé­csi VSK.

A könyv kap­ha­tó a na­gyobb új­ság­áru­sí­tó he­lye­ken.

Ak­ko­ri­ban a min­ta­kö­ve­tés ré­vén egy­ér­tel­mű volt a gye­re­kek dél­utá­ni el­fog­lalt­sá­ga: ki­men­tek a rét­re, a tér­re, a grund­ra vagy be­szök­tek a sport­pá­lyá­ra, és fo­ciz­tak. Szám­ta­lan ok­ból csök­kent a fut­ball presz­tí­zse, és a het­ve­nes éve­kig még lé­te­ző, spon­tán szer­ve­ző­dé­sű, tö­me­ges já­ték he­lyé­re még min­dig nem lé­pett be egyet­len át­fo­gó, kon­cep­ci­ó­zus erő sem. Leg­alább há­rom év­ti­ze­det hagy­tunk vesz­ni. Emi­att nincs elég ere­je a ma­gyar fut­ball­nak, és ezért hi­á­nyoz­nak a tar­tó­pil­lé­rek: az erős klu­bok, a gye­rek­tö­me­gek, a szur­ko­lók ha­dai, a fel­fo­ko­zott ér­dek­lő­dés és a pénz.
A ma­gyar lab­da­rú­gás ugyan­ak­kor sok­kal jobb an­nál, mint ami­lyen ké­pet raj­zol ró­la a tár­sa­da­lom. De ez is az erőt­len­ség egyik je­le. A mér­nö­ki szak­ma a 20. szá­zad min­den po­li­ti­kai rend­sze­ré­ben meg tud­ta őriz­ni a te­kin­té­lyét, mert a kép­zés­ben és a gya­kor­lat­ban is oda­fi­gyelt a ha­gyo­má­nya­i­ra. A lab­da­rú­gó­szak­ma kép­te­len volt meg­vé­de­ni az ér­té­ke­it. Ezért ter­mel a szük­sé­ges­nél ke­ve­sebb pénzt, és ezért fog­lal­koz­tat az el­en­ged­he­tet­len­nél ala­cso­nyabb lét­szá­mú és ros­­szab­bul fi­ze­tett edzői, va­la­mint klub­ve­ze­tői gár­dát.
2009. ok­tó­ber 31-én Za­la­eger­sze­gen a ZTE – Ha­la­dás baj­no­kin egé­szen jó ira­mú, for­ró han­gu­la­tú mec­­csen szó­ra­koz­ha­tott jól a nagy­ér­de­mű. Le­szá­mít­va azt, hogy a 3-0-s ve­re­ség na­gyon fáj­ha­tott a mint­egy 600 szom­bat­he­lyi­nek, a má­sik hét­ezer jog­gal érez­het­te azt, hogy jó meccs­re vál­tott be­lé­pőt. A Ha­la­dás szer­ve­zet­ten fut­bal­lo­zott, de pech­jé­re a ha­za­i­ak­nak ezen a na­pon nem volt gyen­ge pont­ja, sőt egé­szen rend­kí­vü­li mó­don min­den já­té­ko­suk át­la­gon fö­lü­lit pro­du­kált. Az ügye­ket le­gi­ti­má­ló Nem­ze­ti Sport hár­mas­ra, az­az kö­ze­pes­re ér­té­kel­te a mec­­cset. A ta­lál­ko­zó leg­jobb­já­nak (8-as osz­tály­zat­tal) a ren­ge­te­get dol­go­zó, és az ezen az es­tén jól is pas­­szo­ló Slukát emel­te ki, de a szö­ve­ges ér­té­ke­lés­ben már a 7-es osz­tály­za­tot ki­ér­dem­lő Rud­nevs tel­je­sít­mé­nye ér­de­mel­te ki a „me­zőny leg­jobb­ja” mi­nő­sí­tést (idé­zem: „a leg­jobb Artjom Rud­nevs volt”). A bal­ti fiú két gólt lőtt, ki­zá­ró­lag sprint­ben köz­le­ke­dett, rend­re az üres te­rü­le­tek­re be­ront­va hoz­ta hely­zet­be ma­gát, jól tar­tot­ta meg a lab­dát, tech­ni­ká­san, szí­ne­sen, él­ve­zet­tel fut­bal­lo­zott, rá­adá­sul a vé­de­ke­zés­ből is ki­vet­te a ré­szét, sőt rend­re ő kez­de­mé­nyez­te a le­tá­ma­dást – nem­zet­kö­zi­leg is jegy­zett tel­je­sít­ményt nyúj­tott.
A tu­dó­sí­tás ér­de­mi ré­sze ar­ról szólt, hogy Soly­mosi Pé­ter já­ték­ve­ze­tő két­szer is be­sár­gáz­ta a szom­bat­he­lyi kö­zép­pá­lyást, Nagy Gá­bort, s mi­vel a má­so­dik után nem ál­lí­tot­ta ki, na­gyot hi­bá­zott. Rend­ben, ez va­ló­ban rit­ka ba­ki. De köz­ben volt egy ki­vá­ló mecc­s, amin a klub mű­köd­te­té­sé­hez ele­gen­dő szá­mú kö­zön­ség szó­ra­ko­zott jól. A VIP-páholyban a bra­zil, por­tu­gál, szer­b, ro­mán és orosz pi­a­con jár­tas meg­fi­gye­lők ül­tek, akik egy­től egyig meg­je­gyez­ték a két em­lí­tett fut­bal­lis­ta mel­lett Kam­ber, Bogunovic­s, Pavic­se­vic­s, Má­té és Mil­ja­tovics ne­vét. E he­lyütt cél­sze­rű hang­sú­lyoz­ni, hogy a jó fut­ballt a sok­ol­da­lú­an kép­zett já­té­ko­sok és a fel­adat­ra al­kal­mas edzők ál­lít­ják elő, ezért egy-­e­gy meccs kap­csán el­ső­sor­ban az ő tel­je­sít­mé­nyük­kel il­le­ne fog­lal­koz­ni. Az oszt­rák vagy a szerb sport­saj­tó sza­bá­lyo­san sztárol­ja a jó tel­je­sít­ményt nyúj­tó já­té­ko­so­kat, a mi­énk pe­dig ügyek­be köt be­le.

AZ ÜZENET

„Fut­ball­is­ko­lá­kat ala­pí­tunk Irán­ban, Irak­ban, Pe­ru­ban és Mo­zam­bi­kon, va­la­mint a spa­nyol bör­tö­nök­ben. Mi az üze­net? Meg­ér­tet­ni, hogy kö­zös fe­le­lős­sé­günk az in­teg­rá­ció” – nyi­lat­koz­ta Anto­nio Gar­cia Fer­reiras, a Real Mad­rid kom­mu­ni­ká­ci­ós igaz­ga­tó­ja a Nou­v­el Obser­va­teurnek 2009 nya­rán. A klub hat év alatt 480 mil­lió eurót köl­tött a vi­lág sze­gé­nyebb or­szá­ga­i­ban olyan part­ne­rek­kel, mint a Sie­mens, a Fu­ji, az Au­di és a Tele­fon­i­ca. A prog­ra­mot tá­mo­gat­ta a Fe­hér Ház is. „A szó­ra­koz­ta­tó­ipar leg­di­na­mi­ku­sab­ban fej­lő­dő szek­to­ra a fut­ball. Ki gon­dol­ta vol­na az ez­red­for­du­ló előt­t, hogy 2002-ben a Bayer Lev­erkusen el­le­ni BL-döntőnket 1,1 mil­li­árd em­ber lát­ja a te­le­ví­zi­ós köz­ve­tí­tés­nek kö­szön­he­tő­en? A fut­ball ugyan­ak­kor tö­ré­keny pi­ac. Oda kell fi­gyel­nünk min­den kap­cso­la­tunk­ra, és fo­lya­ma­to­san kell épí­te­nünk a jö­vőt. Ha re­ményt és ke­nye­ret adunk a sze­gé­nyek­nek, ak­kor kö­ze­lebb ke­rü­lünk a nagy cél­ja­ink­hoz. Fű­tött sta­di­on lesz a Bern­abeu. Olyan lesz, akár a mo­zi. Ilyen lé­pé­sek­kel erő­sít­jük a szur­ko­ló­ink hű­sé­gét Mad­rid­ban és a nagy­vi­lág­ban” – mu­ta­tott rá a nagy ös­­sze­füg­gé­sek­re Flo­renti­no Pe­rez klub­el­nök.

A DVTK ügy­ve­ze­tő­je­ként több­ször él­tem át, hogy a fő­vá­ros­ból „le­lá­to­ga­tó” szak­írót job­ban fog­lal­koz­tat­ta a klub anya­gi hely­ze­te, mint hogy mi van a já­té­ko­sok­kal. Igye­kez­tem fel­hív­ni a fi­gyel­met ar­ra, hogy Búrány Zol­tán, Ta­kács Pé­ter és Bal­a­jti Ádám sze­mé­lyé­ben kor­osz­tá­lyos vá­lo­ga­tott fi­úk ját­sza­nak rend­sze­re­sen a kez­dő­ben, de a mé­dia ér­dek­lő­dé­sét a Sze­viép-c­so­port jö­vé­se-me­né­se kö­töt­te le. Köz­ben utób­bi ket­tő vi­lág­baj­no­ki bronz­ér­met ho­zott a ha­zá­nak, de az or­szá­gos mé­di­á­ban csak az Ül­lői úti bot­rány kap­csán szó­lal­hat­tak meg.
Ez a szem­lé­let ural­ko­dott a ZTE – Ha­la­dás mér­kő­zés­sel kap­cso­la­to­san is.
Igye­kez­tem a tu­laj­do­nos, Nagy Fe­renc sze­mé­vel szem­lél­ni a hely­ze­tet. A fő­le­lá­tó­val szem­köz­ti ol­dal bal­eset­ve­szé­lyes, le van zár­va. De leg­alább on­nan köz­ve­tít a te­le­ví­zió, így az egész or­szág nem a szür­ke, om­la­do­zó be­ton­lép­cső­ket né­zi hát­tér­ként. A ha­zai ult­rák élő­ké­pek­kel ké­szül­tek, a ven­dé­gek fény­ef­fek­tu­sok­kal, nagy volt a hang­za­var: iga­zi fut­ball­han­gu­lat ural­ko­dott, és nem volt bal­hé.
A fő­le­lá­tó 2003 óta áll fél­ké­szen. Ál­lí­tó­lag ki­fe­lej­tet­ték be­lő­le a szur­ko­lói bü­fét. A ven­dég­lá­tók fi­gyel­me­sek vol­tak, a met­sző hi­deg­ben rend­sze­re­sen kí­nál­ták a te­át és a for­ralt bort. Van ház bo­ra is – az igé­nyek­nek meg­fe­le­lő. A ZTE meg­te­szi azt, amit meg­te­het. Ugyan­ak­kor a klub­ház a ré­gi, ezért egy­elő­re a het­ve­nes évek szoc­re­ál lát­vány­ele­mei kö­zött zaj­lik ott az élet. „Meg kell él­ni” – gon­dol­hat­ta Nagy Fe­renc.
Köz­ben az Ül­lői úton a cső­cse­lék mi­nő­sít­he­tet­len ma­ga­tar­tá­sa mi­att fél­be­sza­kadt a DVTK-elleni meccs, és azon az éj­je­len Szom­bat­he­lyen van­dá­lok tör­ték be a Ha­la­dás klub­há­zá­nak be­já­ra­tát.
Fog­lal­koz­ta­tás? Egy­elő­re a túl­élés, a biz­ton­ság meg­te­rem­té­se a fel­adat. És ta­lán az is, hogy az ér­té­kén ke­zel­jük a tel­je­sít­mé­nye­ket.
A FATF/OECD 2009 jú­li­u­si elem­zé­se azt ál­lít­ja, hogy az Eu­ró­pai Uni­ó­ban a GDP 3,7%-t ál­lít­ja elő a sport­üz­let. „Ne­héz pon­to­san meg­ha­tá­roz­ni, hogy mi ge­ne­rál­ja a fut­bal­lal kap­cso­la­tos köl­te­ke­zést. De egy jó meccs a nagy sta­di­on­ban fel­be­csül­he­tet­len ér­ték­kel bír a he­lyi gaz­da­ság­ra. Rá­adá­sul a sport lel­ki ér­te­lem­ben is ko­moly ha­tást gya­ko­rol a tár­sa­da­lom­ra” – fo­gal­maz a ta­nul­mány.
Az UEFA tag­ál­la­ma­i­ban a Deloitte 2008. chart 1,2-es jel­ze­tű je­len­té­se sze­rint az öt nagy a for­ga­lom 68%-át ké­pe­zi, az aláb­bi­ak sze­rint:
Ha­son­ló a fog­lal­koz­ta­tá­si mu­ta­tó is. A Man­ches­ter Unit­ed kö­zel ezer al­kal­ma­zott­nak ad ke­nye­ret. A meccs­na­pi be­vé­tel már 2004-ben meg­ha­lad­ta szur­ko­lónk­ként az 50 fon­tot. Ek­kor büsz­kén je­len­tet­ték ki, hogy né­zőnk­ként 20 fon­tot rá­ver­tek a Real Mad­rid­ra.
A fut­ball sa­já­tos­sá­ga, hogy még a leg­na­gyobb klu­bok sem tud­ják éven­te 35 al­ka­lom­nál több­ször meg­töl­te­ni a sta­di­on­ju­kat. De eze­ken a na­po­kon 60-80 ez­res tö­me­gek szá­má­ra kell szol­gál­tat­ni mű­sort, ételt, italt és biz­ton­sá­got. Az MU sta­di­on­já­ban 120 boksz áll ren­del­ke­zés­re az elit fut­ball­fo­gyasz­tók szá­má­ra. Mind­egyik­hez kü­lön sze­mély­zet jár. Egy ilyen sze­pa­ré éves bér­le­ti dí­ja 45 000 font.
A leg­drá­gább he­lyek­kel szem­közt óri­á­si Nike fel­irat lát­ha­tó. A sport­szer­gyár­tó cég 13 év­re bé­rel­te ki a he­lyet. 300 mil­lió fon­tot fi­zet­nek ér­te.
Kon­cent­rál­ták az erő­ket.

Dlusztus Imre