Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Most ko­mo­lyan, sem­mi iro­ni­kus bú­jócs­ka, gyor­san rak­juk ösz­­sze, hon­nan a Szarvasűzők el­ne­ve­zés! A szer­ve­zők sze­rint a meg­fej­tést mi­ni­mum há­rom ol­dal­ról kell kö­ze­lí­te­ni, igaz, min­dig ugyan­oda lyu­ka­dunk ki. A ver­seny ka­ba­la­fi­gu­rá­ja Bo­ni­fác, aki egy szar­vas, a fu­tás ki­je­lölt út­vo­na­la a Bükk­ben ha­lad, ahol szar­va­sok él­nek, s vé­gül egy mé­lyebb fo­gó­dzó, a szar­vas ősi ma­gyar szim­bo­li­kus ál­lat.

A viadal díjátadója, középpontban az aranyérmes szegediek. Fo­tó: szegy

Az erő­pró­ba az Eger-Szilvásvárad-Nagymező-Miskolc út­vo­na­lon zaj­lott áp­ri­lis 10-én, 110 csa­pat és kö­zel 1200 ver­seny­ző rész­vé­te­lé­vel. A ne­ve­zet­tek egy in­téz­mény ál­tal ver­bu­vált vagy több in­téz­mény ál­tal kö­zö­sen ki­ál­lí­tott csa­pat­ban fut­hat­tak, il­let­ve egy in­téz­mény csa­pa­ta ma­xi­mum ket­tő ok­ta­tó­val meg­spé­kel­ve in­dul­ha­tott. A 75 ki­lo­mé­te­res tá­vot 5 rész­re, azon be­lül pe­dig ös­­sze­sen 12 sza­kasz­ra osz­tot­ták a szer­ve­zők, há­rom új­ra­in­dí­tá­si pont­tal. Az új­ra­in­dí­tá­sok­ra azért volt szük­ség, mert ezek nél­kül a táv vé­gé­re az el­ső és utol­só csa­pat kö­zöt­ti idő­kü­lönb­ség túl­sá­go­san meg­nö­ve­ked­he­tett vol­na, eset­leg több órát is kel­lett vol­na vár­ni, amíg az utol­só csa­pat is cél­ba ér­ke­zik. A sza­ka­szok kü­lön­bö­ző hosszú­sá­gú­ak, erős­sé­gű­ek és a ter­mé­szet ob­jek­tív tör­vé­nyei mi­att meg­le­he­tő­sen vál­to­za­tos ki­ala­kí­tá­sú­ak vol­tak. A ver­seny­zők hol la­kott te­rü­le­ten, hol asz­fal­to­zott er­dei úton, hol hó­vi­rág­me­zős fenn­sí­kon, völgy­ben, lej­tőn, emel­ke­dőn, hol pe­dig ka­vi­csos vas­út ál­tal ke­resz­te­zett csa­pá­son sza­lad­tak. Idén el­ső íz­ben az el­telt per­ce­ket a bo­kán, a zok­ni fö­lött el­he­lye­zett chipes idő­mé­rő szám­lál­ta, és a csa­pa­tok­nak kö­te­le­ző mó­don egy fan­tá­zia­ne­vet is meg kel­lett ad­ni­uk a hi­va­ta­los fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mény­név mel­lé. En­nek oka, hogy egy is­ko­lá­ból több tár­sa­ság is rajt­hoz állt: az SZTE ös­­sze­sen hét csa­pa­tot ál­lí­tott ki, te­hát a cikk el­ső mon­da­ta in­kább így han­goz­hat­na he­lye­sen: so­ro­zat­ban har­mad­szor nyert az SZTE egyik csa­pa­ta.
„Mi ki­len­cen áll­tunk rajt­hoz – amit a ver­seny­sza­bály­zat meg­en­ge­dett –, Paj­zán Ma­já­lis fe­dő­név­vel. Ez nem ép­pen paj­zán ma­já­lis, szok­tak fel­ki­ál­ta­ni Knézy Jenőék bi­cik­li­ver­seny-köz­ve­tí­té­sek alat­t, ami­kor is a bi­ca­jo­sok őrült tem­pó­ban kez­de­nek te­ker­ni. In­nen csen­tük a ne­vünk” – avat be a csa­pat ka­pi­tá­nya, a há­rom­szo­ros Szar­vas­űzők-baj­nok Frank Ádám.
„Ka­pi­tány Zo­li, Lalus­ka Zsu­zsi és én két sza­kaszt fu­tot­tunk, a töb­bi­ek pe­dig egyet. Var­ga Ta­má­son kí­vül va­la­men­­nyi­en a Ti­tán Tri­at­lon Club ver­seny­zői va­gyunk, szó­val min­den­ki­nek tisz­tá­ban vol­tam a kva­li­tá­sá­val és a ter­hel­he­tő­sé­gé­vel. En­nek meg­fe­le­lő­en ál­lí­tot­tuk ös­­sze Lóczi At­ti­lá­val kö­zö­sen – aki saj­nos nem jö­he­tett el – a tak­ti­kán­kat, ami si­ke­res­nek bi­zo­nyult, mert 4 óra 49 per­ces időt men­tünk. Több mint há­rom per­cet ver­tünk a má­so­dik Nyír­egy­há­zi Fő­is­ko­la csa­pa­tá­ra, s kö­rül­be­lül ti­zen­há­rom per­cet a har­ma­dik he­lyen be­fu­tó Eszter­házy Kár­oly Fő­is­ko­lá­ra.”
A győz­te­sek fő­dí­ja: kva­li­fi­ká­ció a Bécs-Pozsony-Budapest szu­per­mara­ton­ra, in­gye­ne­sen, tel­jes el­lá­tás­sal. Emel­lett egy agyag­ból ké­szült nagy ku­pa, bor, aján­dék­pó­ló és -bö­gre, va­la­mint a név­adó szpon­zor­nak há­la elekt­ro­mos csa­var­hú­zó is járt az el­sők­nek.

Dlusz­tus T. Im­re